Halihó!
Jajj, hát el vagyok olvadva!
Máma este jöttem vissza Érdről Budakeszire. Lementem az érdi buszmegállóba, gondoltam elcsípem a buszt... aha, persze, hogy az orrom előtt ment el. Hát nem estem nagyon kétségbe, bár noha egyébiránt már besötétedett.
Kitettem a kezem és az első kocsi megállt. Egy srác volt, csepeli. Kicsit kavarás volt, mert arra gondoltam, hogy tegyen ki egy ponton, ahol Csepel felé kanyarodott volna, de aztán végülis bevitt a Borárosra. Jajj és hát, hogy milyen egy kedves ember volt! Hogy milyen tisztelettel beszélt, pedig két évvel fiatalabb volt nálam. Hát teljesen kész vagyok, balzsam volt a nőiességemnek (bár leginkább a tisztelettel lehet levenni a lábamról, de ez különösen is megérintett). Meg, hogy milyen szépen beszélt! Egy csúnya szó nem hangzott el és minden szavának helye volt a mondatban (Pázmányosok, mint ahogyan Farkas tanár úr beszél...). Na a lényeg a lényeg, befejeztem a csöpögést!
Éljenek ezek az Emberkék! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése