Ajándék

A következő történetet azért osztom meg, mert annyira szép (szerintem). Igazi vasárnapi ajándékként kaptam. :) Még arra is figyeltek odafentről, hogy szinte végig árnyékban stoppoljak.

Szóval javult az egészségi állapotom és úgy gondoltam, hogy a mai napon elnézek egy kedves baráti társasághoz Csákberénybe. Érden álltam ki a sóskúti útra 8,50-kor. Bár nagyon gyorsan jött az első fuvar,de azért látszódott a mellettem elhaladó autókban ülők tekintetén, hogy éppen egy UFO-t látnak az út szélén... No mindegy egy fiatalabb házaspár vett fel és Sóskút központjáig a feleség idegenvezetést tartott nekem, tök jó volt. "Erre látja a Habsburg kastélyt, balra a sóskúti mészkövet itt ezt ott azt stb." A házaspártól elválva elsétáltam egy tetszetős helyre. Következőleg egy középkorú manus vett fel, aki a Biatorbágy előtt található halastóig vitt. És ő azért ment oda, mert építkezik és az építési telkén sok a gaz, gondolta kiírtja, mert nem szép. Leesett az állam! Hány olyan ember van, aki abszolút nem foglalkozik a kerttel, míg a ház el nem készül?! Jó volt látni ezt a takaros emberkét. Őutána egy fiatalember vett fel, aki egészen hosszasan vitt: 811-es út csákvári lehajtójáig. Kiderült, hogy nagy Dél-Amerika fun, ott diplomázott, nagyon izgalmasakat mesélt! Vértesboglárra vitt egy kisgyermekes anyuka, ő is csupa mosoly volt és törődés, ahogyan a gyerekével foglalkozott. Onnan egy vicces bácsika vitt a zámolyi elágig. Még ki sem tettem a kezem, már meg is állt. A kocsija kezdetben egy Maruti volt, de amint beültem láttam, hogy az egészet maga rakta össze. De végülis működött. A marutis után kezdődött a kihaltság, de végülis 15 perc várakozás után felvett egy Csákberényben nyaraló hölgy és így 11,20 felé megérkeztem a barátokhoz. 

Egy nagyon jól sikerült nap után hazafelé vettem az irányt. Hárman indultunk el egyszerre, ketten a buszt választották én a stoppot. Versenyeztünk. Kissé pökhendien mondtam, hogy úgy is én nyerek. De azt még én sem gondoltam komolyan, hogy már az első autó meg fog állni mellettem és el is fog vinni Érdre ugyanis odavalósi volt a pali. :D Szóval nagyon szuper volt. Az érdi csóka amúgy ralliversenyző volt, ezt  meg is éreztem a vezetési stílusán. :D És!

Platánsor ősszel (tessék elmenni!)

Visszafelé Alcsútdoboznak mentünk, ahol egy olyan gyönyörű platánsort láttunk, hogy tejóég. A visszefele út számokban: 16,50-17,45-ig tartott és még az egyetlen 18-as szentmisére is odaértem.  

HungariGó a fárúl...

Hahó Emberek!

Múlthéten a Rio de Janeiro-ban megrendezett Világifjúsági Találkozó párhuzamos magyar eseményét Pécsett rendezték meg. Nagyon találóan a "hungario" nevet adták neki, mi meg rögtön átköltöttük a hull a szilva a fáról c. népdal alapján "hungariGó"-nak... A ferencesek is kivonultak oda testületileg és mivel van (volt) némi közöm a Ferences Klubbhoz (ld. oldalt a linkeknél)  engem is megkértek, hogy tegyek arrébb ezt azt ottan. Az oda és visszautat is stoppal tettem meg, elég vicces volt. 

Mivelhogy lassan kettő darab hónapja itthon vagyok Érden, kezdem észrevenni, hogy nem is olyan ratyi ez a város. Nagy előnye, hogy van egy csomó autópályája meg ilyenek. Pécsre úgy indultam el, hogy elsétáltam az érdi tescó-ig, ugyanis ott kezdődik a 6-os út. Itt már volt egy szimpatikus kis rész, meg tudott mellettem állni a kocsi, szóval ott letelepedtem és azt mondtam magamban, hogy mindegy, hogy visznek majd le, pályán vagy a régi úton, jó lesz. 10 perc várakozás után megállt egy kisbusz, összes ablaka le volt tekerve és benne ült egy bácsika. De olyan öreg volt, mintha IV. Amenhotep gurult volna mellém be. :D Szegénykének volt valami a torkával, nehezen beszélt, de végülis megtudtam, hogy Kulcsra fog menni a sima 6-os úton. Mondom jó. A beszállás után a bácsika olyan manőverekbe kezdett, hogy én csak kapaszkodni bírtam. Úgy éreztem magam ott elől, mint Fanni Faludy György mellett. :D Elvitt a kulcsi lehajtóig, ott ismét nekiálltam stoppolni 15 perc múlva vett föl a következő fuvaros, aki tényleg fuvaros volt, amolyan kereskedő féle. Dunaföldvárig vitt, jót beszélgettünk. Kérdezte miért megyek Pécsre, én meg mondtam, hogy lesz ott egy fesztivál. Aszondja: "Csak nem a rockfesztivál lesz ilyen korán??!" Nagyot nevettem, mondtam, hogy nem és elmeséltem mire megyek. Tök érdeklődő volt az egész iránt. Földváron elköszöntem újra stoppolni kezdtem a fő úton, egy kamionos vett fel. Vele mentem egészen Pécsig. Miskolcról jött. Pécsett nem nagyon talált megfelelő helyett a kipakolásomra ezért megunta a dolgot és megállt a full forgalmas út közepén és kérte, hogy szálljak le. Csak nevettünk az egészen... Stoppos Kata megérkezett... :D Szumma: délben álltam ki az érdi tescónál és három órára már Pécsett voltam.

Visszafelé is hasonlóan zökkenőmentes volt minden. Hétfői nap került sor a hazautazásra. Gyalogoltam kb. 4 km-t a Budai Iskola elé, ahol is volt egy nagyszerű buszmegálló. Zárójelben jegyzem meg, hogy Pécs mellett van ugyan a pálya, mapson megnéztem és a nagy hőségben esélytelennek gondoltam azt, hogy elgyalogoljak odáig... Maradt ez a sulis izé. Itt egy 40 percet várakoztam, felvett egy idősebb úr, aki az elején nagyon mogorva volt, de aztán felengedett ő is, én is (már mutatkozott rajtam a jelenlegi brutál megfázásom tünetei :-( ) kiderült, hogy reggel szembe jött vele egy őz és kicsit karcolódott az autója ezért még útközben elugrottunk az autószerelőhöz. Senkinek sem ajánlom az őzzel való találkozást, drága mulatság... Tolnai volt az ipse és mielőtt még elkanyarodott volna afelé, kirakott a szekszárdi autópálya felhajtón, még kb. fel sem ocsúdtam előző bácsikámból már meg is állt egy furgonos pasas, aki mondta h már látott Pécsett, csak dolga akadt és most szívesen elvinne Pestig (ilyen táblám volt). Szóval beszálltam, Érden kirakattam magam, rendes volt ő is, az utcánk végéig elhozott. Ja amúgy versenyeztem a vonattal elmenőkkel és természetesen nyertem. :-) Szumma: 9,40-kor álltam ki Pécsett és 12,15-kor már éppen zártam a kaput itthon. 

A találkozó leírása nem a blog szerves része, egy-két gondolatot azért szívesen megosztok. Szóval számomra úgy tűnt éles határ húzódott meg a helyi lakosság és az érkezett fiatalok közt. A pécsiek olykor bizalmatlanul tekintettek ránk, amit azért furcsállottam is, de tulajdonképpen megértettem: furcsállottam, mert máskor voltak ott már nagyszabású rendezvények, ugyanakkor értettem is, hiszen mégiscsak a "katolikusok" jöttek. Két dolgot éreztem végig, amely szorosan összefügg egymással: az egyik az, hogy Isten valóban létezik, hiszen láttam azt a sok embert, aki az Ő nevében ment le Pécsre. A másik dolog: Jézus is biztosan létezik, hiszen, ha fiktív személy lenne, akkor hogyan lenne képes ennyi fiatal hinni és bízni benne?! 

Adj mellé hitet!

És úgy tűnik "érdemes" is hinni szavának és ígéreteiben, hiszen ettől volt boldog az a sok emberke, pedig hány és hány személlyel beszélgettem, akik nem éppen a legegyszerűbb körülmények közt élnek, de mégis a tekintetükben látszik az igazi tisztaság, bizalom, hit és szeretet. 

A találkozó mottója: "Adj mellé/ adj hozzá hitet!" Mint a sót az ételhez. A keresztény életünk egyik lényege az, hogy éljünk úgy, mint bárki más, csak adjunk mindenhez egy csipet hitet, hiszen, ha akkora hitünk lesz már, mint egy szem mustármag akkor hegyeket mozgathatunk meg! Hajrá Mindannyiunknak, Kedves Fiatalok! :-)