Szeretteim, Drágáim, Népem!
Újabb út elmesélésbe kezdek, mely két hete történt. Hát kellett egy kis idő a feldolgozásához...
Szóval Homokkomáromban voltam a Tábor Hegyi Napokon, mely évek óta meghatározó program a nyaramban, mert ott különleges módon van jelen Jézus. A Vele való együttlét mellett, igazi nagy találkozások mennek végbe Általa a másik emberrel, meg lehet tapasztalni az Egyház szépségét, közelségét, örömét, frissességét és fiatalságát, ahogyan Márta nővér az itt megtekinthető videóban is mondta.
A tábor egy bizonyos szerdán kezdődött nekünk segítőknek. 13 órára voltunk hivatalosak. Hát sajnos nem sikerült időben elindulnom, mert voltak olyan dolgaim, amik nem tűrtek halasztást. :D Szóval hát 10-kor indultam el Érdről és 10,40-re értem ki a stoppos helyre, ami az M7 felhajtója volt Érden. No ekkor jött ez első sokk. Kiérek felhajtóhoz erre mit látok?! Egy csaj meg egy hapsi keringőt jár... asszem bécsit. Meg közbe a hapsi felemelte a csajt a derekánál. Na mondom ez jó lesz... Odamegyek hozzájuk és jött a hidegzuhany: kiderült, hogy ők is stoppolnak csak unalmukban már nem tudnak mit csinálni, egy jó ideje ott vannak már. Az mondom szép. Ebben az is kakimatyi, hogy három embert szinte 100 hogy nem vesznek fel így én feljebb tipegtem, mert amúgy is ez a stoppos etikett és vártam, hogy mi sül ki ebből. Végülis 30 perc múlva felvették őket és utána 5 percre engem is. Időközben olyan álmos lettem, hogy majdnem elaludtam fuvarosom oldalán, de igyekeztem kitartani. Ekkor még nem is értékeltem a szavakat, amiket mondott (ilyen kocsi alkatrészekről, később fontos lesz). Ha épp nem ezzel küzdöttem, azon agyaltam, hogy hogyan fogok leérni én egyre, amikor a fuvarosom csak Siófokig fog vinni. Viszonylag hamar túltettem magam ezen és elengedtem az ügyet, de akkor azért kicsit felszisszentem, amikor megálltunk kávézni. Ez a magam részéről meglehetősen nagy bunkóság volt, mert azért álltunk meg, mert látta h álmi vagyok. És ahogy ott kávézgatás közben elnéztem ezt a fickót, meg a kiejtését egyre gyanúsabb lett, hogy ez nem magyar. Rákérdeztem és erre mondta, hogy KURD. Én meg nem értettem jól és visszakérdeztem: TÓT? :D Na az vicces volt, főleg h úgy nézett ki mint egy indiai. :D És ezért mondom, hogy értékelnem kellett volna azokat a szavakat, amiket tudott. Nagyon jól beszélt magyarul pedig csak 20 éve lakik itt. :D Tafiknak hívják, ezen azért magamban felrötyögtem. Siófokon elköszöntünk és ott következett egy 2 órás várakozás.
A két órás várakozásba meg persze próbálkozásba 1,5 óra múlva történt változás. A pihenőbe behajtott egy nagyon menő kocsi. Kiszállt belőle egy kigyúrt fickó és a barátnője egy guminő. A nő nem nagyon tudott menni a 30 centis magassarkújában, de ennek ellenére megkíséreltek átmenni a felüljárón a másik oldalon lévő pihenőbe (a felüljáró "anyaga" ilyen apró lyukacsos volt, amibe mindig beakadt a nő csukája). Persze a gumicicának ez nem ment, amin iszonyat jókat derültem lent. A nő amikor "elment" nem messze tőlem, akkor még azt hittem transzvesztita, de később kiderült, hogy valóban nő. 30 perc után látom őket visszafelé tipegni és beülni a kocsijukba. Na ekkor szerettem volna láthatatlan köpenyt húzni, mert éreztem, hogy itt valami lesz. Vagy bemutatnak vagy leköpnek, de valami lesz. És lett is: a guminő kiszólt: "50 km-rel arrébb megyünk, van kedved jönni?!" Ez elég sokkoló volt és rögtön elszégyelltem magam, mert rosszat feltételeztem róluk. De aztán a hapsi hozzátette, hogy ne aggódjak, de ők inni fognak (ezért mentek át a túlsó pihenőbe) vezetés közben, meg lehet vicces cigit kóstolgatni és mást is. No de mit mondjak erre a másodperc leforgása alatt?!?!?! Ha azt, hogy nem köszönöm, akkor kitudja mit csinál velem a hapsi. Ha igen, lehet karambolozunk az ittassága miatt. Hát valami belső hang azt súgta üljek be. És beültem. De az az 50 km maga volt az örökkévalóság. Nagyon veszélyes volt, de végülis túléltem és kitettek valahol Lelle környékén. Gondoltam megjegyzem a rendszámukat és teszek lépéseket az ügyben, de féltem a következményektől.
Ezen a pihenőhelyen is következett egy órás várakozás, de végül egy kanizsai fiú felvett és vitt egészen Kanizsára. Ő nagyon kedves volt és aranyos. Időközben arra kezdtem gondolni, hogy hogy a rákba jutok majd ki Homokkomáromba, mert éppen amikor Kanizsára fogok érni nem lesz busz, oda stoppolni meg szinte reménytelen. Ekkor jött a hívás onnan, hogy páran boltba mennek és lehet össze tudják egyeztetni azt, hogy engem is felvegyenek. És ez meg is történt. Így 16,00-ra kiértem HK-ba, három óra késéssel, pont annyival amennyit várakozásban töltöttem a pihenőkben.
Visszafelé út is dilemmás volt. Egy hétfői napon indultam vissza reggel. Olyan 8,30-kor szálltam le a Homokkomárom-Nagykanizsa buszról és ahogy szokott lenni elindultam az M7 felhajtóig, ami pontosan 4 km és ez általában 40 percig szokott tartani nagy pakkal emelkedőnek felfele. Az út felénél jártam pontosan, amikor előttem megállt egy autó és láttam, hogy matat a sofőr. Gondoltam keres valamit. Elhaladok mellette, amikor megszólít és kérdezi merre megyek. Mondtam, hogy az autópálya felhajtóig. Mondta h szívesen elvisz addig, mert ő is odamegy, ja amúgy egy férfi volt. Amikor beszálltam láttam, hogy költözik és ez kicsit félelmetes volt, nehogy elvigyen magával. Aztán mondtam, hogy Pestre megyek és mondta, hogy ő is. Hát mondom jó. Én elég hosszasan feszült voltam, mert túlságosan kedves volt és azt figyeltem hol a bibi. Megint nagy tanítás volt ez arról, hogy jó emberek igenis léteznek... Szinte hazáig vitt Érdre.
Hamarosan jön a következő! ;-)
