Gondoltam két bejegyzést írok az elmúlt hétről, mert két utam volt, de aztán úgy gondoltam, hogy lerövidítve (sokak nagy örömére próbálkozom ezzel) megkísérlem összefoglalni ama cikra 700 km-et, amit lestoppoltam.
Egy hete pénteken immár visszatérően Homokkomáromba utaztam. A rövidítést azzal kezdem, hogy nem írok megjegyzést arról, hogy miért mentem oda, akit érdekel nézze meg föntebb vagy alább. Az volt a felállás, hogy nekem 16,00-ra oda kellett volna érnem egy megbeszélésre. Délben indultam el Budakesziről és 12,30-ra értem Törökbálintra az autópálya felhajtóhoz, természetesen stoppal. Az volt a cél, bár egy kissé lehetetlennek tűnt, hogy 14,40-re leérjek Nagykanizsára, mert akkor még pont el tudom érni azt a busz, ami kivisz Homokkomáromba, ha azt viszom lekésem, akkor szívás van, mert vagy gyalogolni kell vagy megvárni a fél hetes buszt. Elővételezve a dolgot, természetesen 14,40-kor még az autópályán voltam, de ami jó hír, hogy már nem Törökbálinton... :-) De amúgy továbbra is nagyon frankó a törökbálinti M7 felhajtó, mindig beválik, bár most azért kellett várni egy darabig. Egy 20 perc várakozás után megállt egy hapsi és vitt Törökbálintról Siófokig. Növényvédő szer párlatért ment a világvégére.
Siófokon két cigány srác vett fel, szívesen beültem melléjük, mert siettek, bár azért voltak érdekes dolgok. Megálltunk valamelyik Balaton parti városban egy lányért (ahogy ők mondták: a nőért), akivel rohantak tovább Sopronba valami papírügyet intézni, mindezt a mutatvány egy-másfél óra alatt kellett volna véghezvinni, hát nem tudom sikerült-e nekik.
Ismerős helyen tettek ki, azon a Balaton parti pihenőn, ahol tudjátok van az benzinkutas, aki stoppot fog nekem. Sajnos épp aznap nem volt, de nélküle is viszonylag hamar kijutottam a pihenőből. Egy fiatal pár vette fel, Zalakarosra mentek üdülni. Lekanyarodtak az autópályáról és kiraktak a hetes úton. Innen már csak egy 15 km kb Nagykanizsa. Annyira jó volt, mert ezután is hamar felvettek: ismét egy pasas vitt. Na de ekkor már egy fél órával elmúlt 14,40! És ekkor indult el a Gondviselés... vagyis korábban is volt, de ekkor nagyon durván! :-) A legutolsó fuvaros Zalaegerszegre ment épp, és Homokkomáromra a zalaegerszegi útról kell lekanyarodni!! Kitett az elágazónál. Ekkor 15,15 volt. Gondoltam, ha még ekkor nyakamba kapom a nemtomit (mit is szoktak az emberek a nyakukba kapni?!) akkor gyalog felérek 16,00-ra megbeszélésre. Na de képzeljétek! Teszek két lépést egyszer csak megáll mellettem egy autó egy középkori hölggyel! Megkérdezte hova megyek, mondtam hogy hova. Mondta, hogy addig nem megy el csak a korábbi faluig (Hosszúvölgy), de én már ekkor tudtam, hogy át fog dobni Homokkomáromba! És így is lett! Azon aggódtam, hogy nem fogok 16,00-ra odaérni erre 15,30-ra már ott is voltam!!!
Vasárnap innen elindultam visszafele. Majdnem lett egy hely egy kocsiban, de aztán mégsem és emlékeszem, hogy Mária nővér mondta, hogy lehet fontos emberekkel kell ma találkoznom. És képzeld Mária nővér így lett! Vagy nagyjából így lett! Eljöttem busszal és elsétáltam a nagykanizsai m7 felhajtóig (ez most másfél órás procedúra...), ahol viszonylag gyorsan felvett egy kocsi. Ketten utaztak benne, két pasi, lehet, hogy az egyik horvát, ilyen szláv ákcentusa volt neki. Kérdezte, honnan jövök. Én meg bátran ráfeleltem (elvégre ilyenekről olvasunk most az Apostolok Cselekedeteiből): "Homokkomáromból, a barátaimtól." A hapsi elképedt! Mármint a sofőr. "Csak nem a Nyolc Boldogság Közösségből?!" - kérdezte. Mondtam, de de. És ott láttam a rózsafüzér gyűrűt az ujján. Tuti vallásos volt, mert azt a gyűrűt csak az veszi fel, aki bírja az aszkézist, úgy nyomja az ujjat! :-)) Lényegében ennyit volt az össz kommunikáció, mert hamarosan kitettek a keszthelyi lehajtón, de valahogy megmelengette a szívemet ez a találkozás. Kiszállás pikk-pakk felvett egy srác és hozott Törökbálintig. Idegenvezető volt, akadt egy-két közös témánk. Törökbálinton kiszállva épp összefutottam két Ferences Klubbossal, utána meg hazastoppoltam Keszire.
Eddig az első történet, ugye milyen rövid volt?? B-)
A második kedden történt, amikor nekivágtam első külföldi egyedülstoppolós utamnak. Sárkány Klári barátnőmet látogattam meg Felvidéken Nádszegen (Győrtől 45 km). Úgy tudtam, hogy végig magyarlakta az a rész, de azért egy kicsit tojtam az egésztől, mert mégiscsak tótok. Mi lesz ott... Nem tudok egy szót sem... Végeredménybe iszonyat király volt. De mielőtt tovább olvasod e sorokat kedves Olvasó ide kattintva készüljél fel a hangulatra! :-) Kezdődött azzal, hogy Budakeszin épp egy olyan kocsit fogtam ki (nagy duma... a GONDVISELÉS ADTA!!), aki pont a budaörsi mekis parkoló mellé ment, ahonnan én stoppolni szándékoztam. A parkolóban egy-két perc múlva felvett egy srác és vitt a győri tescoig. Itt tök vicces volt, összefutottam Marcsival, akivel azelőtti nap is összefuthattam volna, ha elmegyek vele születésnapozni. Beszélgetés, meg sofőrös kávézgatás után kiálltam a tesco elé SK feliratú táblával. Itt is viszonylag hamar felvettek. De tejóég ki! Egy baptista tanító. Be nem állt a szája...gyááá!!! Elvitt Győr másik végébe, de még ott is csak mondta mondta a pokolról meg mennyről szóló, amúgy kissé érdekes "tanítását" és még vagy 15 percet biztos, hogy a kocsiban ülve kellett hallgatni... -.-
A mesede után felvett két fiatal srác, akik Dunaszerdahelyre mentek. Hát először nehezen értettem őket. Bizonyos Alistálon kitettek, itt van Nádszeg felé a lehajtó. Ott is gyorsan felvettek és vittek máris a végcélba.
A száguldó cirkusz nem állt le, folytatás következik! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése