2012. október 30., kedd

Tanulságos...

Csocsi!

Szeretnék egy nagyon tanulságos kis dolgot megosztani veletek.
Tegnap este stoppoltam be Érdről Budapestre, mert a szünetben itthon vagyok. Viszonylag simán ment minden, felvett egy papi és vitt Budafokig (nehogy azt higgyétek, hogy érdi volt, az érdiek bunkócskák bátran mondhatom). A 7-es úton Budafok felé le kell kanyarodni, a kanyarban engem kitett, mert nekem Budafok alapvetően nem volt jó.
Itt van egy buszmegálló, ahol tovább folytattam a stoppolást. Megállt az első kocsi és a belvárosba ment, ami nekem nagyon jó volt. Na de, ez a második sofőr egész végig azon ájuldozott, hogy végre sikerült felvennie egy stoppost, mert eddig (és most jön a megjegyzendő rész) "vagy tűrhetetlenül nézett ki a figura - lány/fiú egyaránt- vagy nagyon veszélyes helyen állt ki az illető stoppolni".

Nota bene! Aki stoppol és csövesnek nézik vagy útszéli lánykának, illetve lehetetlen helyen áll ki, az ne sírjon, hogy több órája ott áll és nem veszik fel!!

Szép hetet!

2012. október 19., péntek

Kata stoppolt a rádióban

A teljes változatot meghallgathatod itt! Szerintem nagyon szép lett! :-)

2012. október 17., szerda

öntözőberendezések

Salve!

Máma csak visszafele jöttem Pázmányról (odafele busszal mentem, kimentem az elmaradt órámra,  -.-   majd jöttem vissza...) és felvett egy 50 fele közelítő felvidéki ipse (ezt a szót Zita húgomnak küldöm, aki ma latin érettségizett).
Hát te jó ég! Leginkább ehhöz a Bödőcs féle megrendelőhöz tudnám hasonlítani, amit itt találtok meg a 4.10 perctől.

Az elején csak mondta mondta standepityerenoktacu nagy tisztelettel nekem a magáét történelemről, nagymamákról, professzorokról, én már rég elvesztettem a fonalat a mondandója témáját illetően, attól féltem, hogy visszakérdez, így inkább én kérdeztem meg tőle, hogy mi a helyzet a magyar állampolgársággal most Szlovákiában. Válasz: "Hát nagy tisztelettel kérem szépen, amikor Rimaszombatban megvolt még a téesz és Csehszlovákiában élt a nagyanyám, akkor kérem szépen, volt ott egy nagy ház, ahol is egy 99 éves nénike...." Jó inkább hagyjuk...Miután ezen a széles gondolati körön végigment, még kifejtette (és ebben szerintem igaza van), hogy inkább nagy magyarkodók vannak, akik itten mártíromságot szenvednek ezért és ennek hangot is adnak, és a mondatot így fejezte be: "miközben belekakálnak a ventilátorba". Hát ezen a hasonlaton felröhögtem.

Másik: megkérdeztem mivel foglalkozik. Válasz: "Képzelje el, hogy amikor a lányom -tudja a kisebbik- kiment most Kanadába és amikor ott annál a cégnél voltak olyanok, akik munkaruhákat is árusítanak akkor én rendeltem abból párat." Hát mondom ez fájintos. Én: "De mivel foglalkozik?" Válasz: "Ja, hogy én? Én, öntözőberendezésekkel." Na mondom végre kimondtad. Annál is inkább nagyon jó volt ez, mert a rézsünkbe Érden legott szeretnénk egy nagy mennyiségű levendulatövet beletolni a földbe, melyhez szükséges kellő mennyiségű víz is, amit csak öntözőrendszerrel lehet megoldani, hogy a meredek rézsű földje indokolatlan módon le ne jöjjön onnan. Az alappontokat megtudtam az öntözőrendszerekről, de hamar ott volt az Árpád-híd és kiszálltam....

szóval ilyenek vannak...

Rádió-FÖLVÉTEL!

Pénteken reggel 9-kor, a 102.1 frekvencián (Budapest), a Magyar Katolikus Rádióban, az "Életre-való" műsorban 28 percen keresztül stoppolni fogok.
Elérhető: közvetlenül a rádióból, online közvetítésben (www.katolikusradio.hu) és természetesen az archívumból majd.
Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmetekkel.

2012. október 16., kedd

Stoppoljunk tanárnővel! :-)

Kedveseim!
Múlthét pénteken reggel egy pázmányos tanárnő vett fel engemet, látásból ismertem, mert járt még anno a Patronában (gimim) reklámozni a Pázmány pszichó szakot. Aztán a pázmányon is találkoztunk főleg akkor, amikor fel kellett vennem egy két pszichós tanegységet.
Na szóval ő vett fel még pénteken, teljesen csodálkoztam, hogy Budakeszin lakik, még sosem futottunk össze. Mesélte, hogy a kocsiját szervizbe kell adni így majd ő is stoppolni fog. Mondta, hogy máma fog kijönni. Ahogy kislattyogtam a stoppos helyre én figyeltem őt de nem láttam. Pikk-pakk felvettek Budakeszin, egy terepjárós pasas jött és láttam, hogy  ki van írva a kocsijára, hogy "Pilisi parkerdő"! Bevágtam magam a kocsiba mondtam, hogy Csabára megyek, mondta, hogy ő meg Visegrádra. Óh mondom, akkor találjuk ki mi legyen. Mondta, hogy Pilisjászfaluig fog vinni, mondom jó.
Na és akkor nagyban megyünk egyszer csak az imént említett tanárnő ácsorog az út szélén és próbálkozik. Nagyon vicces volt én ott kiabálok a kocsiban, hogy "a tanárnő, a tanárnő", de úgy ledöbbentem kicsit, hogy az már nem jött ki a számon, hogy "álljunk már meg" végülis a söfőr kapcsolt csak kicsit messze állt meg. Futott a tanárnő, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg.... minket a kocsiban, elújságoltuk neki a jóhírt, hogy megyünk Jászfalura és örültünk. Dumáltunk egy csomót a sofőrrel, kiderült, hogy erdész, beszélgettünk a fákról meg ilyenek. Mondta, hogy a legszebb fák Zemplénben és a Bükkben vannak, szóval oda tessék mönni kirándulgatni.

Más: tegnap hívtak a rádióból, hogy szívesen várnak egy interjúra. WOW!

Aki dolgozik, annak jó munkát, aki tanul, az meg tanuljon. Lelküket csókolva.

2012. október 15., hétfő

Névjegykártyások

Csőcsá!

Múlthéten csütörtökön egy tökjó fej köpcös gyerekkel utaztam Csabától Pestig, akkorákat röhögtem vele. Viszont volt egy szomorúbb esett is: képzeljétek egy síbalesetben jobb térde kicsavarodott és tökre széjjelesett az egész, így most ott nincsen tartóizom, a mellette lévő izmokkal szórakázik és úgy közlekedik. Tök durva!

Aztán a múlthéten volt még az is, hogy felvett egy csóka szintén az egyetemen és azt ecsetelte, hogy ő azért költözött ki vidékre, hogy kimehessen a kertbe pisilni, így jelölve meg területét, hatalmát és birodalmát. Jesszusom!

Hétvégén Szegeden voltam. Pénteken du. indultam már Budakeszin stoppoltam felvett egy vállalkozó épp állásinterjúztatni ment. Fő profilja az idegen nyelvek utánzása volt. Az olasz, francia, angol, orosz ízelítő után a könnyeim folytak a röhögéstől. Megadta a névjegykártyáját. Kiérek a Nagykőrösi útra 5 perc várakozás után felvett egy ürge, Szegedre ment. Nagyon jó fej volt, olajvállalkozó, nagyutazó stb. emberke. Házhoz szállított Szegeden belül. Megadta a névjegykártyáját. (Este e kettő mellé kaptam egy harmadikat is egy interjú miatt :D).

Visszafele vasárnap jöttem. Kivittek a "Szeged-Észak" felhajtóra az első autó megállt (egy hadtörténész...) ezután vitt volna Dunakárhova, de ezt nem szerettem volna (ezer év mire onnan Pestre jutok + M0-son nem lehet slattyogni mert kicsit elütnek) így kiszálltam Lajosmizsén.
Ezt a parkolót szeressük, mert igen igen frekventált. 30 perc várakozás után (ebbe igaz volt, pisiszünet és egyéb más szünet is) megállt egy csóka, aki bement Pestre. A 200 doboz cigijét elpakolta az anyósülésről és elkezdtünk utazni. De hogy milyen rohadt flegma volt??!! Nem kommunikált semmit, kérdeztem, h szokott-e stoppost felvenni, erre csak annyit válaszolt, hogy: "ha szar az idő megkönyörülök rajtatok"! Mondom fájintos.
Pesten a Király utcába ment, nekem piros metró kellett. A nagy dugóban kiszálltam a Blahán. Végeredményben nem volt rossz út. :-)

Még egy: egy hete hétfőn megtartottam a mesélést a stoppos kalandokból a Ferences Klubban. Nagyban mesélek erről-arról egyszer csak egy srác jelentkezik és mondá: "Hát, szerintem, amikor ezen az úton voltál, akkor én vettelek fel" Aztarohadt! És komolyan!! Utána megbeszéltük... Mekkora durva már?? :D

Salvete! Ágyő! Buondí! 

2012. október 11., csütörtök

"...mert a Te bőkezűségedből kaptuk..."

Hahó Emberkék!

Tartozom két new sztorival, most van is időm ezeket elbeszélni Néktek.

Az egyik múlt pénteken volt:
Piliscsabáról mentem vissza Pestre és felvett hármunkat (hárman stoppoltunk az egyetem előtt) az egyik fő magyarországi romákat támogató szerv vezetője. Nagyon nagy élmény volt a vele utazás. Időnként azért úgy vagyunk mi emberek, hogy akadnak előítéleteink velük szemben. De ahogyan ez a pasas a saját népéről beszélt, az iszonyat jó volt. Olyan nagy szeretettel, de egy kicsit panaszkodva...

A másik pedig az idei októberi már már szokásosnak mondható Szeged-Makó-Hódmezővásárhely-Budapest utazásom leírása.

Könnyűnek mondható utam volt összességében.
16,35-re értem ki a stoppos helyre, azaz az M5 bevezető szakaszára (ide úgy kell jönni hogy Boráros tér, 54 v. 55-ös busz > Nagykőrösi utca ott egy picit egyenesen kell sétálni zebrán át, fal, és utána újra buszmegálló és ott). Csúcsforgalom volt, nehezen tudtam megállni, egy órát várakoztam ott azután leültem a padkára és ettem egy kicsit, de a kezemben ott volt a Szeged tábla, gondoltam hátha... és a leülés után már dudáltak is nekem! Odarohantam és egy fiatal gyerök vett fel és pont Szegedre ment, mert ott lakott a központban. Nagyon jót dumáltunk, mesélte, hogy ő is stoppolt sokat, de a legabszurdabb alvópoziciója az akkor volt, amikor az egyik haverja megadott egy címet Franciaországban (vagy Németo-ban?), hogy ott lesz szállásuk, erre volt is: a fürdőszobában! :D :D :D
Levitt szóval Szegedre, 19-re értem oda, vacsorkáztam utána felkerestem a szállásomat.
Szombati napomat nagyon jól töltöttem ismerősökkel és rég nem látott barátokkal majd estefelé vagyis inkább délután elindultam Makóra. Ennek is van már egy bejáratott útja, át kell menni a belvárosi hídon utána pedig követni kell a Makó irányt, míg nem egy sportcsarnok elé nem keveredünk. Itt nekiálltam stoppolni táblával, 10 perc múlva meg is álltak egy olyan hiper szuper kocsival, hogy ajha és wáó. Elvittek Makó központjába elsétáltam a második szállásomra és ottan nagyokat beszélgettem jó sokáig Veronika nővérrel.

Vasárnap reggel szentmise után indultam Vásárhelyre. Van közvetlen út Makó és Vásárhely közt, de az annyira nem frekventált, hogy kb. évente megy arra egy kocsi, így érdemesebb visszamenni Szögedre és onnan kimenni Vásárhelyre. Így is tettem, de ez a makói dolog azért rohadt vicces. Amikor kiállok a Szegedi útra a mamik és a papik kikönyökölnek az ablakba kb. és tapsolnak, ha felvesznek, mert annyira nem látni stoppost. Hamar megállt egy ótó, de sajna csak Kübekházáig vitt (pár km.) ott kirakott a semmi közepén az elágazóban. No, azért itt elgondolkodtam, hogyan jutok tovább, de egy 20 perc múlva jött egy zsigulis ősz hajú bácsi, akivel kb. 20-as tempóban becsurogtunk Szegedre, de legalább nem messze tett ki az Algyői úthoz képest. Itt az Algyői úton van egy bukkanó utána van egy buszmeg, ott kezdtem stoppolni és 5 perc múlva megállt egy hölgy, akivel mentünk Vásárhelyre. Fú mekkora jó volt ez az út. Mesélte, hogy békafóbiájától pszichológushoz járt, de kért imát is tőlem egy orvosi vizsgálat miatt, amitől fél, továbbá megálltunk egy savanyú kútnál kulacsot tölteni és sok sok ilyen apróság. Délután azzal voltam, akivel itt találkoztam Vásárhelyen... :-)
Na, itt volt egy vicces szitu: nagyban sétálni indultunk Vásárhelyen, amikor is fut felém egy lányka, miközben kurjontá: "Stoppos Kata! Stoppos Kata!" Ismerősöm néz, én is nézek, erre kiderült, hogy Tóth Hajni volt, aki hallott engömet még Homokkomáromban a nyáron. Tökjó volt, hogy találkoztunk! :-)

Estefelé elindultam visszafele. Vásárhelyen visszastoppoltam Szegedre az északi felhajtóra, majd ott 10 perc múlva felvett egy ipse, aki Bécsbe ment!!!WOW! Szóval ő elhozott Törökbálintra, ott nem volt túl sok autó, átsétáltam a METRO áruház elé, ahol szintén nekiálltam stoppolni és hamarjában felvettek és vittek Budakeszire.....

Hát ennyi!
"Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk" mindezeket....


2012. október 3., szerda

meghívó

Tisztelt Egybegyűltek!

Szeretnék most mindannyiótoknak átnyújtani egy meghívót jövő hét hétfő estére (azaz: 2012. október 8-ra) este 19,45-re, amikor mesélni fogok a stoppolásról (kalandok elsősorban, élmények, képek stb).

Aki nem ismer személyesen annak ajánlom azért, hogy lásson élőben és megismerjen, amikor éppen vezet és ott csápolok az út szélén. Aki ismer, de még nem hallotta, hogy stoppolok annak azért ajánlom, mert vicces dolgokat mesélek majd neki, aki pedig ismer és hallotta is már ezeket, annak pedig azért ajánlom, hogy nevessen még egyszer!

Szóval GYERTEK!

Részletek:
A hely pontosan: Ferenciek tere, Szent Ferenc terem (ld. képen)
Program: Este 7 órától 7,45-ig könnyű pizzás vacsora (érkezés kötetlenül),
utána lesz az előadás (1 óra),
majd borozás.
Hozzájárulás: 400 Ft

lesifotós és a jó reggelt okozó fuvarosaim

Hello Mindenki!

Hát képzeljétek, tegnap délután kiállok a Pázmánykán stoppolni olyan fél három fele pontosan és 2 perc múlva felvett egy ott kommunikáló lány (komm. szakos :-)) és képzeljétek mondja, hogy a 22-es busz vonalán tud kitenni én meg mondtam, hogy az nagyon jó mert Budakeszin lakom (oda a 22-es busz jár). Ő volt a kísértő, mert még sok dolgom lett volna Pesten de így hazamentem Keszire.
Du. 5 fele stoppoltam be Budakesziről Pestre és megállt egy két gyermekes apuka. Az egyik gyerek (5 éves volt kb.) teljesen odavolt, hogy ott ültem mellette, be nem állt a szája szinte már családtaggá fogadott. Megitattam, megetettem abban fél órában ő meg cserébe végig fotózott engem, de a végén mondtam az apukának, hogy mielőtt hazaérnek a képeket törölje ki, nehogy a felesége kiakadjon a  "néni" miatt :D

Ma reggel meg szintén Budakesziről stoppoltam be Pestre és fölvett egy olyan finom úr, hogy teljesen olvadtam egész úton. Ennyi bókot! :-)
Csak egyet emelnék ki: kissé záróvonalon keresztül előzött erre ilyet szól: "Hát, nem vagyok az aszfalt ördöge, de a csábításé igen!" :D Najó, meg egy másikat is mesélek, ami megfogott: az elején mondta amikor beültem, hogy akkor "én vagyok az ön hétköznapi messiása" és tulajdonképpen valóban! Röviddel később derült ki, hogy zsidó felekezetű mégis ezt mondta, amit mondott. Megérintett.

Aztán egy kis ünnep:
Holnap ünnepli a Ferences Család a tranzitust, amikor Szent Ferenc halálára, a Mennyei hazába való átmenetelre (tranzitus) emlékeznek (emlékezünk).

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen.” (Lk 9, 23)



2012. október 1., hétfő

Tanáraink...

Jónagyot!

Na, máma egy akkora kis izével utaztam!! És nagyon finoman fogalmaztam!
Budakeszin kiálltam a telki útra és egy 5 perc után megállt egy nagy autó, benne egy mukival. Illedelmesen köszöntöttem, és megkérdeztem merre fele megy, mert ugye sokan mennek Pátyra meg amúgy is, így illik.
Erre ő: "Kérem szálljon be és ne kérdezősködjön"

Beszálltam, mert megismertem, egyszer már felvett Pest fele. Egy pázmányos tanár volt a pedagógiai intézetből, de különben a Erőforrások Minisztériumában dolgozik és a múltkor is majdnem meghaltunk, mert végigtelefonálta az utat, és kanyarodás nem mindig ment.

Szóval beszálltam és jól lekiáltottam a kis fejét, hogy ne szórakozzon már, mert ezt így illik, hogy megkérdezzem hova megy, mert innen ezer más helyre is mennek az emberek. Erre ő: "hát hova máshova mennék, hát Piliscsabára az egyetemre". Mondtam, hogy én is és erre kicsit lehűlt. Nagy nehezen elnézést kért, hogy így lerohant...

Az egész utat megint végigtelefonálta, már tudom előre az eheti menetrendjét, majd az egyetemen még mondott egy ilyet: "akkor nagy szerencséje van, hogy én vettem fel". Hát inkább utaztam volna több átszállással normális emberekkel.

És végül egy mindent kifejező kép: