2012. február 28., kedd

Személyes taxi

Kedveseim!
Csak egy nagyon rövid és érdekes bejegyzést írok most...

Reggel végre elolvadt a hav és nagy örömmel indultam ki a Telki útra Budakeszin. Kiállok stoppolni megáll az első autó, ablak leteker Horváth Miklós tanár úr kikacsint és kérdi hova megyek. Én: "Jó napot kívánok tanár úr, Piliscsabára az egyetemre megyek..." Ő pedig nevet és felvesz és én személyes taxival érkeztem az egyetemre :-)
A tanár úr egy csomó mindent mesélt, ami elég vicces is, de az már nem tartozik a stoppoláshoz...
Ágyő!

2012. február 27., hétfő

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfön!

Na hello-bello!

Hát eddigi életem legnagyszerűbb, leggondviselésesebb útján volt szerencsém részt venni! Besírtok!

Na az volt képzeljétek, hogy tegnap ugye hazajöttem Érdre kiscsaládomhoz és úgy voltam vele, hogy na majd hétfő reggel nagyon korán felkelek, elmegyek szentmisére, összedobom a cuccomat és uzsgyi egyetem. Na hát igen ez volt a terv... na erre reggel hétkor feleszmélek, hogy reggel 7 van és úgy gondoltam, hogy jajj csak 5 percre pihentetem a szemem... Na erre 9-kor kinyitom a szemem, na mondom bakker.

Gyors összekészülődés, kis imádság, és 10-kor elindultam a buszhoz, hogy elmenjek vele a Diósd, Törökbálinti elágazóhoz és onnan a budakeszi buszra (10.20-kor indul) fölszállván eljussak Keszire és ott felmarkoljam a tesis cuccom és a zsolozsmáskönyvemet  és utána kistoppoljak az Egyetemre, ahol 11:30-kor megbeszélésem van. Na ezek lettek volna a teendők, feladatok... Dehát így reggel 10-kor ez lehetetlennek tűnt, már belül lemondtam a megbeszélést, a kolis cuccok felszedését, sőt azon gondolkodtam, hogy egyáltalán beérek-e az utolsó órámra... Emlékszem, hogy úgy zártam be a kapunkat, hogy azt gondoltam magamban, hogy Istenem bírnám, ha valami csodát tennél velem... és nekiindultam.

Na 10.20-ra kiértem Érden a buszmegállóba és konstatáltam, hogy na most megy a budakeszi buszom... Nekiállok stoppolni... semmi... jött az érdi buszom, hát gondoltam magamba erre most felszállok. Felszálltam, elmentem vele a törökbálinti elágazóig és ott arra gondoltam, hogy mivel keszis buszom elment, nekiállok stoppolni, de nem úgy, hogy elmegyek az első buszmegállóig, ami 20 perc gyalog, hanem egy lehetetlen és kicsit veszélyes helyen nekiálltam lengetni, rögtön a kereszteződésben. Meg is állt rögvest egy nő, aki csak a Törökbálint előtti ún. Pannon telepig vitt, és ott nekiálltam továbbstoppolni körforgalomban.

Na és most jött a csoda!!!!! Megállt egy 10 perc után (10:40) egy kocsi, benne nagyon szimpi szakállas pasas és én kérdezte hova megyek, hát mondom Budakeszire, és mondja, hogy ő is odamegy, és hozzátette, hogy igazából Solymárra megy. Mondom ilyen nincs!!! Mondtam neki, hogy én Csabára megyek, csak előtte beugrottam volna a koliba a két cuccomért (van bőr a képemen :D) és mondta, hogy persze megvár, nem gond! Mondom ilyen nincs!!! Eljutottunk Keszire, felmarkoltam a cuccomat és repültünk tovább. Ekkor mondta, hogy ő Solymárra nem Tinnye fele megy, hanem Nagykovácsi felé, szóval a lényeg az, hogy engem nem tud elvinni az egyetemre. Mondtam, hogy áh nem gond! Így is egy csoda az egész! Na Nagykovácsi után ment tovább Pilisjászfalura és ott kikanyarodott a főútra, ahonnan az egyetem, amúgy 5 km-ra van és képzeljétek!!! nem Solymár fele ment ki, hanem az Egyetem fele és mondta, hogy gondolta mégis elvisz, ha már eddig elhozott... Mondom, nem hiszem el!!! És kirakott 11,25-kor az egyetemnél, és én eljutottam a 11,30-as megbeszélésemre és a deles órámra is, amin épp ülök. :D

Na erre varjatok gombot! :)))

2012. február 26., vasárnap

Egy szoknya, egy nadrág avagy egy fura, egy normális

Szeretteim, Drágáim, Népem!

Hétvégén stoppoltam -mily meglepő módon- jobban mondva stoppoltunk Kingával és Elek Ágival (Ági híres vagy!) Érd-Nagykanizsa szakaszon és halljátok nagyon királyságos vót!

A cím azért érdekes, mert oda s vissza is 2-2 fuvarral tudtunk menni, ami ezen a körön marha jó! És mindkét út kb. 3 óra 15 per és 10 mp-ig tartott :D

Na dehát kikkel utaztunk?!! Hát erre vonatkozik a cím...

Odafele Érden kiálltunk a szokott módon, helyen és időben (12:10) a felhajtóra, s 10 perc múlva kb. jött a kocsi, amiben a csávó egyedül utazott és felvett minket. No és ez a csávó elég érdekes nézeteket vallott így a szocialitás és humanitás terén. Vallja ugyanis (sajnos!), hogy:
  1. ...az UNICUM a legjobb mennyország!
  2. ...menj el egy hétre Majorkára, mert kicserél, búvárkodj, egyél kaviárt...
  3. ...motorozz 600-al stb.
Mondtuk neki, hogy hát ezt így nem mindenki tudja megtenni a lelki, stresszes problémáik leküzdésére... velük mi legyen? Válasz: "Hát dobjuk le a Taigetoszról!" [nyasgem!!!] Kérdeztük a gyerekeiről: "Van egy 20 éves fiam, kigyúrt izomállat, de olyan síkhülye barátnője van, de legalább a segge jó! Annál rajzolni sem lehet szebbet." XD

Hát ennyit az első fuvarról. Ő amúgy az M7-es völgyhíd utánig vitt.






Második körben viszont fúúú, de rendesek voltak! Egy nagyon szimpatikus házaspár vett fel bennünket, akik elvileg csak Keszthelyig vittek volna, és szegény apuka elbambult csodálatos mesélésemen és elfelejtett lehajtani, így arra gondoltak már nem szakítanak félbe XD és levisznek Kanizsára... egy laza plusz 50 km.......!!! Nagyon nagyon köszönjük nekik! Így ott voltunk egy olyan 15:20-ra kb.

Na a mai visszafele utunkra csak ketten mentünk Kingával. Szokásosan eljöttünk HK-ból a 12:52-es busszal, beértünk Nagykanizsára olyan 13:20 fele és onnan kitaláltuk, hogy most egy jó csomót gyalogolni fogunk. Meg is tettük, de az utolsó emelkedőnél én inkább mondtam, hogy most stoppoljunk :). Jött egy apó olyan 14:10-fele (10 min. után) és elvitt minket a dombtetőre, ahun van az m7. Ott nekiálltunk megint stoppolni és egy nem túl hosszú idő után kisfurgon begurult és felvett minket a benne ülő 60 éves hapsi (mint később kiderült). Székesfehérvárig vitt, de hogy ez mennyit tudott beszélni, és milyen nagy ívű sztorikat... de szerintem ebből gyökött lehet vonni. Időnként már küzdöttem, hogy ne nevessem el magam a történeteken, hogy na ez egy nagy kamu (Kinga már aludt). Na mindegy. Mondtam neki, hogy hagyjon aludni már :D. Csöndbe maradt egy órára, állítólag itt volt egy idő, amikor rohadtul esett az eső, no erre nem emlékszem :D. Aztán felriadtam, hogy nem hagytuk-e még el Fehérvárt, ekkor meg újra kezdte az egész mesélést. Azon röhögtem magamban, hogy a csávó azt hiszi, hogy az alvás amnéziát okoz??! Na kirakott olyan 16 óra fele a pihenőben, ott szüneteltünk egy 20 percet. 16:20-kor kezdtük a stoppot, jött rendőr, de csak cirkált, mint a cápa és kereste, hogy kit nyeljen el :D. Nem szólt...

Egyszer csak jön egy BMV, és mondta angolul, h Pestre megy, Kinga örült az angolnak, én bepróbáltam az olaszt és tudott! Belga fickó volt, itt dolgozott Magyarországon. Rendes volt! Egy fél óra alatt felértünk Érdre (BMV tempóban...) ott kirakott, Kinga mente vele tovább.
Na itthun nekiálltam stoppolni erre a nagy poén, hogy megállt egy ótó és benne csüccsent egy családapa a templomunkból, óh mondom... A házunktól 10 perc gyalogtúrára tett ki. Nekiállok gyalogolni erre elmegy mellettem egy lovaskocsi... gondoltam leintem, ha már lúd legyen kövér, de aztán hagytam... pedig bekanyarodott az utcánkba.... :))))

Viszonlátás!



2012. február 22., szerda

nem sikerült stoppolások I-II.

Hahó, hahó!
Máma egyik kedves blog-olvasómmal volt szerencsém utazni a buszon (!) Budakeszi és Budapest között, az ő tanácsára papírra vetem utolsó két stoppolásomat, ami kakimatyi volt.

Szóval én februárban egyetemes elfoglaltságaim miatt vagy inkább otthon aludtam, vagy bementem Csabára de leginkább busszal, mert Érdről kijutni az egyetemre napközben több idő, mint a tömegközlekedés, ez az oka annak, hogy nem volt mivel frissíteni a blogot.

Szóval múlthéten Egerben lézengtem, mint egy olasz forradalmár (Eger =>olaszos képzés, téma=>forradalom) és arra gondoltam, hogy egy szép csütörtöki napon végrehajtok egy puccsot Bükkszentkereszten, ahová ebédre hívtak.

Eger-Bükkszent táv (nagyításhoz: katt.)


No kérem, fentebb látható az útvonal. No ehhez tegyünk hozzá még egy 50 cm havat is. Ahhoz, hogy eljussak Bükkszentre két lehetőség van, első tömegközlekedve, de ennek az a veszélye, hogy nem tud felmenni a busz Miskolcról Bükkszentre, a másik opció stoppal menni, itt az lehet a gond, hogy nincs olyan ökör, aki a havas úton a fentebb látható kacskaringót megteszi.
Na vajon én melyiket választottam??? Igen, a másodikat! :) Egerben elindultam Ózd felé és egy ponton ketté ágazik az út (képen Y elágazás: Szarvaskő és Felsőtárkány irány) és ott kiálltam Felsőtárkány felé. Rögvest jött a kocsi, el is vitt Felsőtárkányba. Tőle próbáltam kérdezgetni, hogy vannak-e emberek, akik bevállalják az utat, mondta, hogy: "FIAM,TUTI!!" No megnyugodtam. Felsőtárkányban jött egy nő, aki elvitt Répáshuta elé, de bakker oszt ennyi! Ott álltam egy 20 percet a csörgedező patakok a szikrázó napsütés és 50 cm hó közepén egy szál mag-magányomban. Fasza volt. Elkezdtem gyalogolni, mert kezdtem kicsit fázni, 20 perc után jött az első autó. Integetek neki, mint a hülye és elmegy mellettem. Na hát nem a korábban említett áldó szavaim jöttem a nyelvemre, hanem egy hosszú sípszó :D. Még gyalogoltam, de semmi. Így mivel ebédre vártak az ismerőseim, és utána ők elmentek otthonról, fel kellett adnom az expedíciót és az első visszefele autóval visszajönni. Jött is hamar, katonai kocsi volt :D Visszavittek Egerbe....

A második út az ahhoz a nagypofájú mondatomhoz kötődik, hogy "áh, én még sosem késtem le órát a stopp miatt." Na tegnap sikerült. :D Mondjuk vallásszoc. volt. Budakeszi-Piliscsaba szokásos útvonalon mentem. Budakeszin felvett az első kocsi, ahogy lenni szokott. Letettek Telkiben és ott azt történt, hogy a szerencsétlen sofőrök szemébe sütött az a rohadt Nap (mielőtt még megköveznétek kedves Olvasóim, elmondanám, hogy azért szeretem a napot, tavaszt stb.) és engem nem láttak meg, így ott álltam 50 percet, mire valaki megállt. Végülis összesen 15 percet késtem volna, de ekkor úgy döntöttem, hogy inkább valami hasznosat csinálok, mint az óránlevés :D

No ezeket azért osztottam meg, mert nekem is lehetnek szerencsétlenebb útjaim...
Szép napot!
(Hétvégén: Érd-Nagykanizsa és viszont)