Gyerekek, megtört a jég!!
Van egy hely Diósdon (Diósd, Törökbálinti elágazás, akit érdekel), ahol eddig még soha az életben nem vettek fel és máma IGEN! Szuperjó!
A kocsiba szállnék be, a sofőr megelőzött a "hovamegy(ek)?" kérdéssel. Mondtam, hogy csak itt csurognék lefele (mármint az úton). Válasz: "Paksig jó lesz?" Én: ":D Addig azért nem mennék, de köszönöm!"
Jóság van.
2012. november 29., csütörtök
2012. november 28., szerda
Említésre méltó
Csövi!
Na tegnap sok érdekes emberrel utaztam, ezért elmesélem.
Budakeszi Piliscsaba távval kezdtem reggel éhgyomorra és húzóra. Kiállok Budakeszin a szokott helyen, de később mint szoktam, mert mint állat beszunyáltam. Első emberke, aki felvett '56-ban 5. osztályos volt. Ez tudom annyira nem lényeges, de gondoltam leírom. Elkezdtünk nyelvekről beszélni és különösen a szótanulási módszerekről. Kiderült mindketten ugyanúgy tanulunk szavakat. Tökjó! És elmesélte, hogy ő ezzel a szótanulási módszerrel tanulta meg a postán az összes kis falu elhelyezkedését, amíg még ott dolgozott és nem volt irányítószám.
Telkiben kitett az úr és felvett egy smart-os csaj! Utaztam már smart-ban csak nem ebben a legkisebben! Nagyon PRO! A csaj mesélt egy vicceset: férje felvett először életében egy stoppost Ausztriában, aki MO. felé tartott. Kiderült, hogy a férj pont oda ment, ahova a stoppos. A stoppos majdnem besírt a boldogságtól. Hajnalban értek haza, de nem engedte el a stoppos a sofőr-férjet, (mert képzeljétek vmi gitárművész volt) amíg nem énekelt neki egyet. :-)
A smart-os asszonyság Perbálig vitt. Itt felvett egy fiatal pali, akinek örökösödési problémái voltak egy ingatlan miatt. Na mondom ehhez is hozzá tudok szólni ezt azt...
Nagyon rendes volt a fentebbi csóka, mert elvitt az egyetemig.
Délután stoppoltam vissza Csabától Budapestre. Először felvett egy hátrafelé fordított baseballsapkás 60 éves csóka, aki azt dorombolta el nekem, amikor beszálltam (helyzetpoén, nehéz visszaadni, de rohadt nagyot nevettem): "Én a Téglagyári megállóhoz megyek, mint Mirr Murr kalandjaiban!" Én: "Magának is jónapot!"
Elvitt a téglagyárimegállóba, onnan megint stoppoltam és felvett egy srác kezében sörrel, mondván másnap ellen ez a legjobb. Nem mondtam azt neki, hogy akkor mi a frászért vezetsz, de végülis nem volt semmi. Ronaldinho-ról mesélt nekem, mint szakértőnek...XD
Ő már bevitt Pestig, ahonnan továbbközlekedtem.
Na, hát ilyenek vannak.
Na tegnap sok érdekes emberrel utaztam, ezért elmesélem.
Budakeszi Piliscsaba távval kezdtem reggel éhgyomorra és húzóra. Kiállok Budakeszin a szokott helyen, de később mint szoktam, mert mint állat beszunyáltam. Első emberke, aki felvett '56-ban 5. osztályos volt. Ez tudom annyira nem lényeges, de gondoltam leírom. Elkezdtünk nyelvekről beszélni és különösen a szótanulási módszerekről. Kiderült mindketten ugyanúgy tanulunk szavakat. Tökjó! És elmesélte, hogy ő ezzel a szótanulási módszerrel tanulta meg a postán az összes kis falu elhelyezkedését, amíg még ott dolgozott és nem volt irányítószám.
Telkiben kitett az úr és felvett egy smart-os csaj! Utaztam már smart-ban csak nem ebben a legkisebben! Nagyon PRO! A csaj mesélt egy vicceset: férje felvett először életében egy stoppost Ausztriában, aki MO. felé tartott. Kiderült, hogy a férj pont oda ment, ahova a stoppos. A stoppos majdnem besírt a boldogságtól. Hajnalban értek haza, de nem engedte el a stoppos a sofőr-férjet, (mert képzeljétek vmi gitárművész volt) amíg nem énekelt neki egyet. :-)
A smart-os asszonyság Perbálig vitt. Itt felvett egy fiatal pali, akinek örökösödési problémái voltak egy ingatlan miatt. Na mondom ehhez is hozzá tudok szólni ezt azt...
Nagyon rendes volt a fentebbi csóka, mert elvitt az egyetemig.
Délután stoppoltam vissza Csabától Budapestre. Először felvett egy hátrafelé fordított baseballsapkás 60 éves csóka, aki azt dorombolta el nekem, amikor beszálltam (helyzetpoén, nehéz visszaadni, de rohadt nagyot nevettem): "Én a Téglagyári megállóhoz megyek, mint Mirr Murr kalandjaiban!" Én: "Magának is jónapot!"
Elvitt a téglagyárimegállóba, onnan megint stoppoltam és felvett egy srác kezében sörrel, mondván másnap ellen ez a legjobb. Nem mondtam azt neki, hogy akkor mi a frászért vezetsz, de végülis nem volt semmi. Ronaldinho-ról mesélt nekem, mint szakértőnek...XD
Ő már bevitt Pestig, ahonnan továbbközlekedtem.
Na, hát ilyenek vannak.
2012. november 22., csütörtök
Szinkron
Kedveseim!
Hát mekkora poén volt ma!
Már egyszer utaztam egy fiatalemberrel Budakesziről Pest felé, és az volt már az első úton is az érzésem, hogy mintha mi már valahol találkoztunk volna, vagy legalábbis a hangjával... Na mindegy, hagytam az egészet, dumáltunk, vagyis inkább én meséltem magamról...
Múltkor is ő az Árpád hídra ment, előzőleg nem mentem el vele addig, de ma igen. Máma szóba jött az olasz nyelv, erre így szól: "Hát tudja kérem, én filmeket szinkronizálok és amikor olasz színészt kell szinkronizálnom..." Próbáltam nem nagyon lehidalni, úgy bólogattam mintha azt mondaná, hogy "hentes vagyok és épp most jött a csibefarmról".
Tovább göngyölve a beszélgetést kiderült, hogy a József Attila Színházban is játszik és Pécsett is. Hú mondom! Elmesélte hogyan telik egy napja meg ilyenek, nagyon nagyon alázatos volt és szerény.
Már tökre furdalt a kiváncsiság, hogy ki is ő, amikor kiszálltam a kocsiból a József Attila Színháznál lecsekkoltam őt az arcképcsarnokban és kiderült, hogy nem más, mint SCHNELL ÁDÁM. :) :)
Na, erre varrjatok bokrétát!
Hát mekkora poén volt ma!
Már egyszer utaztam egy fiatalemberrel Budakesziről Pest felé, és az volt már az első úton is az érzésem, hogy mintha mi már valahol találkoztunk volna, vagy legalábbis a hangjával... Na mindegy, hagytam az egészet, dumáltunk, vagyis inkább én meséltem magamról...
Múltkor is ő az Árpád hídra ment, előzőleg nem mentem el vele addig, de ma igen. Máma szóba jött az olasz nyelv, erre így szól: "Hát tudja kérem, én filmeket szinkronizálok és amikor olasz színészt kell szinkronizálnom..." Próbáltam nem nagyon lehidalni, úgy bólogattam mintha azt mondaná, hogy "hentes vagyok és épp most jött a csibefarmról".
Tovább göngyölve a beszélgetést kiderült, hogy a József Attila Színházban is játszik és Pécsett is. Hú mondom! Elmesélte hogyan telik egy napja meg ilyenek, nagyon nagyon alázatos volt és szerény.
Már tökre furdalt a kiváncsiság, hogy ki is ő, amikor kiszálltam a kocsiból a József Attila Színháznál lecsekkoltam őt az arcképcsarnokban és kiderült, hogy nem más, mint SCHNELL ÁDÁM. :) :)
Na, erre varrjatok bokrétát!
2012. november 18., vasárnap
Pénteki ebéd
HaliHŐ!
Hát ugyebár szeretem a meredek dolgokat.
A múlthéten arra gondoltam, hogy mivel pénteken hál Isten elmarad az órám, leruccanok ebédelni egyet Hódmezővásárhelyre! (Nem, a közelben nem találtam kosztot és kvártéjt, mert a pesti helyen bár koszt van gondos kezek és ölelő karok már nem annyira...)
De hogy milyen bitangpusztolatosanfostos utam volt!
Úgy volt, hogy elindultam Budakesziről 9-kor. 14-re vártak engÖmet Vásárhelyen, gondoltam nagypofájúlag, hogy úgy is leérek... hát de nem!
10-re kiértem a Nagykőrösi útra (ld. fent, hogyan mentem oda) egy rövid idő alatt (15 pörc) felvett egy fuvaros olyan nagy fehér kocsival. Mondta, hogy Kecskemétre megy. Mondtam, hogy jó. Kérdeztem, hogy kecskeméti nagy pihenőben ki tud-e tenni. Mondta, hogy igen igen! Áh, a frászkarikát! Egy semmilyen pihenőben tett ki (Kecskemét előtt egy kicsivel)! Mert valami műholdas követő volt beépítve a kocsijába és nézi a "nagy mester" merre megy. Óh mondom... Ja és ide is több mint egy óráig mentünk, mert hát 80-as korlátozás van...
Na kipattanok a senki földjén, bent állt 10 román, bolgár, bosnyák stb. "jókülsejű" kamionos. Na mondom én itt aztán nem stoppolok! 20 percet vártam, míg egy ugyanolyan nagy fehér magyar (!) rendszámú kocsi be nem gyütt a megállóba. Nyeltem egy nagyot a retikülömmel (ugye csak hátizsákkal stoppolunk, de én ezt most megszegtem...) és odabattyogtam a sofőrhöz, aki konkrétan egy féldisznót burkolt épp. Elmondtam neki bánatomat és képzeljétek: pont Szegedre ment! JIHHÁ! Mentünk tova megint 80-al, "mer(t)korlátozásvan" másfél óráig zötyögtünk. Majdnem felvisított, amikor elmondtam neki, hogy ebédelni megyek. XD
Sajnos ezzel a sofőrrel az volt a bibi, hogy Szegeden a vásárhelyi megállónál előbb jött le a pályáról, ezért nekem kellett fognom egy kocsit arra a pár kilométerre. Na ez egy röpke órámba telt, mert nem akadt senki sem. Közben útbaigazítottam egy román házaspárt. Aztán jött egy ipse, aki annyira lehalt a Szeged táblámon, hogy én tkp. Szegeden miért ezzel stoppolok, hogy megállt. Elvitt vásárhelyi útra.
Itt nagyon hamar jött egy nő, aki házhoz vitt, ahol már várt is a gőzölgő leves. :-)
Cső!
Hát ugyebár szeretem a meredek dolgokat.
A múlthéten arra gondoltam, hogy mivel pénteken hál Isten elmarad az órám, leruccanok ebédelni egyet Hódmezővásárhelyre! (Nem, a közelben nem találtam kosztot és kvártéjt, mert a pesti helyen bár koszt van gondos kezek és ölelő karok már nem annyira...)
De hogy milyen bitangpusztolatosanfostos utam volt!
Úgy volt, hogy elindultam Budakesziről 9-kor. 14-re vártak engÖmet Vásárhelyen, gondoltam nagypofájúlag, hogy úgy is leérek... hát de nem!
10-re kiértem a Nagykőrösi útra (ld. fent, hogyan mentem oda) egy rövid idő alatt (15 pörc) felvett egy fuvaros olyan nagy fehér kocsival. Mondta, hogy Kecskemétre megy. Mondtam, hogy jó. Kérdeztem, hogy kecskeméti nagy pihenőben ki tud-e tenni. Mondta, hogy igen igen! Áh, a frászkarikát! Egy semmilyen pihenőben tett ki (Kecskemét előtt egy kicsivel)! Mert valami műholdas követő volt beépítve a kocsijába és nézi a "nagy mester" merre megy. Óh mondom... Ja és ide is több mint egy óráig mentünk, mert hát 80-as korlátozás van...
Na kipattanok a senki földjén, bent állt 10 román, bolgár, bosnyák stb. "jókülsejű" kamionos. Na mondom én itt aztán nem stoppolok! 20 percet vártam, míg egy ugyanolyan nagy fehér magyar (!) rendszámú kocsi be nem gyütt a megállóba. Nyeltem egy nagyot a retikülömmel (ugye csak hátizsákkal stoppolunk, de én ezt most megszegtem...) és odabattyogtam a sofőrhöz, aki konkrétan egy féldisznót burkolt épp. Elmondtam neki bánatomat és képzeljétek: pont Szegedre ment! JIHHÁ! Mentünk tova megint 80-al, "mer(t)korlátozásvan" másfél óráig zötyögtünk. Majdnem felvisított, amikor elmondtam neki, hogy ebédelni megyek. XD
Sajnos ezzel a sofőrrel az volt a bibi, hogy Szegeden a vásárhelyi megállónál előbb jött le a pályáról, ezért nekem kellett fognom egy kocsit arra a pár kilométerre. Na ez egy röpke órámba telt, mert nem akadt senki sem. Közben útbaigazítottam egy román házaspárt. Aztán jött egy ipse, aki annyira lehalt a Szeged táblámon, hogy én tkp. Szegeden miért ezzel stoppolok, hogy megállt. Elvitt vásárhelyi útra.
Itt nagyon hamar jött egy nő, aki házhoz vitt, ahol már várt is a gőzölgő leves. :-)
Cső!
2012. november 11., vasárnap
A tisztelet
Halihó!
Jajj, hát el vagyok olvadva!
Máma este jöttem vissza Érdről Budakeszire. Lementem az érdi buszmegállóba, gondoltam elcsípem a buszt... aha, persze, hogy az orrom előtt ment el. Hát nem estem nagyon kétségbe, bár noha egyébiránt már besötétedett.
Kitettem a kezem és az első kocsi megállt. Egy srác volt, csepeli. Kicsit kavarás volt, mert arra gondoltam, hogy tegyen ki egy ponton, ahol Csepel felé kanyarodott volna, de aztán végülis bevitt a Borárosra. Jajj és hát, hogy milyen egy kedves ember volt! Hogy milyen tisztelettel beszélt, pedig két évvel fiatalabb volt nálam. Hát teljesen kész vagyok, balzsam volt a nőiességemnek (bár leginkább a tisztelettel lehet levenni a lábamról, de ez különösen is megérintett). Meg, hogy milyen szépen beszélt! Egy csúnya szó nem hangzott el és minden szavának helye volt a mondatban (Pázmányosok, mint ahogyan Farkas tanár úr beszél...). Na a lényeg a lényeg, befejeztem a csöpögést!
Éljenek ezek az Emberkék! :-)
Jajj, hát el vagyok olvadva!
Máma este jöttem vissza Érdről Budakeszire. Lementem az érdi buszmegállóba, gondoltam elcsípem a buszt... aha, persze, hogy az orrom előtt ment el. Hát nem estem nagyon kétségbe, bár noha egyébiránt már besötétedett.
Kitettem a kezem és az első kocsi megállt. Egy srác volt, csepeli. Kicsit kavarás volt, mert arra gondoltam, hogy tegyen ki egy ponton, ahol Csepel felé kanyarodott volna, de aztán végülis bevitt a Borárosra. Jajj és hát, hogy milyen egy kedves ember volt! Hogy milyen tisztelettel beszélt, pedig két évvel fiatalabb volt nálam. Hát teljesen kész vagyok, balzsam volt a nőiességemnek (bár leginkább a tisztelettel lehet levenni a lábamról, de ez különösen is megérintett). Meg, hogy milyen szépen beszélt! Egy csúnya szó nem hangzott el és minden szavának helye volt a mondatban (Pázmányosok, mint ahogyan Farkas tanár úr beszél...). Na a lényeg a lényeg, befejeztem a csöpögést!
Éljenek ezek az Emberkék! :-)
2012. november 10., szombat
Ajándékok
Csumesz!
Minden reggel, amikor felkelek hálát szoktam adni már előre az Úristennek azokért az ajándékokért, amivel aznap meg fog lepni, el fog halmozni és kérem is őt, segítsen meglátni ezeket az ajándékokat.
Tegnap annyira jó volt minden, hogy csak a sülthalak nem vették észre, de még ők is tágra nyílt szemmel nézelődtek a halpultokon...
Reggel szokásosan Budakesziről indultam neki az egyetemi napomnak. Megállt az első autó, de sajna csak a pátyi elágig tudott vinni. Jó fej volt a pasas, kb. 100* kért bocsánatot, hogy nem tud tovább vinni. Utána szinte azonnal felvett egy másik úr, aki kísértetiesen hasonlított Lukács János jezsuita exfőnökhöz a maga kinézetében és fanyar humorában. Mondta, hogy Telkibe megy. Mondom jó. Azt mondta, hogy a telki iskoláig tud vinni, mondom jó. Elkezdtünk beszélgetni, megkérdezte hova megyek és mit tanulok, mire én szépen válaszoltam. Megkérdezte milyen órára megyek. Mondtam, hogy Mítoszok az Ószövetségben órára (nem röhögni kedves műszakisok!). És úgy elkezdtünk erről beszélgetni, hogy ihaj! Már éppen a zoroasztrianizmus dualizmus rendszeréről beszélgettünk, amikor túlment az iskolán. Én jeleztem neki, hogy elhagytuk. Erre:"Ha gondolja kitehetem itt, de szívesen átviszem Perlbálra!" WOW! Átvitt Perbálra odáig is logikáztunk és beszélgettünk, jó nehéz kérdései voltak... Nem kellett reggeli caffé. Perbálon felvett egy apuka, aki Tökről jött és bár Tinnyén lakott mégis elvitt az egyetemig! Mekkora jófej már!
Délután is jó utam volt Pest felé, bár sokat kellett várnom, de utána kb. odavitt a fuvaros, ahova mentem.
Ajándékok voltak mind ezek az emberkék!
Kuszkusz!
Minden reggel, amikor felkelek hálát szoktam adni már előre az Úristennek azokért az ajándékokért, amivel aznap meg fog lepni, el fog halmozni és kérem is őt, segítsen meglátni ezeket az ajándékokat.
Tegnap annyira jó volt minden, hogy csak a sülthalak nem vették észre, de még ők is tágra nyílt szemmel nézelődtek a halpultokon...
Reggel szokásosan Budakesziről indultam neki az egyetemi napomnak. Megállt az első autó, de sajna csak a pátyi elágig tudott vinni. Jó fej volt a pasas, kb. 100* kért bocsánatot, hogy nem tud tovább vinni. Utána szinte azonnal felvett egy másik úr, aki kísértetiesen hasonlított Lukács János jezsuita exfőnökhöz a maga kinézetében és fanyar humorában. Mondta, hogy Telkibe megy. Mondom jó. Azt mondta, hogy a telki iskoláig tud vinni, mondom jó. Elkezdtünk beszélgetni, megkérdezte hova megyek és mit tanulok, mire én szépen válaszoltam. Megkérdezte milyen órára megyek. Mondtam, hogy Mítoszok az Ószövetségben órára (nem röhögni kedves műszakisok!). És úgy elkezdtünk erről beszélgetni, hogy ihaj! Már éppen a zoroasztrianizmus dualizmus rendszeréről beszélgettünk, amikor túlment az iskolán. Én jeleztem neki, hogy elhagytuk. Erre:"Ha gondolja kitehetem itt, de szívesen átviszem Perlbálra!" WOW! Átvitt Perbálra odáig is logikáztunk és beszélgettünk, jó nehéz kérdései voltak... Nem kellett reggeli caffé. Perbálon felvett egy apuka, aki Tökről jött és bár Tinnyén lakott mégis elvitt az egyetemig! Mekkora jófej már!
Délután is jó utam volt Pest felé, bár sokat kellett várnom, de utána kb. odavitt a fuvaros, ahova mentem.
Ajándékok voltak mind ezek az emberkék!
Kuszkusz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)