Szívesen segítek!

Kedves Mind!

Amint láttátok az utóbbi időben (években??!) ritkultak a bejegyzések azért, mert egy kicsit kevesebbet stoppolok, emiatt kevesebb az izgis sztori, kevesebb a mesélendő történet.

Viszont ettől még állok mindenki rendelkezésére és arra bátorítalak titeket, hogy aki szeretne egy stoppos utat tenni, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá írjon, és majd együtt kiokoskodjuk! :-)

Mindenki lelkét csókolom és ágyő!

Liebster Award - díjat kaptam

A Liebster Award egy olyan vándordíj, amit bloggerek adnak bloggereknek, ezzel díjazva kedvenc szerzőiket és az általuk legjobbnak tartott blogokat. Köszönöm a kitüntetést Windbrechtinger Rudolf nagy barátomnak, aki a Librarium blogot írja, szerkeszti! Külön köszönet, hogy egy ilyen félárbocra ereszkedett blogost is támogat! :-)
Az alábbi bejegyzésben a díjjal együtt járó kérdésekre válaszolok, és én is továbbadom az elismerést.


1. Mi volt a végső lökés, ami arra sarkallt titeket, hogy blogolásba kezdjetek?

A végső lökés az volt, hogy nem találtam szakirodalmat a neten a stoppolásról. Voltak kósza bejegyzések vagy egy-egy hős meghódítomstoppaleurópát kalandja, de hétköznapi embereknek való, hasznos tanácsokat megosztó stoppos blogot nem találtam. Ez adta a végső lökést: segíteni a többi kezdő stopposnak.

2. Mi a célotok a blogotokkal?

A célom ahogyan fentebb említettem segíteni a többi stoppolónak. Az idő előrehaladtával, sok tapasztalat begyűjtésével készült el a "hova álljak ki" és a "hasznos tippek stoppoláshoz" fül. Szeretek bevált utakról is hírt adni, vagy egy-egy vicces jelenetről szólni, ami stoppolásaim során történt.

3. Mi a legemlékezetesebb dolog/pillanat/történés, ami a blogotokhoz kötődik?

Sok emlékezetes dolog van, mivel az emlékezetes dolgokat írom le a blogba. :D Igazából azokat a pillanatokat szeretem, amikor visszajelzést kapok, hogy ezt meg ezt olvastam a blogodba és tényleg így van, köszönöm!

4. Mit szerettek a blogolásban, és mit nem?

Amit nagyon szeretek: írni. Küzdeni, hogy érdekes, humoros, fogyasztható legyen egy egy sztori. Kedves barátaim arcát képzelem el miközben olvassák az aktuális bejegyzésemet, elképzelem mi lenne az, aminek hatására nevetnek egyet, csóválják a fejüket, felszisszennek stb. ezek alapján készítem el a bejegyzést, nyilván az igazságtartalmat megtartva.
Amit nem szeretek: írni. Mivel sokszor nincs rá idő (a sztorit még melegében kéne megírni) és azt, hogy sokszor nem jön az ihlet.


5. Mi volt a legutolsó könyv, amit olvastatok? Írjatok róla néhány értékelő sort, akár tetszett, akár nem!

A legutolsó könyv Ottlik Géza, Iskola a határon c. regénye volt, mivel sajnos ez kimaradt, amikor kötelező volt. Tetszett bár volt, amikor vontatottnak éreztem. Különösen is tudtam értékelni, hiszen, ahová én jártam középiskolába annak is hasonló volt a légköre, mint a határon lévő katonai alreálgimnáziumnak (hierarchia, közösség, szoros együttélés, bajtársiasság stb.).


A díjat pedig szeretném továbbadományozni Bercinek, aki római útinaplóját szerkeszti Salve címmel. Kérdéseim a következők:

1. Miért élsz most Rómában?

2. Mi a célod a bloggal?

3. Mit szeretsz a blogolásban?

4. Vettél-e már föl stoppost és te stoppoltál-e? Ha igen, meséld el röviden a történetét.

1200 km...

Szeretteim, Drágáim, Népem!

Most hétvégén Rómából (!) egyedül (!) felstoppoltam (!) Milánóba (!). :D 

Igazából rengeteget gondolkodtam és imádkoztam ez előtt az út előtt. Mert Milánó azért mégiscsak 600 km-re van tőlem, meg azért mégis csak egyedül indulok neki és hát lány vagyok na... oké hogy ki tudom tekerni a sofőr kezét, ha elkezd nyúlkálni felém, de hát na. Itt azért felmerült bennem, hogy nem vakmerőség-e mindez? De aztán belül azt éreztem, hogy "menj nyugodtan, előkészítettem az utadat". 

Az út apropója az volt, hogy a hajdani soverei Nyolc Boldogság Közösség egykori papja negyven éves lett és éppen 10 éve szentelték pappá. Ezért egy hálaadó szentmisét mutatott be a Milánótól 30 km-re levő caravaggiói Mária-kegyhelyen. Ebben a közösségben töltöttem egy nyarat és még utána is többször visszatértem. Minden fontos hitbeli lépésem oda kötődik, ezért nem szívesen mondtam volna le az utazásról. A dolog slusszpoénja még az volt, hogy szállásom sem volt. :D Végül, summa summarum elindultam. 

Egy "véletlen" folytán máshova jutottam ki a busszal a Grande Raccordo Annulare felé, egy sokkal jobb helyre... Elkezdtem stoppolni táblával (A1 volt kiírva). Az egész utcában semmi lakóház nem volt kivéve egyet, ami előtt stoppoltam. 30 perc várakozás után a semmiből kitoltak elém egy mosógépet és egy mosogatógépet. :D Rómában minden előfordulhat és annak ellenkezője is :D Mert ezután 10 perccel megjelent a semmiből egy román kocsi, amiből kipattant két román és felpakolta a cuccot. :D Pont ott, ahol én próbálkoztam.... Na mindegy, ezután 20 perccel felvett egy fiatal csávóka és vitt kb. 100 km-rel arrébb Viterbo felé. Barista. Ezután felvett egy spanyol házaspár, tejóég... kézzel lábbal beszélgettünk, de nagyon jó volt! Firenzéig vittek. Firenzéből egy Bolognába, a lánya államvizsgájára rohanó apuka vett fel. Hát, hamar odaértem. Ott volt egy kis szívás... Az történt, hogy láttam egy magyar kamionost, akit megkérdeztem, hogy nem vinne el esetleg Milánó felé. Mondta, hogy ő megy haza másik irányban, de kérdezzem meg a mellette levő kollégát. Olasz rendszámú volt, gondoltam olasz. De hát a mi kedves szőröstalpú szomszédaink inkognitóban utaznak, de akkor már nem volt visszaút, be kellett szállnom a románhoz. Hála Isten csak Pármáig vitt. "Rendet rakott" a kabinban a rohadó ételeit arrébb dobta, így már volt helyem. Ezzel még nem lett volna gond, de aztán rövidesen elkezdte a romándumát: "akarsz szeretkezni?" és ez ment Pármáig. Én meg mindig válaszoltam, hogy nem és hogy tartsuk tiszteletben a másikat. Végülis felfogta és a végén elnézést kért a viselkedéséért, és mondta, hogy milyen jó, hogy egy ilyen jó lányt ismerhetett meg. Valahol ez is evangelizáció! Ha képes a másikban meglátni a jót!! És ha az a jó belőlünk fakad! Isten műve...

A pármai kaland után lodi-i lehajtóig vitt egy ipse. Nagyon kedves volt! Onnan egy kisebb úton kellett menni még kb. 30 km-t. Ezt két fuvarral tettem meg. Az út időben: reggel 9-kor álltam ki a stoppos helyre, este 6 körül érkeztem meg Caravaggióba.

Szállást találtam a helyi Caritásznál. (Erről eszembe jut magasröptű patrónás szójátékunk: "Takarítasz Caritas?" :D) 

Vasárnap visszafelé kicsit lassabban ment, mert kevesebb volt a kocsi. Hét autóval mentem, reggel nyolctól este 7-ig.    

Az első 6 nem annyira lényeges, de a hetedik tejóég! Egy nápolyi vett fel! Hát egy élmény volt! Az egy dolog, hogy végig ordibált nápolyi dialektusban és ezerrel gesztikulált és Katyusának hívott meg minden, de egy idő után elmeséltem neki, hogy azt hittem román kamionos először (mielőtt felszálltam volna) és ez annyira szíven ütötte (ő sem kedveli őket), hogy elkezdte bebizonyítani, hogy ő márpedig nem az, mindezt oly módon, hogy elkezdte nekem ajándékozni a fél kabinját. Kaptam fél disznót, szűzanyás karkötőt, techno CD-t, csokit, sütit, gyümölcslevet és ezen kívül meghívott vacsorálni is a kötelező szünetben, merthogy 300 km-en keresztül hozott. :D :D :D

Az út vége felé meg elálmosodtam és mondta, hogy aludjak, mondtam jó. Benyomta nekem a fűtést, de hát félpercenként felvert mert menet közben ő még előszedett nekem 3 takarót két kabátot és állandóan ellenőrizte, hogy vajon  működik-e nálam a fűtés. :D Nagyon jó fej volt, de a nevét nem tudom sajnos. 

Hát ilyenek történnek velem...

bénázás

Ciao!

Hát hadd meséljem el szerencsétlenkedésem történetét! :D 

Rómából hazaugrottam egy hosszú hétvégére Magyarországra (repcsivel), húgom szalagavatója miatt. Időközben kiderült, hogy ekkor lesz egy kedves volt osztálytársamnak is az esküvője Gyömrőn, amely helyet  ezóta nem a legkedvesebb helyszínek közt őrzök a szívemben... Azt történt ugyanis, hogy puccba vágva elindultam az esküvőre Érdről és egy ponton vontra kellett volna szállnom a Keletiben. De amikor megérkeztem, a Keletiben nem volt egy gramm vonat sem abba az irányba! Lementem az információs pulthoz, ahol kígyózott a sor.... Közben azt is tudtam, hogy óránként mennek a vonatok ezért sietni kell, így figyeltem a hangosbemondóra is, ami persze recsegett... és éppen úgy értettem, hogy szálljak fel a nyíregyházi IC-re mert az jó lesz... :D aha a frászt :D utolsó pillanatban felpattantam rá, elindultunk. Amikor rongyoltam oda a kalauzhoz megkérdezni, vajon jó-e a választásom, baromira lesújtott, mert azt mondta, hogy nem, sőt az első megálló Füzesabony!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! Hát teljesen kész voltam... Még meg is kellett volna bírságolnia, de látta, hogy épp elég nekem az, hogy nem érek oda időben... sőt sehogyan sem érek oda az esküvőre. Másfél órát utaztam, majd leszálltam szép ruhában a puszta közepén. Na mindegy, gondoltam csak Zita szalagavatójára érjek oda... :D Nekiálltam stoppolni és viszonylag hamar fel is vettek és egy közeli autópálya-pihenőbe vittek. Ott nem érdekelt semmi, az első autóst megkérdeztem nem megy-e véletlen Pestre és ment! Hála Isten! Elég pianóban haladt, de végül felértem és 15 perccel a szalagavató előtt át is léptem az iskola küszöbét.... Na mindegy... erre nem vagyok büszke, de már röhögök az egészen... 

Assisi!

Kedveseim!

Képzeljétek el, hogy megtörténült első római stoppolásom! Assisit lőttem be úticélul, sőt jobban mondva lőttük be, mert megfűztem kedves Dóbék Ágnes barátnőmet, hogy menjünk együtt. Neki ez volt az első komolyabb stoppolása ezért mind a ketten izgultunk, de alapjaiban véve jó utunk volt. Az út apropóját az adta, hogy Ferenc pápa Szent Ferenc október 4-i ünnepe alkalmából apostoli látogatást tett névadója lakóhelyén.

Róma úgy néz ki, hogy neki is van egy "emnullása", amit úgy hívnak, hogy Grande Raccordo Annulare. Erről a körgyűrűről indul az A1-es autópálya, ezen kellett menni egy egy darabot, majd utána egy kisebb úton egy másik darabot. Kb. 160 km összesen amúgy Róma-Assisi asziszem. :D

A stoppolás pedig úgy zajlott, hogy megnéztem a neten azt, hogy hogyan menne fel egy autós a római M0-ra. Megnéztem az utolsó pontot, ahová még kivisz a tömegközlekedés és oda kiálltunk. Időközben kellett keresnünk kartonpapírt, amit egyszerűen szemétnek hívtunk. :) Szóval kerestünk szemetet, amire felvéstük az irányt. Ágnes meg is örökített a táblával meg a májkonzervvel, ld. a kép.

Amikor kiálltunk, egy darabig azért bizonytalankodtunk, hogy vajon tényleg jó-e az irány, mert annyira kevés feedback-et kaptunk, de aztán megállt valaki és mondta, hogy igen. Nem sokkal később pedig jött egy bácsika, aki elvitt az első pihenőig az A1-es autópályán. Ott kiálltunk Perugia táblával stoppolni. Nem sokkal később odajött hozzánk egy lány, aki mondta, hogy barátjával oda mennek, mi mondtuk, hogy igazából Assisibe, mondták, hogy nem gond, elvisznek minket oda. Nagyon jó fejek voltak jajj. :) Szóval kb. 11-kor álltunk ki és 15 órára már ott is voltunk Assisiben. Szerintem első útnak nem is rossz!

Mivel nem tartozik szorosan a témához ezért az ott tartózkodásról nem sokat írok. Itt  lehet megtekinteni a fényképalbumot. Egy fontos hírt azért kiemelnék: láttuk Ferenc pápát! Olyan kedves! Itt látható a videó!

Visszafelé azért nem ment minden annyira simán, de még éppen kibírható. Assisi határában esőben nekiálltunk stoppolni, egy kapott infó után átálltunk egy másik helyre, kb. 100 m-rel arrébb. Ott viszonylag hamar felvett minket Gianni, aki elvitt a A1-es autópályára -tudjátok az út két részből áll, autópálya és az azutáni autóút-   onnan következett egy jó hosszú várakozás, hol esőben hol anélkül. Végül a benzinkutas csávó szerzett nekünk egy fuvart Rómába és így meg is érkeztünk oda bele... :-)

római vakáció

Kedves Blogolvasó(k)!

Örömmel tudatom, hogy Istennek hála nyertem egy két éves ösztöndíjat az örök Városba, Rómába. Egyháztörténetet fogok tanulni s ezzel életem nagy álma fog megvalósulni.
Ezért most ritkulni fognak majd a magyarországi bejegyzések, de senki ne aggódjon, a stoppolás itt is folytatódik. Talán jót is fog tenni egy kis vérfrissítés. :-)

A kutyaszánversenyző

Salve!

Na a héten lelkigyakorlaton voltam, négy napig csendben. Odafele stoppal mentem és visszafele is. A helyszín Dobogókő volt, ahol amúgy már fagyott is, iszonyat hideg volt. Na mindegy is... Dobogókő a Pilisben van, ezért úgy gondoltam, hogy Érdről nem Pest felől (most a budaiak kikérik maguknak, szóval Buda felől :) ) közelítem meg, hanem Budakeszi irányából. Ezért tehát nagyjából ismerős út következett. Elstoppoltam Érdről Budakeszire, Budakesziről Pilisvörösvárra onnan Dobogókőre. Vitt biokertész, kereskedő, családos anyuka, munkába igyekvő leányzó... De a csúcs az az apuka volt, aki engedte a kb. 5 éves lányát vezetni a tök kacskaringós úton Dobogókő felé... Na ott azért be voltam tojva... Visszafele Pestnek vettem az irányt. Dobogókőn igen hamar felvett egy édesanya (egy étterem előtt stoppoltam, a teljes személyzet ott állt kint és nekem drukkolt, amikor megállt a kocsi taps...) aki, -hát ilyennel sem utaztam még- kutyaszánversenyző. Jobban mondva a lánya. Éppen idénynyitó versenyre igyekezett Dunaharasztiba. Most már ezt is tudjuk... Ő Szentendrén tett ki, onnan egy pasas vitt Békásra. Szegény vett egy macskát és egész út alatt az előző gazdi hívogatta, hogy mi van a cicussal.... :-) Békásról meg   jöttem HÉV-vel.....

Aki szeretne egy képes beszámolót megtekinteni ide kattintva élhet e lehetőséggel.