Hogy dolgainkat mindig ugyanolyan lelkesedéssel tudjuk végezni, elengedhetetlen, hogy időnként felül ne vizsgáljuk hozzáállásunkat. Nos, ez az én esetemben sincs másképp. Már régóta stoppolok. Kezdődött egy anyagi nehézségből, aztán kiforrta magát egy meghívásra. Az utóbbi időben ismét elgondolkodtam azon vajon mit jelent számomra a stoppolás. 2013. május 18-án pünkösd előestéjén Ferenc pápához lehetett kérdéseket intézni. A harmadik kérdés azzal foglalkozott, hogy hogyan lehet egy keresztény ember hiteles. Milyen új módon tud hatékonyan jelen lenni az egyházban és a társadalomban. S azt hiszem ebben találtam meg ismét az erőt. Lássuk hát, mit mondott Ferenc pápa!
Elsősorban a tanúságtételre hívta fel a figyelmet: "élni az evangéliumot, az első és legfontosabb dolog, amit tehetünk. (...) Az egyház nem lehet csupán egy szervezet, mert ha azzá válik elveszti ízét! Az egyház alapvető értéke abban rejlik, hogy tagjai élik az evangéliumot és tanúságot tesznek a hitükről. Az egyház a föld sója és a világ világossága, és arra van hivatva, hogy jelen legyen a társadalomban, mint Isten Országának kovásza és mindenekelőtt ezt tanúságtételével, a szeretet, a testvériség, az együttérzés és az osztozás tanúságtételével éli meg. (...) Válságban élünk, de nem csupán gazdasági értelemben, hanem a kultúra és az ember válságában is. (...) Annak az embernek a válságát éljük meg, aki Isten képmása! Ezért nem lehet csak magunkért aggódni, elbújni magányunkban, a bátortalanságban vagy amögé, hogy mi erre nem vagyunk képesek! Képzeljetek el egy szobát, ahol egy éve nem nyitottak ablakot, hát milyen szag van odabent? Az egyház, ha nem nyitja ki ablakait ugyanúgy dohos lesz és beteg! Az egyháznak ki kell lépnie önmagából, el kell indulnia a lét peremvidékei felé, bárhol is vannak azok! (...) És mi történik akkor, amikor kilépünk önmagunkból? Az, amikor kimegyünk otthonról az utcára: baleset érhet minket. De azt mondom nektek: ezerszer jobban szeretnék egy sebzett egyházat, mintsem egy zártat és beteget! (...) A Jelenések Könyvében van ez a szép részlet, hogy "az ajtóban állok és kopogok" (Jel 3,20). De megvan ennek a fordítottja is. Jézus az ajtóban áll és kopog, mert ki szeretne menni, hogy rajtunk keresztül másokat is meg tudjon szólítani! (...) Ebben az "emberekhez való lépésben" találkozunk a másikkal. Nagyon fontos számomra a "találkozás" szó! Miért? Mert a hit találkozás Jézussal és nekünk ugyanazt kell tennünk, mint Jézus cselekedett: találkozni a másik emberrel." (A teljes beszéd elérhető olaszul ezen az oldalon.)
És kedves Mindnyájan, ez a találkozás nem csak egy balga stoppos feladata, hanem mindannyiunké! Az életünk reményéről azokon a területeken, ahol élünk és mozgunk tanúságot kell tenni! Apró gyengéd, odafigyelő jelenléttel kell lennünk a másik iránt, s ha mindenki csak saját környezetét ezzel a lelkülettel, mint kertjét ápolja, azt hiszem az Édenkert vágyva vágyott földjét lassan a talpunk alatt érezhetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése