2013. november 12., kedd

1200 km...

Szeretteim, Drágáim, Népem!

Most hétvégén Rómából (!) egyedül (!) felstoppoltam (!) Milánóba (!). :D 

Igazából rengeteget gondolkodtam és imádkoztam ez előtt az út előtt. Mert Milánó azért mégiscsak 600 km-re van tőlem, meg azért mégis csak egyedül indulok neki és hát lány vagyok na... oké hogy ki tudom tekerni a sofőr kezét, ha elkezd nyúlkálni felém, de hát na. Itt azért felmerült bennem, hogy nem vakmerőség-e mindez? De aztán belül azt éreztem, hogy "menj nyugodtan, előkészítettem az utadat". 

Az út apropója az volt, hogy a hajdani soverei Nyolc Boldogság Közösség egykori papja negyven éves lett és éppen 10 éve szentelték pappá. Ezért egy hálaadó szentmisét mutatott be a Milánótól 30 km-re levő caravaggiói Mária-kegyhelyen. Ebben a közösségben töltöttem egy nyarat és még utána is többször visszatértem. Minden fontos hitbeli lépésem oda kötődik, ezért nem szívesen mondtam volna le az utazásról. A dolog slusszpoénja még az volt, hogy szállásom sem volt. :D Végül, summa summarum elindultam. 

Egy "véletlen" folytán máshova jutottam ki a busszal a Grande Raccordo Annulare felé, egy sokkal jobb helyre... Elkezdtem stoppolni táblával (A1 volt kiírva). Az egész utcában semmi lakóház nem volt kivéve egyet, ami előtt stoppoltam. 30 perc várakozás után a semmiből kitoltak elém egy mosógépet és egy mosogatógépet. :D Rómában minden előfordulhat és annak ellenkezője is :D Mert ezután 10 perccel megjelent a semmiből egy román kocsi, amiből kipattant két román és felpakolta a cuccot. :D Pont ott, ahol én próbálkoztam.... Na mindegy, ezután 20 perccel felvett egy fiatal csávóka és vitt kb. 100 km-rel arrébb Viterbo felé. Barista. Ezután felvett egy spanyol házaspár, tejóég... kézzel lábbal beszélgettünk, de nagyon jó volt! Firenzéig vittek. Firenzéből egy Bolognába, a lánya államvizsgájára rohanó apuka vett fel. Hát, hamar odaértem. Ott volt egy kis szívás... Az történt, hogy láttam egy magyar kamionost, akit megkérdeztem, hogy nem vinne el esetleg Milánó felé. Mondta, hogy ő megy haza másik irányban, de kérdezzem meg a mellette levő kollégát. Olasz rendszámú volt, gondoltam olasz. De hát a mi kedves szőröstalpú szomszédaink inkognitóban utaznak, de akkor már nem volt visszaút, be kellett szállnom a románhoz. Hála Isten csak Pármáig vitt. "Rendet rakott" a kabinban a rohadó ételeit arrébb dobta, így már volt helyem. Ezzel még nem lett volna gond, de aztán rövidesen elkezdte a romándumát: "akarsz szeretkezni?" és ez ment Pármáig. Én meg mindig válaszoltam, hogy nem és hogy tartsuk tiszteletben a másikat. Végülis felfogta és a végén elnézést kért a viselkedéséért, és mondta, hogy milyen jó, hogy egy ilyen jó lányt ismerhetett meg. Valahol ez is evangelizáció! Ha képes a másikban meglátni a jót!! És ha az a jó belőlünk fakad! Isten műve...

A pármai kaland után lodi-i lehajtóig vitt egy ipse. Nagyon kedves volt! Onnan egy kisebb úton kellett menni még kb. 30 km-t. Ezt két fuvarral tettem meg. Az út időben: reggel 9-kor álltam ki a stoppos helyre, este 6 körül érkeztem meg Caravaggióba.

Szállást találtam a helyi Caritásznál. (Erről eszembe jut magasröptű patrónás szójátékunk: "Takarítasz Caritas?" :D) 

Vasárnap visszafelé kicsit lassabban ment, mert kevesebb volt a kocsi. Hét autóval mentem, reggel nyolctól este 7-ig.    
Az első 6 nem annyira lényeges, de a hetedik tejóég! Egy nápolyi vett fel! Hát egy élmény volt! Az egy dolog, hogy végig ordibált nápolyi dialektusban és ezerrel gesztikulált és Katyusának hívott meg minden, de egy idő után elmeséltem neki, hogy azt hittem román kamionos először (mielőtt felszálltam volna) és ez annyira szíven ütötte (ő sem kedveli őket), hogy elkezdte bebizonyítani, hogy ő márpedig nem az, mindezt oly módon, hogy elkezdte nekem ajándékozni a fél kabinját. Kaptam fél disznót, szűzanyás karkötőt, techno CD-t, csokit, sütit, gyümölcslevet és ezen kívül meghívott vacsorálni is a kötelező szünetben, merthogy 300 km-en keresztül hozott. :D :D :D
Az út vége felé meg elálmosodtam és mondta, hogy aludjak, mondtam jó. Benyomta nekem a fűtést, de hát félpercenként felvert mert menet közben ő még előszedett nekem 3 takarót két kabátot és állandóan ellenőrizte, hogy vajon  működik-e nálam a fűtés. :D Nagyon jó fej volt, de a nevét nem tudom sajnos. 

Hát ilyenek történnek velem...

2013. október 27., vasárnap

bénázás

Ciao!

Hát hadd meséljem el szerencsétlenkedésem történetét! :D 
Rómából hazaugrottam egy hosszú hétvégére Magyarországra (repcsivel), húgom szalagavatója miatt. Időközben kiderült, hogy ekkor lesz egy kedves volt osztálytársamnak is az esküvője Gyömrőn, amely helyet  ezóta nem a legkedvesebb helyszínek közt őrzök a szívemben... Azt történt ugyanis, hogy puccba vágva elindultam az esküvőre Érdről és egy ponton vontra kellett volna szállnom a Keletiben. De amikor megérkeztem, a Keletiben nem volt egy gramm vonat sem abba az irányba! Lementem az információs pulthoz, ahol kígyózott a sor.... Közben azt is tudtam, hogy óránként mennek a vonatok ezért sietni kell, így figyeltem a hangosbemondóra is, ami persze recsegett... és éppen úgy értettem, hogy szálljak fel a nyíregyházi IC-re mert az jó lesz... :D aha a frászt :D utolsó pillanatban felpattantam rá, elindultunk. Amikor rongyoltam oda a kalauzhoz megkérdezni, vajon jó-e a választásom, baromira lesújtott, mert azt mondta, hogy nem, sőt az első megálló Füzesabony!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! Hát teljesen kész voltam... Még meg is kellett volna bírságolnia, de látta, hogy épp elég nekem az, hogy nem érek oda időben... sőt sehogyan sem érek oda az esküvőre. Másfél órát utaztam, majd leszálltam szép ruhában a puszta közepén. Na mindegy, gondoltam csak Zita szalagavatójára érjek oda... :D Nekiálltam stoppolni és viszonylag hamar fel is vettek és egy közeli autópálya-pihenőbe vittek. Ott nem érdekelt semmi, az első autóst megkérdeztem nem megy-e véletlen Pestre és ment! Hála Isten! Elég pianóban haladt, de végül felértem és 15 perccel a szalagavató előtt át is léptem az iskola küszöbét.... Na mindegy... erre nem vagyok büszke, de már röhögök az egészen... 

2013. október 6., vasárnap

Assisi!

Kedveseim!

Képzeljétek el, hogy megtörténült első római stoppolásom! Assisit lőttem be úticélul, sőt jobban mondva lőttük be, mert megfűztem kedves Dóbék Ágnes barátnőmet, hogy menjünk együtt. Neki ez volt az első komolyabb stoppolása ezért mind a ketten izgultunk, de alapjaiban véve jó utunk volt. Az út apropóját az adta, hogy Ferenc pápa Szent Ferenc október 4-i ünnepe alkalmából apostoli látogatást tett névadója lakóhelyén.

Róma úgy néz ki, hogy neki is van egy "emnullása", amit úgy hívnak, hogy Grande Raccordo Annulare. Erről a körgyűrűről indul az A1-es autópálya, ezen kellett menni egy egy darabot, majd utána egy kisebb úton egy másik darabot. Kb. 160 km összesen amúgy Róma-Assisi asziszem. :D

A stoppolás pedig úgy zajlott, hogy megnéztem a neten azt, hogy hogyan menne fel egy autós a római M0-ra. Megnéztem az utolsó pontot, ahová még kivisz a tömegközlekedés és oda kiálltunk. Időközben kellett keresnünk kartonpapírt, amit egyszerűen szemétnek hívtunk. :) Szóval kerestünk szemetet, amire felvéstük az irányt. Ágnes meg is örökített a táblával meg a májkonzervvel, ld. a kép.

Amikor kiálltunk, egy darabig azért bizonytalankodtunk, hogy vajon tényleg jó-e az irány, mert annyira kevés feedback-et kaptunk, de aztán megállt valaki és mondta, hogy igen. Nem sokkal később pedig jött egy bácsika, aki elvitt az első pihenőig az A1-es autópályán. Ott kiálltunk Perugia táblával stoppolni. Nem sokkal később odajött hozzánk egy lány, aki mondta, hogy barátjával oda mennek, mi mondtuk, hogy igazából Assisibe, mondták, hogy nem gond, elvisznek minket oda. Nagyon jó fejek voltak jajj. :) Szóval kb. 11-kor álltunk ki és 15 órára már ott is voltunk Assisiben. Szerintem első útnak nem is rossz!

Mivel nem tartozik szorosan a témához ezért az ott tartózkodásról nem sokat írok. Itt  lehet megtekinteni a fényképalbumot. Egy fontos hírt azért kiemelnék: láttuk Ferenc pápát! Olyan kedves! Itt látható a videó!

Visszafelé azért nem ment minden annyira simán, de még éppen kibírható. Assisi határában esőben nekiálltunk stoppolni, egy kapott infó után átálltunk egy másik helyre, kb. 100 m-rel arrébb. Ott viszonylag hamar felvett minket Gianni, aki elvitt a A1-es autópályára -tudjátok az út két részből áll, autópálya és az azutáni autóút-   onnan következett egy jó hosszú várakozás, hol esőben hol anélkül. Végül a benzinkutas csávó szerzett nekünk egy fuvart Rómába és így meg is érkeztünk oda bele... :-)




2013. szeptember 30., hétfő

római vakáció

Kedves Blogolvasó(k)!

Örömmel tudatom, hogy Istennek hála nyertem egy két éves ösztöndíjat az örök Városba, Rómába. Egyháztörténetet fogok tanulni s ezzel életem nagy álma fog megvalósulni.
Ezért most ritkulni fognak majd a magyarországi bejegyzések, de senki ne aggódjon, a stoppolás itt is folytatódik. Talán jót is fog tenni egy kis vérfrissítés. :-)



2013. szeptember 23., hétfő

A kutyaszánversenyző

Salve!

Na a héten lelkigyakorlaton voltam, négy napig csendben. Odafele stoppal mentem és visszafele is. A helyszín Dobogókő volt, ahol amúgy már fagyott is, iszonyat hideg volt. Na mindegy is... Dobogókő a Pilisben van, ezért úgy gondoltam, hogy Érdről nem Pest felől (most a budaiak kikérik maguknak, szóval Buda felől :) ) közelítem meg, hanem Budakeszi irányából. Ezért tehát nagyjából ismerős út következett. Elstoppoltam Érdről Budakeszire, Budakesziről Pilisvörösvárra onnan Dobogókőre. Vitt biokertész, kereskedő, családos anyuka, munkába igyekvő leányzó... De a csúcs az az apuka volt, aki engedte a kb. 5 éves lányát vezetni a tök kacskaringós úton Dobogókő felé... Na ott azért be voltam tojva... Visszafele Pestnek vettem az irányt. Dobogókőn igen hamar felvett egy édesanya (egy étterem előtt stoppoltam, a teljes személyzet ott állt kint és nekem drukkolt, amikor megállt a kocsi taps...) aki, -hát ilyennel sem utaztam még- kutyaszánversenyző. Jobban mondva a lánya. Éppen idénynyitó versenyre igyekezett Dunaharasztiba. Most már ezt is tudjuk... Ő Szentendrén tett ki, onnan egy pasas vitt Békásra. Szegény vett egy macskát és egész út alatt az előző gazdi hívogatta, hogy mi van a cicussal.... :-) Békásról meg   jöttem HÉV-vel.....

Aki szeretne egy képes beszámolót megtekinteni ide kattintva élhet e lehetőséggel.

2013. szeptember 13., péntek

kondenzációs kazán

Kedves Mindannyian!

A napokban egy rég ismert útvonalon közlekedtem: Érd-Szeged-Hódmezővásárhely, illetve Hódmezővásárhely-Érd pályán keringtem, de nem mint gólyaizé a levegőben, hanem bent a kocsiban igényesen. Az Érden stoppolóknak mondom jó tanácsként, hogy tökjó kis hely (már másodjára vált be) az M0 diósdi felhajtója! Pikkpakk felvettek, M5-ös táblával álltam ki amúgy. Először egy olyan úr vett fel, aki Békéscsabára ment előadást tartani ilyen megújuló energiák témában, kondenzációs kazán stb. Tökjó volt, mert éppen érdekelt ez a téma és jól elbeszélgettünk. Kiderült egészen jól áll a házunk a kérdésben. Kecskemétig vitt, onnan két fuvarral jutottam el Vásárhelyre, semmilyen különösebb esemény nélkül.
Pár napos ott tartózkodás után, barátok és ismerősök végiglátogatása és néminemű feltöltődés után (hogy miért lásd később) elindultam Érd irányába. Három fuvarral jöttem: Vásárhely-Szeged útvonalon egy autószerelő hozott, Szeged-Kecskemét vonalon egy nagypapa korú bácsi, aki szegény elég meg volt már keseredve, de teljesen érthető. Fia hegedűművész valahol külföldön végzett épp és MO-n nem akarják alkalmazni, + a bácsi felesége nemrégen halt meg. Próbáltam bátorítani, de nem nagyon sikerült, így inkább jobbnak láttam imádkozni értük. A kecskeméti pihenőben egy üzletember vett fel és ez, na ez ütős volt! Annyira jót beszélgettünk! Kiderült, hogy keresztény és egészen Érdig (merthogy Érdig elhozott) egy nagyon nagyon mély és intelligens beszélgetést folytattunk hitről és az általam nem egészen elfogadott nagy figyelmeztetésről. Szóval ezúton is köszönöm neki, azt hiszem az ilyenek teszi érdekessé a hétköznapokat.

csőváz

2013. augusztus 4., vasárnap

Ajándék

A következő történetet azért osztom meg, mert annyira szép (szerintem). Igazi vasárnapi ajándékként kaptam. :) Még arra is figyeltek odafentről, hogy szinte végig árnyékban stoppoljak.
Szóval javult az egészségi állapotom és úgy gondoltam, hogy a mai napon elnézek egy kedves baráti társasághoz Csákberénybe. Érden álltam ki a sóskúti útra 8,50-kor. Bár nagyon gyorsan jött az első fuvar,de azért látszódott a mellettem elhaladó autókban ülők tekintetén, hogy éppen egy UFO-t látnak az út szélén... No mindegy egy fiatalabb házaspár vett fel és Sóskút központjáig a feleség idegenvezetést tartott nekem, tök jó volt. "Erre látja a Habsburg kastélyt, balra a sóskúti mészkövet itt ezt ott azt stb." A házaspártól elválva elsétáltam egy tetszetős helyre. Következőleg egy középkorú manus vett fel, aki a Biatorbágy előtt található halastóig vitt. És ő azért ment oda, mert építkezik és az építési telkén sok a gaz, gondolta kiírtja, mert nem szép. Leesett az állam! Hány olyan ember van, aki abszolút nem foglalkozik a kerttel, míg a ház el nem készül?! Jó volt látni ezt a takaros emberkét. Őutána egy fiatalember vett fel, aki egészen hosszasan vitt: 811-es út csákvári lehajtójáig. Kiderült, hogy nagy Dél-Amerika fun, ott diplomázott, nagyon izgalmasakat mesélt! Vértesboglárra vitt egy kisgyermekes anyuka, ő is csupa mosoly volt és törődés, ahogyan a gyerekével foglalkozott. Onnan egy vicces bácsika vitt a zámolyi elágig. Még ki sem tettem a kezem, már meg is állt. A kocsija kezdetben egy Maruti volt, de amint beültem láttam, hogy az egészet maga rakta össze. De végülis működött. A marutis után kezdődött a kihaltság, de végülis 15 perc várakozás után felvett egy Csákberényben nyaraló hölgy és így 11,20 felé megérkeztem a barátokhoz. 
Egy nagyon jól sikerült nap után hazafelé vettem az irányt. Hárman indultunk el egyszerre, ketten a buszt választották én a stoppot. Versenyeztünk. Kissé pökhendien mondtam, hogy úgy is én nyerek. De azt még én sem gondoltam komolyan, hogy már az első autó meg fog állni mellettem és el is fog vinni Érdre ugyanis odavalósi volt a pali. :D Szóval nagyon szuper volt. Az érdi csóka amúgy ralliversenyző volt, ezt  meg is éreztem a vezetési stílusán. :D És!
Platánsor ősszel (tessék elmenni!)
Visszafelé Alcsútdoboznak mentünk, ahol egy olyan gyönyörű platánsort láttunk, hogy tejóég. A visszefele út számokban: 16,50-17,45-ig tartott és még az egyetlen 18-as szentmisére is odaértem.  

2013. augusztus 2., péntek

HungariGó a fárúl...

Hahó Emberek!

Múlthéten a Rio de Janeiro-ban megrendezett Világifjúsági Találkozó párhuzamos magyar eseményét Pécsett rendezték meg. Nagyon találóan a "hungario" nevet adták neki, mi meg rögtön átköltöttük a hull a szilva a fáról c. népdal alapján "hungariGó"-nak... A ferencesek is kivonultak oda testületileg és mivel van (volt) némi közöm a Ferences Klubbhoz (ld. oldalt a linkeknél)  engem is megkértek, hogy tegyek arrébb ezt azt ottan. Az oda és visszautat is stoppal tettem meg, elég vicces volt. 

Mivelhogy lassan kettő darab hónapja itthon vagyok Érden, kezdem észrevenni, hogy nem is olyan ratyi ez a város. Nagy előnye, hogy van egy csomó autópályája meg ilyenek. Pécsre úgy indultam el, hogy elsétáltam az érdi tescó-ig, ugyanis ott kezdődik a 6-os út. Itt már volt egy szimpatikus kis rész, meg tudott mellettem állni a kocsi, szóval ott letelepedtem és azt mondtam magamban, hogy mindegy, hogy visznek majd le, pályán vagy a régi úton, jó lesz. 10 perc várakozás után megállt egy kisbusz, összes ablaka le volt tekerve és benne ült egy bácsika. De olyan öreg volt, mintha IV. Amenhotep gurult volna mellém be. :D Szegénykének volt valami a torkával, nehezen beszélt, de végülis megtudtam, hogy Kulcsra fog menni a sima 6-os úton. Mondom jó. A beszállás után a bácsika olyan manőverekbe kezdett, hogy én csak kapaszkodni bírtam. Úgy éreztem magam ott elől, mint Fanni Faludy György mellett. :D Elvitt a kulcsi lehajtóig, ott ismét nekiálltam stoppolni 15 perc múlva vett föl a következő fuvaros, aki tényleg fuvaros volt, amolyan kereskedő féle. Dunaföldvárig vitt, jót beszélgettünk. Kérdezte miért megyek Pécsre, én meg mondtam, hogy lesz ott egy fesztivál. Aszondja: "Csak nem a rockfesztivál lesz ilyen korán??!" Nagyot nevettem, mondtam, hogy nem és elmeséltem mire megyek. Tök érdeklődő volt az egész iránt. Földváron elköszöntem újra stoppolni kezdtem a fő úton, egy kamionos vett fel. Vele mentem egészen Pécsig. Miskolcról jött. Pécsett nem nagyon talált megfelelő helyett a kipakolásomra ezért megunta a dolgot és megállt a full forgalmas út közepén és kérte, hogy szálljak le. Csak nevettünk az egészen... Stoppos Kata megérkezett... :D Szumma: délben álltam ki az érdi tescónál és három órára már Pécsett voltam.

Visszafelé is hasonlóan zökkenőmentes volt minden. Hétfői nap került sor a hazautazásra. Gyalogoltam kb. 4 km-t a Budai Iskola elé, ahol is volt egy nagyszerű buszmegálló. Zárójelben jegyzem meg, hogy Pécs mellett van ugyan a pálya, mapson megnéztem és a nagy hőségben esélytelennek gondoltam azt, hogy elgyalogoljak odáig... Maradt ez a sulis izé. Itt egy 40 percet várakoztam, felvett egy idősebb úr, aki az elején nagyon mogorva volt, de aztán felengedett ő is, én is (már mutatkozott rajtam a jelenlegi brutál megfázásom tünetei :-( ) kiderült, hogy reggel szembe jött vele egy őz és kicsit karcolódott az autója ezért még útközben elugrottunk az autószerelőhöz. Senkinek sem ajánlom az őzzel való találkozást, drága mulatság... Tolnai volt az ipse és mielőtt még elkanyarodott volna afelé, kirakott a szekszárdi autópálya felhajtón, még kb. fel sem ocsúdtam előző bácsikámból már meg is állt egy furgonos pasas, aki mondta h már látott Pécsett, csak dolga akadt és most szívesen elvinne Pestig (ilyen táblám volt). Szóval beszálltam, Érden kirakattam magam, rendes volt ő is, az utcánk végéig elhozott. Ja amúgy versenyeztem a vonattal elmenőkkel és természetesen nyertem. :-) Szumma: 9,40-kor álltam ki Pécsett és 12,15-kor már éppen zártam a kaput itthon. 

A találkozó leírása nem a blog szerves része, egy-két gondolatot azért szívesen megosztok. Szóval számomra úgy tűnt éles határ húzódott meg a helyi lakosság és az érkezett fiatalok közt. A pécsiek olykor bizalmatlanul tekintettek ránk, amit azért furcsállottam is, de tulajdonképpen megértettem: furcsállottam, mert máskor voltak ott már nagyszabású rendezvények, ugyanakkor értettem is, hiszen mégiscsak a "katolikusok" jöttek. Két dolgot éreztem végig, amely szorosan összefügg egymással: az egyik az, hogy Isten valóban létezik, hiszen láttam azt a sok embert, aki az Ő nevében ment le Pécsre. A másik dolog: Jézus is biztosan létezik, hiszen, ha fiktív személy lenne, akkor hogyan lenne képes ennyi fiatal hinni és bízni benne?! 
Adj mellé hitet!
És úgy tűnik "érdemes" is hinni szavának és ígéreteiben, hiszen ettől volt boldog az a sok emberke, pedig hány és hány személlyel beszélgettem, akik nem éppen a legegyszerűbb körülmények közt élnek, de mégis a tekintetükben látszik az igazi tisztaság, bizalom, hit és szeretet. 
A találkozó mottója: "Adj mellé/ adj hozzá hitet!" Mint a sót az ételhez. A keresztény életünk egyik lényege az, hogy éljünk úgy, mint bárki más, csak adjunk mindenhez egy csipet hitet, hiszen, ha akkora hitünk lesz már, mint egy szem mustármag akkor hegyeket mozgathatunk meg! Hajrá Mindannyiunknak, Kedves Fiatalok! :-)


2013. július 1., hétfő

Dilemmák

Szeretteim, Drágáim, Népem!

Újabb út elmesélésbe kezdek, mely két hete történt. Hát kellett egy kis idő a feldolgozásához...

Szóval Homokkomáromban voltam a Tábor Hegyi Napokon, mely évek óta meghatározó program a nyaramban, mert ott különleges módon van jelen Jézus. A Vele való együttlét mellett, igazi nagy találkozások mennek végbe Általa a másik emberrel, meg lehet tapasztalni az Egyház szépségét, közelségét, örömét, frissességét és fiatalságát, ahogyan Márta nővér az itt megtekinthető videóban is mondta.

A tábor egy bizonyos szerdán kezdődött nekünk segítőknek. 13 órára voltunk hivatalosak. Hát sajnos nem sikerült időben elindulnom, mert voltak olyan dolgaim, amik nem tűrtek halasztást. :D Szóval hát 10-kor indultam el Érdről és 10,40-re értem ki a stoppos helyre, ami az M7 felhajtója volt Érden. No ekkor jött ez első sokk. Kiérek felhajtóhoz erre mit látok?! Egy csaj meg egy hapsi keringőt jár... asszem bécsit. Meg közbe a hapsi felemelte a csajt a derekánál. Na mondom ez jó lesz... Odamegyek hozzájuk és jött a hidegzuhany: kiderült, hogy ők is stoppolnak csak unalmukban már nem tudnak mit csinálni, egy jó ideje ott vannak már. Az mondom szép. Ebben az is kakimatyi, hogy három embert szinte 100 hogy nem vesznek fel így én feljebb tipegtem, mert amúgy is ez a stoppos etikett és vártam, hogy mi sül ki ebből. Végülis 30 perc múlva felvették őket és utána 5 percre engem is. Időközben olyan álmos lettem, hogy majdnem elaludtam fuvarosom oldalán, de igyekeztem kitartani. Ekkor még nem is értékeltem a szavakat, amiket mondott (ilyen kocsi alkatrészekről, később fontos lesz). Ha épp nem ezzel küzdöttem, azon agyaltam, hogy hogyan fogok leérni én egyre, amikor a fuvarosom csak Siófokig fog vinni. Viszonylag hamar túltettem magam ezen és elengedtem az ügyet, de akkor azért kicsit felszisszentem, amikor megálltunk kávézni. Ez a magam részéről meglehetősen nagy bunkóság volt, mert azért álltunk meg, mert látta h álmi vagyok. És ahogy ott kávézgatás közben elnéztem ezt a fickót, meg a kiejtését egyre gyanúsabb lett, hogy ez nem magyar. Rákérdeztem és erre mondta, hogy KURD. Én meg nem értettem jól és visszakérdeztem: TÓT? :D Na az vicces volt, főleg h úgy nézett ki mint egy indiai. :D És ezért mondom, hogy értékelnem kellett volna azokat a szavakat, amiket tudott. Nagyon jól beszélt magyarul pedig csak 20 éve lakik itt. :D Tafiknak hívják, ezen azért magamban felrötyögtem. Siófokon elköszöntünk és ott következett egy 2 órás várakozás.

A két órás várakozásba meg persze próbálkozásba 1,5 óra múlva történt változás. A pihenőbe behajtott egy nagyon menő kocsi. Kiszállt belőle egy kigyúrt fickó és a barátnője egy guminő. A nő nem nagyon tudott menni a 30 centis magassarkújában, de ennek ellenére megkíséreltek átmenni a felüljárón a másik oldalon lévő pihenőbe (a felüljáró "anyaga" ilyen apró lyukacsos volt, amibe mindig beakadt a nő csukája). Persze a gumicicának ez nem ment, amin iszonyat jókat derültem lent. A nő amikor "elment" nem messze tőlem, akkor még azt hittem transzvesztita, de később kiderült, hogy valóban nő. 30 perc után látom őket visszafelé tipegni és beülni a kocsijukba. Na ekkor szerettem volna láthatatlan köpenyt húzni, mert éreztem, hogy itt valami lesz. Vagy bemutatnak vagy leköpnek, de valami lesz. És lett is: a guminő kiszólt: "50 km-rel arrébb megyünk, van kedved jönni?!" Ez elég sokkoló volt és rögtön elszégyelltem magam, mert rosszat feltételeztem róluk. De aztán a hapsi hozzátette, hogy ne aggódjak, de ők inni fognak (ezért mentek át a túlsó pihenőbe) vezetés közben, meg lehet vicces cigit kóstolgatni és mást is. No de mit mondjak erre a másodperc leforgása alatt?!?!?! Ha azt, hogy nem köszönöm, akkor kitudja mit csinál velem a hapsi. Ha igen, lehet karambolozunk az ittassága miatt. Hát valami belső hang azt súgta üljek be. És beültem. De az az 50 km maga volt az örökkévalóság. Nagyon veszélyes volt, de végülis túléltem és kitettek valahol Lelle környékén. Gondoltam megjegyzem a rendszámukat és teszek lépéseket az ügyben, de féltem a következményektől.

Ezen a pihenőhelyen is következett egy órás várakozás, de végül egy kanizsai fiú felvett és vitt egészen Kanizsára. Ő nagyon kedves volt és aranyos. Időközben arra kezdtem gondolni, hogy hogy a rákba jutok majd ki Homokkomáromba, mert éppen amikor Kanizsára fogok érni nem lesz busz, oda stoppolni meg szinte reménytelen. Ekkor jött a hívás onnan, hogy páran boltba mennek és lehet össze tudják egyeztetni azt, hogy engem is felvegyenek. És ez meg is történt. Így 16,00-ra kiértem HK-ba, három óra késéssel, pont annyival amennyit várakozásban töltöttem a pihenőkben.

Visszafelé út is dilemmás volt. Egy hétfői napon indultam vissza reggel. Olyan 8,30-kor szálltam le a Homokkomárom-Nagykanizsa buszról és ahogy szokott lenni elindultam az M7 felhajtóig, ami pontosan 4 km és ez általában 40 percig szokott tartani nagy pakkal emelkedőnek felfele. Az út felénél jártam pontosan, amikor előttem megállt egy autó és láttam, hogy matat a sofőr. Gondoltam keres valamit. Elhaladok mellette, amikor megszólít és kérdezi merre megyek. Mondtam, hogy az autópálya felhajtóig. Mondta h szívesen elvisz addig, mert ő is odamegy, ja amúgy egy férfi volt. Amikor beszálltam láttam, hogy költözik és ez kicsit félelmetes volt, nehogy elvigyen magával. Aztán mondtam, hogy Pestre megyek és mondta, hogy ő is. Hát mondom jó. Én elég hosszasan feszült voltam, mert túlságosan kedves volt és azt figyeltem hol a bibi. Megint nagy tanítás volt ez arról, hogy jó emberek igenis léteznek... Szinte hazáig vitt Érdre.

Hamarosan jön a következő! ;-)


2013. június 1., szombat

Szülinapi stopposságok

Hahó Emberek!

Maresz barátnőm szülinapja volt május 25-én és azt találtam ki, hogy utazzunk el egy pár napra kettecskén, mert már olyan rég volt ilyen. Csak annyit kértem tőle, hogy mondjon egy célállomást a világtérképről a többit pedig bízza rám. Győrt mondotta. Négy napra mentünk (kedd-péntek), első nap volt Győr a többi napokon pedig Lébény, Pannonhalma, Bakonybél, Veszprém. Minden reggel kapott egy kis rejtvényt, amiből kiderült, hogy hova megyünk aznap. Szerencsére mindegyiket megfejtette vagy megtalálta, úgyhogy el tudtunk indulni... Természetesen minden utat stoppal tettünk meg. Akkor lássuk a részleteket:

kedd:
egy nagyon nehéz rejtvény megfejtése közepette
Kedden reggel 8,30-kor indultunk Budakesziről és 10,50-kor már a győri Széchenyi téren főztük a kávénkat.  Utunk zökkenőmentes volt, Budakeszin az első kocsi megállt, elvitt a budaörsi Mekis parkolóba. Ott pedig felvett egy Didák testvér hasonmás emberke, bár ő inkább azt mondta, hogy Martonyi Jánossal keverik össze. Letett Győr szélén, mert egy üzleti találkozóra ment az ipari parkba. Ott felvett egy 70 év körüli stüszivadászbácsi egy Volkswagennel, e kettő összhatása elég komikus volt. A belváros közelében tett le. Elsétáltunk a Széchenyi térre és nekiálltunk kávézni. Kávézásunk közepette egyszerre csak megjelent egy kamerás muki és utána pedig az OMEGA zenekar. :D Nagyon vicces volt, hogy az Omega zenekar mögött ittunk a gázrezsós kávénkat...

még az Omega is minket néz
Mivel nem tartozik szorosan a stoppoláshoz ezért csak megemlítem, hogy végignéztük Győr főbb nevezetességeit, délután visszasétáltunk a bencés gimibe, ahová még délelőtt lepasszoltuk a cuccunkat és elindultunk Lébény felé, mert ott volt a szállásunk. Kisétáltunk Győr szélére, ekkor tudatosult bennünk, hogy itt voltunk már korábban is, amikor Bécsből jöttünk haza másfél éve éjjel. Egy rövid várakozás után felvett egy anyuka két fiával és vitt Lébénybe, ahol kirakott a szállásunk előtt. Lébényben eltöltöttünk egy hűvös éjszakát és Maresz elkezdte kitalálni hova megyünk másnap.


szerda:
Reggel megfejtette, hogy Pannonhalma lesz úticél, ahol először két vagy három testvérünkkel fogunk egyet találkozni és utána elmegyünk bort kóstolni. Testvéreink semmit sem tudtak az egészből, csak annyit, hogy kettőre jelenjenek meg a Főkapunál. Külön köszönet Hódsági-Molnár Jánosnak és Szalai Zsoltnak a fiúk elengedésért! :-)
Az útról: Lébényből olyan 12,30 felé indultunk el Győr felé. Eldöntöttük, hogy csak olyan autóba szállunk be, ami elvisz a pannonhalmi autópálya lehajtóig. Nem sokat kellett várnunk a jó autóra (15 perc kb). Egy uraság vitt, akinek elég csípős megjegyzései voltak, de végül elvitt majdnem Nyúlig. Nyúl előtt pedig van a győrújbaráti elág, ahol is mink stoppoltunk Phalma felé. Egy pasas lekanyarodott Győrújbarát felé, aztán megfordult és visszakanyarodott mondván eldob minket a Qupacra. Nagyon rendes volt tőle. 13,30-kor már ott ebédeltünk.
Kettő órakor jött a két öcsénk és egy óra múlva csatlakozott Maresz Bandi testvére is hozzánk. Testvéreink után találkoztunk két borral is meg a kecskesajttal. Maradandó az élmény! :D
Urbanicsok meg a Sümeghyk
Végül Asztrik apátúrnak is integettünk. A pannonhalmi akció végén lesétáltunk a falu végére és Bakonybél felé vettük az irányt, mert a következő két szállásunk ott volt a bencéseknél.... Pannonhalmán gyorsan felvettek (18 óra után álltunk ki) és elvittek Écsre. Écsen elnyaltunk egy fagyit és utána elstoppoltunk Zircre. Egy pasas vett fel és metált hallgatott. Hát most is megállapítottuk, hogy ez nem a mi műfajunk... Zircen letett a bakonybéli elágnál, ahol felvett egy középkorú házaspár. Ők pedig letettek a bakonybéli szállásunknál 20,10-kor. A bakonybéli szállásunk, hogy a Szent Margit Gimnázium tanulóinak szavajárásával éljek: "ótvar volt". Én nem emlékszem olyan fejezetre a bencés Regulából, hogy mindenféle meztelencsigával és óriáspókokkal riogassuk a vendégeket... Sebaj, diadalmaskodtunk felettük meg a kosz felett is.

csütörtök:
ez lett volna a program...
Sajnos ez volt az egyetlen nap, amikor számítottam volna a jó időre, mert kirándulni mentünk volna fel a Kőris-hegyre. Persze, hogy egész nap ömlött az eső. :S Reggel megnéztük a Pannon Csillagdát, ami nagy élmény volt. Mint kiderült egy volt patrónás az egyik alkalmazott.... Délután punnyadtunk. Egyszer csak kopogtatnak. Félálomban kiszóltam, hogy mi tetszik és Csilla nővér (iskolanővér Szegedről) nézett be. Közben kiderült, hogy Gemma nővérék is itt vannak, csak más helyen. Este meglátogattuk őket.



péntek:

Utolsó nap reggelén Maresz kirakta Veszprém képét a reggeli rejtvényből, ebből sejteni lehetett, hogy oda tartunk. :-D
Bakonybél szélére kisétáltunk onnan egy hölgy elvitt minket Zircre. Zircen még sétálni kellett a veszprémi elágig, de miután odaértünk ott is hamar felvett egy méhész. Elvitt Veszprém szélére, ahonnan egy újabb úrral befuvaroztattuk magunkat a Centrumba. Onnan felsétáltunk a Városháza elé. A Városháza közönségét megtiszteltük azzal, hogy végignézhették az előző napi spenótos tésztánk gázfőzőn való megmelegítését és megevését. Szerintem még mindig erről beszélnek. Veszprémben jó sokáig esett az eső, de ezalatt megnéztük a Szaléziánum múzeumot, ami nagyon kerály volt. Utána még bolyongtunk egy sort és elindultunk hazafele. Veszprém határában vett fel minket Zsolt (aki engemet haza is vitt Érdre, Mareszt meg bedobta a Móriczra), aki csapatépítő tréner. Kiveséztük vele a Ferences Klubbot (reklám helye: klub.ferences.eu) és meg is hívtam őt, hogy rázzon egy kicsit gatyába minket.

Nos hát ennyi! És végül a legfontosabb:


2013. május 8., szerda

Az őrültek és a műfogsor

Kedveseim,
most értem vissza három napos hódmezővásárhelyi utamról, ahol inkognitóban voltam, több - kevesebb sikerrel.

Egy pár szösszenet az útról: három napja reggel kilenckor indultam el Budakesziről. Most új útvonalon próbálkoztam, természetesen táblával. Budakeszin hál' Isten hamar felvettek és az M0 egyik MOL kútjára vittek  még az M5 lehajtó előtt. Hát itt kettő percet várakoztam, amiből egy percet a budin. Ezután egy furgonos rögtön kiszúrta a Szeged táblámat és mondta, hogy oda megy, menjek vele. Nagyon vicces pali volt. Házhoz szállított Szegeden belül, ugyanis Alsóvárosban dolgom akadt.

Az alsóvárosi esemény után nekiindultam, hogy függőlegesen átszeljem a várost. Már a vége felé jártam, amikor az út túloldaláról egy kissé fedél nélküli kinézettel megáldott fiatalemberke kiabált hozzám. Én rá se hederítettem, de gyorsítottam (bár a csigaházammal a hátamon nem éppen ment). Utolért. A frászt hozta rám. Elkezdte a meséjét, hogy ő is stoppos, az élete tönkrement, most épp edz, de azt nem nagyon értettem mire. Peruig akar eljutni, közben el akarja adni a veséjét. De Ózdon kirabolták. Kicsit beszélgettem vele, elég spirituális beállítottságú volt, csak az volt a baj, hogy magában hitt. De a gondviselésről egyformákat vallottunk. Végülis sikerült "leráznom", mert boltba kellett mennem, de ott azért egy kicsit féltem, nehogy ő is velem tartson az én kontómra vásárolgatni...
Mondta, hogy menjek el a bolt után valamilyen villamos végállomására majd menjünk együtt Vásárhelyre, merthogy ő is odatart. Na mondom fityisz. Szóval leráztam, de azt láttam, hogy a boltos akcióm után észrevett ismét, de nem jött utánam. Nagyon imádkoztam, hogy valaki vegyen föl hamar. Meg is lett. De cseberből vederbe. Egy olyan hapsi szállított, aki azt hitte, hogy mesehős, konkrétan Csőrike. Úgy beszélt velem is meg azokkal is akik felhívták, néha vakkantott is. De végülis elvitt.

A visszafele út annyira Gondviselés ízű volt! :-) 18,20-kor indultam el Vásárhelyről, és azt mondtam az Úristennek, hogy olyan jó volna 19,00-ra a pesti M5 felhajtón lenni. És lássatok csodát, ott voltam! :-) Aztán az M5 felhajtón is mondtam, hogy milyen jó lenne, ha a stoppjaim égi segítői hoznának egy autót 19,30-ra. És láss csodát, épp akkor állt meg a következő autó. Ott ismerkedtem meg eddigi egyik legszuperebb sofőrpárosommal Jánossal és Katival. Kiderült, hogy Biatorbágyra mennek, így végül a Budakeszi úton tettek le. Kati dentálhigiénikus, végre kendőzetlenül faggathattam egy hozzáértőt a kivehető műfogsorokról. :-) Nem mintha szükségem lenne rá, de érdekelt. Sok minden másról is beszélgettünk persze.
Amikor beszálltam Jánoshoz és Katihoz, János kérdezte, hogy mi a vágyam, mikorra szeretnék felérni. Mondtam, hogy 21,30-ra jó volna Keszire érni, erre ő nagyot hümmögött... Mondanom sem kell, hogy 21,15-kor tettek ők ki a régi 1-esen és már az első autó fel is vett és vitt Keszire és 21,30-ra értem a házba be.

Nagy tisztelettel csókolom a lelküket.

2013. május 5., vasárnap

700 km a héten...

Hellóbellló!

Gondoltam két bejegyzést írok az elmúlt hétről, mert két utam volt, de aztán úgy gondoltam, hogy lerövidítve (sokak nagy örömére próbálkozom ezzel) megkísérlem összefoglalni ama cikra 700 km-et, amit lestoppoltam.

Egy hete pénteken immár visszatérően Homokkomáromba utaztam. A rövidítést azzal kezdem, hogy nem írok megjegyzést arról, hogy miért mentem oda, akit érdekel nézze meg föntebb vagy alább.  Az volt a felállás, hogy nekem 16,00-ra oda kellett volna érnem egy megbeszélésre. Délben indultam el Budakesziről és 12,30-ra értem Törökbálintra az autópálya felhajtóhoz, természetesen stoppal. Az volt a cél, bár egy kissé lehetetlennek tűnt, hogy 14,40-re leérjek Nagykanizsára, mert akkor még pont el tudom érni azt a busz, ami kivisz Homokkomáromba, ha azt viszom lekésem, akkor szívás van, mert vagy gyalogolni kell vagy megvárni a fél hetes buszt. Elővételezve a dolgot, természetesen 14,40-kor még az autópályán voltam, de ami jó hír, hogy már nem Törökbálinton... :-) De amúgy továbbra is nagyon frankó a törökbálinti M7 felhajtó, mindig beválik, bár most azért kellett várni egy darabig. Egy 20 perc várakozás után megállt egy hapsi és vitt Törökbálintról Siófokig. Növényvédő szer párlatért ment a világvégére.

Siófokon két cigány srác vett fel, szívesen beültem melléjük, mert siettek, bár azért voltak érdekes dolgok. Megálltunk valamelyik Balaton parti városban egy lányért (ahogy ők mondták: a nőért), akivel rohantak tovább Sopronba valami papírügyet intézni, mindezt a mutatvány egy-másfél óra alatt kellett volna véghezvinni, hát nem tudom sikerült-e nekik.

Ismerős helyen tettek ki, azon a Balaton parti pihenőn, ahol tudjátok van az benzinkutas, aki stoppot fog nekem. Sajnos épp aznap nem volt, de nélküle is viszonylag hamar kijutottam a pihenőből. Egy fiatal pár vette fel, Zalakarosra mentek üdülni. Lekanyarodtak az autópályáról és kiraktak a hetes úton. Innen már csak egy 15 km kb Nagykanizsa. Annyira jó volt, mert ezután is hamar felvettek: ismét egy pasas vitt. Na de ekkor már egy fél órával elmúlt 14,40! És ekkor indult el a Gondviselés... vagyis korábban is volt, de ekkor nagyon durván! :-) A legutolsó fuvaros Zalaegerszegre ment épp, és Homokkomáromra a zalaegerszegi útról kell lekanyarodni!! Kitett az elágazónál. Ekkor 15,15 volt. Gondoltam, ha még ekkor nyakamba kapom a nemtomit (mit is szoktak az emberek a nyakukba kapni?!) akkor gyalog felérek 16,00-ra megbeszélésre. Na de képzeljétek! Teszek két lépést egyszer csak megáll mellettem egy autó egy középkori hölggyel! Megkérdezte hova megyek, mondtam hogy hova. Mondta, hogy addig nem megy el csak a korábbi faluig (Hosszúvölgy), de én már ekkor tudtam, hogy át fog dobni Homokkomáromba! És így is lett! Azon aggódtam, hogy nem fogok 16,00-ra odaérni erre 15,30-ra már ott is voltam!!!

Vasárnap innen elindultam visszafele. Majdnem lett egy hely egy kocsiban, de aztán mégsem és emlékeszem, hogy Mária nővér mondta, hogy lehet fontos emberekkel kell ma találkoznom. És képzeld Mária nővér így lett! Vagy nagyjából így lett! Eljöttem busszal és elsétáltam a nagykanizsai m7 felhajtóig (ez most másfél órás procedúra...), ahol viszonylag gyorsan felvett egy kocsi. Ketten utaztak benne, két pasi, lehet, hogy az egyik horvát, ilyen szláv ákcentusa volt neki. Kérdezte, honnan jövök. Én meg bátran ráfeleltem (elvégre ilyenekről olvasunk most az Apostolok Cselekedeteiből): "Homokkomáromból, a barátaimtól." A hapsi elképedt! Mármint a sofőr. "Csak nem a Nyolc Boldogság Közösségből?!" - kérdezte. Mondtam, de de. És ott láttam a rózsafüzér gyűrűt az ujján. Tuti vallásos volt, mert azt a gyűrűt csak az veszi fel, aki bírja az aszkézist, úgy nyomja az ujjat! :-)) Lényegében ennyit volt az össz kommunikáció, mert hamarosan kitettek a keszthelyi lehajtón, de valahogy megmelengette a szívemet ez a találkozás. Kiszállás pikk-pakk felvett egy srác és hozott Törökbálintig. Idegenvezető volt, akadt egy-két közös témánk. Törökbálinton kiszállva épp összefutottam két Ferences Klubbossal, utána meg hazastoppoltam Keszire.

Eddig az első történet, ugye milyen rövid volt?? B-)

A második kedden történt, amikor nekivágtam első külföldi egyedülstoppolós utamnak. Sárkány Klári barátnőmet látogattam meg Felvidéken Nádszegen (Győrtől 45 km). Úgy tudtam, hogy végig magyarlakta az a rész, de azért egy kicsit tojtam az egésztől, mert mégiscsak tótok. Mi lesz ott... Nem tudok egy szót sem... Végeredménybe iszonyat király volt. De mielőtt tovább olvasod e sorokat kedves Olvasó ide kattintva készüljél fel a hangulatra! :-) Kezdődött azzal, hogy Budakeszin épp egy olyan kocsit fogtam ki (nagy duma... a GONDVISELÉS ADTA!!), aki pont a budaörsi mekis parkoló mellé ment, ahonnan én stoppolni szándékoztam. A parkolóban egy-két perc múlva felvett egy srác és vitt a győri tescoig. Itt tök vicces volt, összefutottam Marcsival, akivel azelőtti nap is összefuthattam volna, ha elmegyek vele születésnapozni. Beszélgetés, meg sofőrös kávézgatás után kiálltam a tesco elé SK feliratú táblával. Itt is viszonylag hamar felvettek. De tejóég ki! Egy baptista tanító. Be nem állt a szája...gyááá!!! Elvitt Győr másik végébe, de még ott is csak mondta mondta a pokolról meg mennyről szóló, amúgy kissé érdekes "tanítását" és még vagy 15 percet biztos, hogy a kocsiban ülve kellett hallgatni... -.-
A mesede után felvett két fiatal srác, akik Dunaszerdahelyre mentek. Hát először nehezen értettem őket. Bizonyos Alistálon kitettek, itt van Nádszeg felé a lehajtó. Ott is gyorsan felvettek és vittek máris a végcélba.


Csütörtökön visszafelé az volt a gond, hogy egész nap zivatarok voltak... Délután végülis olyan háromfelé épp derült volt az idő ezért úgy döntöttünk elindulok. Rögtön jött egy zivatar, amit a helyi temetkezési vállalat irodájában vészeltem át. :-D Ezután elvitt valaki Nyárasdra, vagyis egy faluval arrébb. Ott viszont felvett már egy magyar kamion és 17,00-ra a bábolnai pihenőben voltam. Itt tartottam egy szünetet, mire újabb zivatar jött, de mire épp elvonultam volna az eső elől két srác meglátott engem és a kezemben lévő Budapest táblát és megszánt. Velük mentem Zsámbékig. A lehajtónál kitettek. Itt felvett egy srác, aki bevitt Zsámbékon lévő pátyi elágig. Pátyra is átvittek. Itt újabb vihar következett, amire én szintén fedett térbe vonultam és végül nyolc óra magasságában megérkeztem a Páty utáni elő faluba, Budakeszire.


A száguldó cirkusz nem állt le, folytatás következik! :-)

2013. április 21., vasárnap

Párna fidei, avagy a hit párnás pajzsa

Szervusztok Pajtások!

A hétvégi utamról szól ez a kis bejegyzés. Pilismarótra kellett eljutnom és onnan valahogy vissza Budakeszire. Ha valakit esetleg érdekel, annak elmondom, hogy célja is volt az utazásnak: a ferences ifjú titánokkal töltöttünk el imádságban, testvériségben, ferencességben egy-két keresetlen napot.

Pénteken elég intenzív napom volt stopp ügyben. Reggel még hazaruccantam Érdre Budakesziről (busszal), utána nem ment valamiért visszafele a busz, így maradt a stopp. Budakeszin gyors bepakolás után indultam ki stoppal Piliscsabára az órámra.  Képzeljétek, micsoda megtiszteltetés ért! Egy autóban utazhattam azzal a fiatal sráccal, aki több mint két évig szállította Franciaországból a büdös sajtokat a budagyöngyei sajtos boltba! Az egyetemi órám végén pedig elindultam Pilismarótra.

Az egyetem előtt felvett egy fiatal apuka két kisgyermekével. Két lényeges infót tudtam meg róla: a győri bencésekhez járt és medvehagymát szedni ment a gyerekeivel. Najó, ezen kívül azt is megtudtam, hogy szeret énekelni és latin-angol tanár Zsámbékon. Két napja ismerkedik a GPS-szel, de navigációnak hívja. Miattam egy kicsit máshogy ment a Pilisbe medvehagymázni, ezért állandóan ott kuruttyolt a "navigáció", az apuka meg nem azt csinálta, amit mondott a gép, ezért a gyerekek kb. szívinfarktust kaptak folyamatosan,  hogy a papa beviszi őket a málnásba, jobban mondva a medvehagymásba. A kis családtól Dorogon elváltam és elslattyogtam Esztergom felé. Itt eleinte nem ment a stopp, ezért elővettem a táblámat. Miután ezt kiraktam hamar megállt egy hapsi. Bevitt Esztergomba és ott vagy 5 percen keresztül magyarázta azt, hogy hogyan menjek egyenesen végig az utcán. :-D Miután mentem egyenesen végig, megcsodáltam a Bazilika gyönyörű virágzó fáit. Nekiálltam megint stoppolni és pár perc múlva megállt egy kis furgon és mentem vele Pilismarótra. Tök jól jött ki, mert akkor értem oda, amikor a többi ferences ifjú épp kijött a templomból. Este lett és reggel, az első nap.

Reggel lett és este, vasárnap. Kettőig ebédeltünk Pilismaróton. A többieket elbúcsúztattam, még ittam egy kávét. Na és a show ekkor kezdődött. Nagyban kávézom, amikor az étteremmel szemben található idősotthonból meglógott Lajos bácsi. Futottak az ápolók és kurjongatták a nevét. Végül Lajos bácsi a susnyásból előkerült, így már én is nyugodt szívvel indultam haza. 10 perc várakozás után felvett egy középkorú manusz, aki bevitt Esztergom közepéig. Elkezdtem lesétálni a Kerek-templom irányába, amikor is a távolból a templom előtt nagy embertömeget láttam meg. És az embertömeg közepén egy nővért, mármint szerzetest. Hú mondom! Ahogy közelebb értem azt hittem nyolcbések, közelebb érve derült ki, hogy redzsinapácsiszosok. És nem is egy volt, hanem kettő. Ismertem őket, de olyan régen találkoztunk, hogy gondoltam már úgysem ismernek meg, ezért direktbe nem mentem oda hozzájuk. Ahogy elhaladtam mellettük egyszer csak elkezd valaki ntegetni. Megismertem, Mimi volt a Ferences Klubból. Nahát! Közelebb mentem hozzá és kiderült, hogy egy rakás ferences klubbos volt ott! Annyira meglepődtem, és meg is hatódtam azon, hogy ők, akik -ha jól tudom- a Klubból ismerik egymást (melynek egyik vezetője volnék) elmentek közösen kirándulni. Azt éreztem, hogy van értelme a Klubbnak, és az én szolgálatomnak is valahogy... Egy fél órát beszélgettünk és én továbbálltam.

Ezután egy nagyon érdekes dolog történt. Az történült, hogy 40 percet kellett várnom Esztergomban úgy, hogy percenként mentek az autók mellettem. És amellett, hogy nem vett fel senki sem, még egy csomó megjegyzést kiabáltak oda, ami nem esett jól. És ekkor elgondolkodtam azon, hogy én miért is stoppolok. És újra megfogalmaztam azt, hogy számomra a stopp a szegénységnek, a gondviselésre való ráhagyatkozásnak az útja, az eszköztelenségé és a hité! Úgy éreztem elkényelmesedtem a korábbi sikereim miatt. És ezt nem szabad hagyni! Éber jelenlétben és hálában ki kell tartani. Úgy éreztem, hogy a hit kényelmes párna-pajzsa mögé kezdtem bújni: majd Isten úgy is gondoskodik, ha stoppolok. Hálás vagyok azért, hogy ezt ismét tudatosíthattam magamban a valódi szándékomat. És láss csodát: 40 perc várakozás után megállt egy úr, aki elvitt egészen Budakeszire!!! Az út során kiderült, hogy református lelkész, pszichoterapeuta és supervisor. Úgyhogy kezelésbe is vett az út alatt és lenyomott egy gyors tréninget! :-)

Nos ennyi. Azért nevettem este azon, hogyha valaki be akarta volna mérni a mobilom alapján lokalitásomat, akkor lehet beletörött volna a bicskája. :-) Érd-Budakeszi-Piliscsaba-Esztergom-Pilismarót-és visszafele mindez...

2013. április 18., csütörtök

Egy átlagosnak tűnő reggel

Helló, helló, újra itt vagyok!

A mai Budakeszi-Piliscsaba utam úgy érzem méltó az elmesélésre.

Reggel 10-kor kezdődött az órám az egyetemen, ezért 8,40-kor indultam ki a stoppos helyre. Miért is fontos ez? Nos azért, mert az első illető, aki felvett olyan tevékenységet űzött, amelyet ha a reggeli csúcsforgalomban tár elém mégjobban megrökönyödöm mint 2 órával később. Szóval ő Budapestről dekopázsolni jár ki Telkire. Elmesélte legújabb alkotását - melyet barátnője szülinapjára készít - ami nem más mint egy üveggömb, amiben egy idő után egy orchidea is fog tanyázni. Kívülről aranyfüst lemezkékkel (vagy arany lemezkék füstjével nem tudom pontosan...) díszíti, de ezzel a technikával nagyon kell vigyázni ugyanis egy nagyon könnyű, illanó anyagról van szó. Gondoltam, hogyha már ilyen fontos küldetést visz végbe a néni, akkor engem is kirakhatna valami jó helyen Telkin belül. Nem volt fogékony a kezdeményezésemre és a lehető legbénább szakaszon sikerült kitoszni.

A béna szakaszon 10 perc várakozás után megállt egy kitetovált punk hapsi, aki kb. velem egy idős volt, de végig magázott. Mondta, hogy elvisz Budajenőre, mondtam, hogy jó. Ahogy így utazunk mesélte, hogy ő is többször próbált már stoppolni, de valahogy nem sikerült. Asszondja: "Tudja kérem sokszor eltűnődöm azon, hogy lehet, hogy nincs jó ábrázatom?!" Hát én magamban elmosolyodtam és helyeslően bólogattam, mondván: fején találtad a szöget.

Budajenőn felvett egy csendes néni és vitt Perbálra.

Perbálon elkezdtem stoppolni erre jött egy traktor. Sajnos a traktorokkal van egy sztereotípiám, amit nem nagyon tudok levetkőzni. A traktor fülkébe legtöbbször lenne egy plusz hely, de azt rendszerint telepakolják, így nincs. Az utánfutóban meg általában sz*rt szállítanak. Ezért nem szoktam őket leinteni. Itt maga megállt a sofőr és felinvitált, 50 km/h-val mentünk, dupla annyi idő volt mint rendesen, de akkora élmény volt egy traktoron ülni! 450 literes a tankja és a csomagtartóban persze, hogy trágyát vitt. :D Elvitt Tinnyére, ahol én lettem a látványosság, ahogy kiszálltam a traktorból (nem estem nagyot :D).

Tinnyén pedig felkacarásztam, amikor befordult egy ezer éves sárga trabant, benne egy 70 éves bácsika. Az ajtót kinyitotta a vezető ülésből és csak ennyit mondott: "Hölgyem, az autó előállt!" :D És pont jó helyre ment, az egyetem előtt tett ki.

Más különben ennyi.

2013. március 31., vasárnap

örömünk oka



„Áldott éj, a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus, és az alvilág mélyéről, mint győző tért vissza. Mert semmit sem érne földi életünk, ha a megváltás ránk nem árad.
Ó, milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk!” (Exultet)

Krisztus feltámadt!

2013. március 22., péntek

Utazás tanárral

Szeretteim!

A héten történt ama gyönyörű dolog, amit mostan képernyőre vetek.

Szóval azt történt, hogy egyik éjjel alig bírtam aludni, mert szobatársamnak fél éjjel szólt a szundi, hogy kelljen fel. Ő nem kelt fel én ellenben igen... Nagyon hulla voltam, félálomban összepakoltam a cuccaimat és elindultam Budakesziről Piliscsabára, az egyetemre.

Nagyon jó út volt, mert Budakesziről rögvest Perbálra vittek, ami nagy szó!! Itt a sofőrrel alig beszéltem, mert még kb. aludtam.

Na itt jön egy kis magyarázat a továbbiakhoz. Szóval én ugye végeztem olasz szakot és van ott egy tanárom, akivel kicsit nehezebben jövök ki. Ezt mind a ketten tudjuk, sokszor megbeszéltük, hogy nem komáljuk egymást, ő túl érzékeny én meg túl flegma vagyok. Talán ez a legalapvetőbb gondunk. Ráadásul elég tekintélyparancsoló alkata van, így amikor vele beszélek szinte az egész olasztudásom elszáll (ő echte olasz).

Visszakanyarodva az úthoz: az volt, hogy mosolyogva félálomban állok Perbál szélén, autó megáll, ablak leteker  és az én mosolyom az ablak letekerésével egyenesen arányos módon kezd legörbülni, amikor megláttam az autóban az olasz tanáromat. Rohadtul féltem, hogyan fogunk társalogni, amikor épp ésszel is nehézkes, nemhogy ilyen álmosan. Végülis jó volt az egész, kedves volt velem. Kiderült kiköltözik Budakeszire (ó jee).

Ennyi. Holnap Virágvasárnap!!

2013. március 14., csütörtök

Próféta meg a bácsi

Képzeljétek múlt pénteken, akivel utaztam kezdetben csak annyit mondott magáról, hogy feltaláló, 160-an valamennyi bejegyzett találmánya van (nagyon büdös volt, annak kezelésére is feltalálhatott volna valamit...), de hát nem nagyon veszik a dolgot. Mindenki hitegeti, hogy majd megveszi. Közben kiderült, hogy valamilyen ezoterikus szinkretista próféta, mondta, hogy szívesen beavat a tudományokba míg a Margit hídig érünk, majd ismét visszatért arra, hogy nincs pénze, esetleg egy százassal kisegíthetném... XD

A másik nagy menet vasárnap volt. Budakeszin voltam és Zuglóba akartam menni a Hermina útra. Budakeszin fölvett egy idősebb bácsika és pont Zuglóba ment, de nem egészen arra, amerre én. Örömében úgy paskolta a combomat, hogy már kifejezetten idegesítő volt. Beszélgettünk sokat. Ő a témáit a mozdonyvezetés témakörből hozta, én csak feszülten figyeltem. Kérdezte hova megyek, de annyira lehetetlennek látszott elmondanom, hogy Ferences Klubbos team megbeszélésre, hogy inkább körülírtam az egészet. "Egy kulturális-társadalmi szervezet vagyunk, minden héten találkozunk, közösen vacsorázunk, majd előadásokat hallgatunk meg." Első kérdés: "Csajok vannak?" Én: "Hát mondom igen..." Ő: "Jöhetek?" Én: "Hát korhatárhoz van kötve..." Itt a beszélgetés más irányba terelődött. Végül olyan jó fej volt a bácsika, hogy elvitt egészen az FMM nővérek elé a Hermina útra. Mondtam neki, hogy itt jó lesz, köszönöm. Válasz: "Dehát ez egy templom, ..... (sípszó) !!" Hát mondom igen, ide jöttem! A nagy megilletődöttségben még elmondtam neki, hogy egyházi fenntartású a szervezet, mosolygott és lassan továbbállt.

És még valami, a legfontosabb:
Annuntio vobis gaudium magnum, habemus Papam! Eminentissimum ac reverendissimum Dominum,  Dominum Jorge Mario Sanctæ Romanæ Ecclesiæ Cardinalem Bergoglio, Qui sibi nomen imposuit Francesco.



2013. március 8., péntek

szolgáltatásaim

Tisztelt Nagyérdemű!

Úgy tűnik új szolgáltatással bővült a repertoárom: ez nem más, mint másoknak fuvart fogni. Persze én ezt örömmel teszem. Ma reggel is így volt, amikor kedves Makk Bernadett kolistársamnak fogtam 2 perc alatt egy fuvart Keszin. A fuvaros csóka rendes volt egy vadiúj és kényelmes Forddal utaztunk, én hamarább kiszálltam, de ő remélem még tovább a hapsival tartott, és utána könnyedén kijutott az Árpád-hídra (erről majd számolj be Berni!).

A délelőttömet a MOL-ban töltöttem, ami mindegy is, a lényeg, hogy nem olajban utazom. Szóval ott már megint rohadtul benéztem az időt és késésben voltam a du.-i pázmányos órámról (igen, péntek du. van órám...kivételesen busszal szerettem volna kimenni) ezért kirongyoltam a Flórián-térre, és amit még sohasem tettem, elkezdtem ott táblával stoppolni (a táblát gyorsan megírtam ott). Na hát az emberek konkrétan hülyének néztek, de végülis 8 perc alatt felvett egy családapa és elvitt Ürömig. Szegény nagyon sajnált, hogy csak addig tudott vinni, és aggódott, hogy nem fog felvenni senki... Óh, Pajtikám, tuti jön majd valaki.-gondoltam magamban. Kirakott és a már rögtön a következő kocsi megállt. Ezt még pont látta az előző fuvarosom és mint állat elkezdett dudálni, hogy gratulál. A forgalom meg kicsit leállt ettől ott Ürömön, de no para. Az új fuvarosom Solymári angol temetőig vitt, ezután 2 perc múlva vett föl az uccsó fuvarosom, aki már az egyetemen rakott ki. Az utolsóval Quimbyt hallgattunk, filing volt nagyon!

Lelküket csókolom milliomszor.

2013. március 6., szerda

utóbbi időszak

Kedvese-i-m,

no arról van szó, hogy az utóbbi időben megint nem történt sok érdekfeszítő dolog, kb. mára tetőzött be a sok apróság, erre föl készítettem eme összefoglalót, amit fogyasszatok nagyon igényesssen.

  • Volt olyan, hogy felvett Budakeszin egy ipse, aki hajdanában abban a japán autógyárban dolgozott, mely a Duna vonalán helyezkedik el, és mivel nem akarok márkát mondani csak annyit írok, hogy S-sel kezdődik és uzukival folytatódik. Hát ez a pasas nagyon nagy showman volt! Mesélte, hogy a gyárban a japi munkások Szlovákiából bérelt skodákkal járnak, a takarítónő perfect japán, és mivel itten mindenkinek sokat kell dolgoznia (ez a duma), akkor is bent vannak, amikor nincs munka, ilyenkor csak a kikapcsolt laptopot nézik órákig. Továbbá mesélt kedves ismerőséről, aki egy lefénymásolt jogsival járt...persze észrevették a rend őrei, de csak röhögtek, annyira szánalmas. XD
  • Volt olyan, hogy péntek este éppen az egyetemről stoppoltam vissza Pestre, amikor is az Ambro büféjének egyik dolgozója, mondta, hogy letesztelne engem stopp ügyben és eljönne velem. 10 perc alatt fogtam neki fuvart, miközben persze azon lamentált, hogy milyen hülye volt, hogy erre vállalkozott. A fuvarossal kiderült, hogy ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz! Mekkora jó már?!
  • Volt olyan, hogy 7,20-kor álltam ki Budakeszin és 7,40-kor már az egyetemen voltam! Szegény többi tömegközlekedő hallgatók... Majd összeszorult a szívem értük! :D Ekkor pont egy olyan úr vett fel, aki hozta haza a feleségét, aki éppen Hollandiából jött! Szegény nő, megérkezik és máris egy stoppos!
  • És végül volt olyan is, mint pl. ma, hogy egy nagyon kedves nővérnek fogtam stoppot (mármint ő szerzetesnővér). Mondjuk az azért elég vicces volt, amikor beköszöntem a kocsiba és mondtam: "A nővér is velem van!" :D Úgy örültem neki, mert remélhetőleg beért időben a munkahelyére.
Amúgy meg tavasz van. Használjátok ki! 

2013. február 15., péntek

ajánlat

Helóheló,

micsoda ajánlatot kaptam ma! Persze más kérdés, hogy összejön-e.....
Budajenőről éppen utaztam Perbálra. Sofőröm nagyon érdeklődött a szakdolgozatom témája iránt, elmondtam mi az. Erről beszélgettünk. Kiszállás előtt odaadta a névjegykártyáját, hogy amikor elkészült a dolgozatom, tartsak egy előadást belőle Budajenőn!

Másik: kedden megyek Spányi Antal püspök atyához. Még nem találkoztunk csak egy közvetítő útján, aki már egyszer felvett és ő hívott meg a Katolikus Rádióba is. A püspök atyához most egészen más ügyben megyek (tanulmányok), ezért megkérdeztem a közvetítőtől, hogy mit mondott rólam, erre ő: "Hát a találkozásunkat meséltem el, meg hogy jó a blogja!" Remélem nem néz majd teljesen dilettánsnak a püspök úr! :-)))

Csocsi!

2013. február 14., csütörtök

Isten útjai kifürkészhetetlenek

Hát ez milyen durva, képzeljétek!

Na az volt, hogy ma mentem ki stoppal az egyetemre már Budakesziről, mert visszaköltöztem a koliba.
No és akkor az volt, hogy Budajenőn elkezdek stoppolni, megállt egy ismerős lány, és rögtön be is pattantam, mert tudtam, hogy Perbálra megy, ami jó volt nekem.
De kiderült, hogy összekevertem őt egy tanárral, aki már többször fölvett engem.
De az volt a vicces, hogy én is nagyon ismerős voltam a sofőrnek, így ő sem nagyon gondolkodott, hogy ki vagyok egyszer csak mentünk. Nade, végülis mind a ketten félreértésben voltunk és ez kiderült az út során. Erre elkezdtük egymás faggatni vajon honnan ismerjük egymást??? Már 10 perce azon gondolkodtunk erre, végülis felkiált a sofőr: "Megvan! Együtt voltunk 2007-ben Taizében, Veled, Márta nővérrel és az Ecker Gáborral"
Húúú igen! És hogy emlékezett a nevünkre! És végül hozzátette: "Hát igen, Isten útjai kifürkészhetetlenek"
És valóban 6 év után ismét találkoztunk.

Ennyi volt a jó hír! Fogyasszátok!


2013. január 22., kedd

Új év, új foglalkozás

Kedves Egybegyűltek!

Mielőtt még azt hinné bárki is, hogy az újévi fogadalmam az volt, hogy nem stoppolok többet, mindenkit megnyugtatok, hogy ilyenről szó sincs. Csak egyrészt mostanában kevesebb lehetőségem adódott, vagy nem volt annyira érdekes, hogy leírjam. Most Érden vagyok, mert vizsgaidőszak van, itthon könnyebb tanulni, vagy mi.

Na de tegnap! Érdről stoppoltam be Pestre délután, nagyban lengetem kezem a Fürdő utcai buszmegállóban, amikor is csörög telóm. Arrébb álltam, de pont megállt egy kisbusz. Két pasas ült benne, annyira nem tűntek bizalomgerjesztőnek, de Pestre mentek... Beszálltam beszélgettünk egy sort erre kiderült, hogy mivel foglalkoznak. Ipari alpinisták voltak! Még sosem utaztam ipari alpinistával!! Győrben volt dolguk. Kérdeztem, hogy mi volt eddig a legdurvább meló. Mondták, hogy a feljutás egy magaslatra nem para, inkább a körülményeket utalják. Egyszer valamit a -27 fokos zalai faluban kellett csinálni, hát az volt a legcudarabb. Hát elhiszem... én már mínusz párnál is kivagyok...

Mindenkinek szép napot!!