Az őrültek és a műfogsor

Kedveseim,
most értem vissza három napos hódmezővásárhelyi utamról, ahol inkognitóban voltam, több - kevesebb sikerrel.

Egy pár szösszenet az útról: három napja reggel kilenckor indultam el Budakesziről. Most új útvonalon próbálkoztam, természetesen táblával. Budakeszin hál' Isten hamar felvettek és az M0 egyik MOL kútjára vittek  még az M5 lehajtó előtt. Hát itt kettő percet várakoztam, amiből egy percet a budin. Ezután egy furgonos rögtön kiszúrta a Szeged táblámat és mondta, hogy oda megy, menjek vele. Nagyon vicces pali volt. Házhoz szállított Szegeden belül, ugyanis Alsóvárosban dolgom akadt.

Az alsóvárosi esemény után nekiindultam, hogy függőlegesen átszeljem a várost. Már a vége felé jártam, amikor az út túloldaláról egy kissé fedél nélküli kinézettel megáldott fiatalemberke kiabált hozzám. Én rá se hederítettem, de gyorsítottam (bár a csigaházammal a hátamon nem éppen ment). Utolért. A frászt hozta rám. Elkezdte a meséjét, hogy ő is stoppos, az élete tönkrement, most épp edz, de azt nem nagyon értettem mire. Peruig akar eljutni, közben el akarja adni a veséjét. De Ózdon kirabolták. Kicsit beszélgettem vele, elég spirituális beállítottságú volt, csak az volt a baj, hogy magában hitt. De a gondviselésről egyformákat vallottunk. Végülis sikerült "leráznom", mert boltba kellett mennem, de ott azért egy kicsit féltem, nehogy ő is velem tartson az én kontómra vásárolgatni...
Mondta, hogy menjek el a bolt után valamilyen villamos végállomására majd menjünk együtt Vásárhelyre, merthogy ő is odatart. Na mondom fityisz. Szóval leráztam, de azt láttam, hogy a boltos akcióm után észrevett ismét, de nem jött utánam. Nagyon imádkoztam, hogy valaki vegyen föl hamar. Meg is lett. De cseberből vederbe. Egy olyan hapsi szállított, aki azt hitte, hogy mesehős, konkrétan Csőrike. Úgy beszélt velem is meg azokkal is akik felhívták, néha vakkantott is. De végülis elvitt.

A visszafele út annyira Gondviselés ízű volt! :-) 18,20-kor indultam el Vásárhelyről, és azt mondtam az Úristennek, hogy olyan jó volna 19,00-ra a pesti M5 felhajtón lenni. És lássatok csodát, ott voltam! :-) Aztán az M5 felhajtón is mondtam, hogy milyen jó lenne, ha a stoppjaim égi segítői hoznának egy autót 19,30-ra. És láss csodát, épp akkor állt meg a következő autó. Ott ismerkedtem meg eddigi egyik legszuperebb sofőrpárosommal Jánossal és Katival. Kiderült, hogy Biatorbágyra mennek, így végül a Budakeszi úton tettek le. Kati dentálhigiénikus, végre kendőzetlenül faggathattam egy hozzáértőt a kivehető műfogsorokról. :-) Nem mintha szükségem lenne rá, de érdekelt. Sok minden másról is beszélgettünk persze.
Amikor beszálltam Jánoshoz és Katihoz, János kérdezte, hogy mi a vágyam, mikorra szeretnék felérni. Mondtam, hogy 21,30-ra jó volna Keszire érni, erre ő nagyot hümmögött... Mondanom sem kell, hogy 21,15-kor tettek ők ki a régi 1-esen és már az első autó fel is vett és vitt Keszire és 21,30-ra értem a házba be.

Nagy tisztelettel csókolom a lelküket.