Párna fidei, avagy a hit párnás pajzsa

Szervusztok Pajtások!

A hétvégi utamról szól ez a kis bejegyzés. Pilismarótra kellett eljutnom és onnan valahogy vissza Budakeszire. Ha valakit esetleg érdekel, annak elmondom, hogy célja is volt az utazásnak: a ferences ifjú titánokkal töltöttünk el imádságban, testvériségben, ferencességben egy-két keresetlen napot.

Pénteken elég intenzív napom volt stopp ügyben. Reggel még hazaruccantam Érdre Budakesziről (busszal), utána nem ment valamiért visszafele a busz, így maradt a stopp. Budakeszin gyors bepakolás után indultam ki stoppal Piliscsabára az órámra.  Képzeljétek, micsoda megtiszteltetés ért! Egy autóban utazhattam azzal a fiatal sráccal, aki több mint két évig szállította Franciaországból a büdös sajtokat a budagyöngyei sajtos boltba! Az egyetemi órám végén pedig elindultam Pilismarótra.

Az egyetem előtt felvett egy fiatal apuka két kisgyermekével. Két lényeges infót tudtam meg róla: a győri bencésekhez járt és medvehagymát szedni ment a gyerekeivel. Najó, ezen kívül azt is megtudtam, hogy szeret énekelni és latin-angol tanár Zsámbékon. Két napja ismerkedik a GPS-szel, de navigációnak hívja. Miattam egy kicsit máshogy ment a Pilisbe medvehagymázni, ezért állandóan ott kuruttyolt a "navigáció", az apuka meg nem azt csinálta, amit mondott a gép, ezért a gyerekek kb. szívinfarktust kaptak folyamatosan,  hogy a papa beviszi őket a málnásba, jobban mondva a medvehagymásba. A kis családtól Dorogon elváltam és elslattyogtam Esztergom felé. Itt eleinte nem ment a stopp, ezért elővettem a táblámat. Miután ezt kiraktam hamar megállt egy hapsi. Bevitt Esztergomba és ott vagy 5 percen keresztül magyarázta azt, hogy hogyan menjek egyenesen végig az utcán. :-D Miután mentem egyenesen végig, megcsodáltam a Bazilika gyönyörű virágzó fáit. Nekiálltam megint stoppolni és pár perc múlva megállt egy kis furgon és mentem vele Pilismarótra. Tök jól jött ki, mert akkor értem oda, amikor a többi ferences ifjú épp kijött a templomból. Este lett és reggel, az első nap.

Reggel lett és este, vasárnap. Kettőig ebédeltünk Pilismaróton. A többieket elbúcsúztattam, még ittam egy kávét. Na és a show ekkor kezdődött. Nagyban kávézom, amikor az étteremmel szemben található idősotthonból meglógott Lajos bácsi. Futottak az ápolók és kurjongatták a nevét. Végül Lajos bácsi a susnyásból előkerült, így már én is nyugodt szívvel indultam haza. 10 perc várakozás után felvett egy középkorú manusz, aki bevitt Esztergom közepéig. Elkezdtem lesétálni a Kerek-templom irányába, amikor is a távolból a templom előtt nagy embertömeget láttam meg. És az embertömeg közepén egy nővért, mármint szerzetest. Hú mondom! Ahogy közelebb értem azt hittem nyolcbések, közelebb érve derült ki, hogy redzsinapácsiszosok. És nem is egy volt, hanem kettő. Ismertem őket, de olyan régen találkoztunk, hogy gondoltam már úgysem ismernek meg, ezért direktbe nem mentem oda hozzájuk. Ahogy elhaladtam mellettük egyszer csak elkezd valaki ntegetni. Megismertem, Mimi volt a Ferences Klubból. Nahát! Közelebb mentem hozzá és kiderült, hogy egy rakás ferences klubbos volt ott! Annyira meglepődtem, és meg is hatódtam azon, hogy ők, akik -ha jól tudom- a Klubból ismerik egymást (melynek egyik vezetője volnék) elmentek közösen kirándulni. Azt éreztem, hogy van értelme a Klubbnak, és az én szolgálatomnak is valahogy... Egy fél órát beszélgettünk és én továbbálltam.

Ezután egy nagyon érdekes dolog történt. Az történült, hogy 40 percet kellett várnom Esztergomban úgy, hogy percenként mentek az autók mellettem. És amellett, hogy nem vett fel senki sem, még egy csomó megjegyzést kiabáltak oda, ami nem esett jól. És ekkor elgondolkodtam azon, hogy én miért is stoppolok. És újra megfogalmaztam azt, hogy számomra a stopp a szegénységnek, a gondviselésre való ráhagyatkozásnak az útja, az eszköztelenségé és a hité! Úgy éreztem elkényelmesedtem a korábbi sikereim miatt. És ezt nem szabad hagyni! Éber jelenlétben és hálában ki kell tartani. Úgy éreztem, hogy a hit kényelmes párna-pajzsa mögé kezdtem bújni: majd Isten úgy is gondoskodik, ha stoppolok. Hálás vagyok azért, hogy ezt ismét tudatosíthattam magamban a valódi szándékomat. És láss csodát: 40 perc várakozás után megállt egy úr, aki elvitt egészen Budakeszire!!! Az út során kiderült, hogy református lelkész, pszichoterapeuta és supervisor. Úgyhogy kezelésbe is vett az út alatt és lenyomott egy gyors tréninget! :-)

Nos ennyi. Azért nevettem este azon, hogyha valaki be akarta volna mérni a mobilom alapján lokalitásomat, akkor lehet beletörött volna a bicskája. :-) Érd-Budakeszi-Piliscsaba-Esztergom-Pilismarót-és visszafele mindez...

Egy átlagosnak tűnő reggel

Helló, helló, újra itt vagyok!

A mai Budakeszi-Piliscsaba utam úgy érzem méltó az elmesélésre.

Reggel 10-kor kezdődött az órám az egyetemen, ezért 8,40-kor indultam ki a stoppos helyre. Miért is fontos ez? Nos azért, mert az első illető, aki felvett olyan tevékenységet űzött, amelyet ha a reggeli csúcsforgalomban tár elém mégjobban megrökönyödöm mint 2 órával később. Szóval ő Budapestről dekopázsolni jár ki Telkire. Elmesélte legújabb alkotását - melyet barátnője szülinapjára készít - ami nem más mint egy üveggömb, amiben egy idő után egy orchidea is fog tanyázni. Kívülről aranyfüst lemezkékkel (vagy arany lemezkék füstjével nem tudom pontosan...) díszíti, de ezzel a technikával nagyon kell vigyázni ugyanis egy nagyon könnyű, illanó anyagról van szó. Gondoltam, hogyha már ilyen fontos küldetést visz végbe a néni, akkor engem is kirakhatna valami jó helyen Telkin belül. Nem volt fogékony a kezdeményezésemre és a lehető legbénább szakaszon sikerült kitoszni.

A béna szakaszon 10 perc várakozás után megállt egy kitetovált punk hapsi, aki kb. velem egy idős volt, de végig magázott. Mondta, hogy elvisz Budajenőre, mondtam, hogy jó. Ahogy így utazunk mesélte, hogy ő is többször próbált már stoppolni, de valahogy nem sikerült. Asszondja: "Tudja kérem sokszor eltűnődöm azon, hogy lehet, hogy nincs jó ábrázatom?!" Hát én magamban elmosolyodtam és helyeslően bólogattam, mondván: fején találtad a szöget.

Budajenőn felvett egy csendes néni és vitt Perbálra.

Perbálon elkezdtem stoppolni erre jött egy traktor. Sajnos a traktorokkal van egy sztereotípiám, amit nem nagyon tudok levetkőzni. A traktor fülkébe legtöbbször lenne egy plusz hely, de azt rendszerint telepakolják, így nincs. Az utánfutóban meg általában sz*rt szállítanak. Ezért nem szoktam őket leinteni. Itt maga megállt a sofőr és felinvitált, 50 km/h-val mentünk, dupla annyi idő volt mint rendesen, de akkora élmény volt egy traktoron ülni! 450 literes a tankja és a csomagtartóban persze, hogy trágyát vitt. :D Elvitt Tinnyére, ahol én lettem a látványosság, ahogy kiszálltam a traktorból (nem estem nagyot :D).

Tinnyén pedig felkacarásztam, amikor befordult egy ezer éves sárga trabant, benne egy 70 éves bácsika. Az ajtót kinyitotta a vezető ülésből és csak ennyit mondott: "Hölgyem, az autó előállt!" :D És pont jó helyre ment, az egyetem előtt tett ki.

Más különben ennyi.