Szeretteim!
A héten történt ama gyönyörű dolog, amit mostan képernyőre vetek.
Szóval azt történt, hogy egyik éjjel alig bírtam aludni, mert szobatársamnak fél éjjel szólt a szundi, hogy kelljen fel. Ő nem kelt fel én ellenben igen... Nagyon hulla voltam, félálomban összepakoltam a cuccaimat és elindultam Budakesziről Piliscsabára, az egyetemre.
Nagyon jó út volt, mert Budakesziről rögvest Perbálra vittek, ami nagy szó!! Itt a sofőrrel alig beszéltem, mert még kb. aludtam.
Na itt jön egy kis magyarázat a továbbiakhoz. Szóval én ugye végeztem olasz szakot és van ott egy tanárom, akivel kicsit nehezebben jövök ki. Ezt mind a ketten tudjuk, sokszor megbeszéltük, hogy nem komáljuk egymást, ő túl érzékeny én meg túl flegma vagyok. Talán ez a legalapvetőbb gondunk. Ráadásul elég tekintélyparancsoló alkata van, így amikor vele beszélek szinte az egész olasztudásom elszáll (ő echte olasz).
Visszakanyarodva az úthoz: az volt, hogy mosolyogva félálomban állok Perbál szélén, autó megáll, ablak leteker és az én mosolyom az ablak letekerésével egyenesen arányos módon kezd legörbülni, amikor megláttam az autóban az olasz tanáromat. Rohadtul féltem, hogyan fogunk társalogni, amikor épp ésszel is nehézkes, nemhogy ilyen álmosan. Végülis jó volt az egész, kedves volt velem. Kiderült kiköltözik Budakeszire (ó jee).
Ennyi. Holnap Virágvasárnap!!