Most hétvégén Rómából (!) egyedül (!) felstoppoltam (!) Milánóba (!). :D
Igazából rengeteget gondolkodtam és imádkoztam ez előtt az út előtt. Mert Milánó azért mégiscsak 600 km-re van tőlem, meg azért mégis csak egyedül indulok neki és hát lány vagyok na... oké hogy ki tudom tekerni a sofőr kezét, ha elkezd nyúlkálni felém, de hát na. Itt azért felmerült bennem, hogy nem vakmerőség-e mindez? De aztán belül azt éreztem, hogy "menj nyugodtan, előkészítettem az utadat".
Az út apropója az volt, hogy a hajdani soverei Nyolc Boldogság Közösség egykori papja negyven éves lett és éppen 10 éve szentelték pappá. Ezért egy hálaadó szentmisét mutatott be a Milánótól 30 km-re levő caravaggiói Mária-kegyhelyen. Ebben a közösségben töltöttem egy nyarat és még utána is többször visszatértem. Minden fontos hitbeli lépésem oda kötődik, ezért nem szívesen mondtam volna le az utazásról. A dolog slusszpoénja még az volt, hogy szállásom sem volt. :D Végül, summa summarum elindultam.
Egy "véletlen" folytán máshova jutottam ki a busszal a Grande Raccordo Annulare felé, egy sokkal jobb helyre... Elkezdtem stoppolni táblával (A1 volt kiírva). Az egész utcában semmi lakóház nem volt kivéve egyet, ami előtt stoppoltam. 30 perc várakozás után a semmiből kitoltak elém egy mosógépet és egy mosogatógépet. :D Rómában minden előfordulhat és annak ellenkezője is :D Mert ezután 10 perccel megjelent a semmiből egy román kocsi, amiből kipattant két román és felpakolta a cuccot. :D Pont ott, ahol én próbálkoztam.... Na mindegy, ezután 20 perccel felvett egy fiatal csávóka és vitt kb. 100 km-rel arrébb Viterbo felé. Barista. Ezután felvett egy spanyol házaspár, tejóég... kézzel lábbal beszélgettünk, de nagyon jó volt! Firenzéig vittek. Firenzéből egy Bolognába, a lánya államvizsgájára rohanó apuka vett fel. Hát, hamar odaértem. Ott volt egy kis szívás... Az történt, hogy láttam egy magyar kamionost, akit megkérdeztem, hogy nem vinne el esetleg Milánó felé. Mondta, hogy ő megy haza másik irányban, de kérdezzem meg a mellette levő kollégát. Olasz rendszámú volt, gondoltam olasz. De hát a mi kedves szőröstalpú szomszédaink inkognitóban utaznak, de akkor már nem volt visszaút, be kellett szállnom a románhoz. Hála Isten csak Pármáig vitt. "Rendet rakott" a kabinban a rohadó ételeit arrébb dobta, így már volt helyem. Ezzel még nem lett volna gond, de aztán rövidesen elkezdte a romándumát: "akarsz szeretkezni?" és ez ment Pármáig. Én meg mindig válaszoltam, hogy nem és hogy tartsuk tiszteletben a másikat. Végülis felfogta és a végén elnézést kért a viselkedéséért, és mondta, hogy milyen jó, hogy egy ilyen jó lányt ismerhetett meg. Valahol ez is evangelizáció! Ha képes a másikban meglátni a jót!! És ha az a jó belőlünk fakad! Isten műve...
A pármai kaland után lodi-i lehajtóig vitt egy ipse. Nagyon kedves volt! Onnan egy kisebb úton kellett menni még kb. 30 km-t. Ezt két fuvarral tettem meg. Az út időben: reggel 9-kor álltam ki a stoppos helyre, este 6 körül érkeztem meg Caravaggióba.
Szállást találtam a helyi Caritásznál. (Erről eszembe jut magasröptű patrónás szójátékunk: "Takarítasz Caritas?" :D)
Vasárnap visszafelé kicsit lassabban ment, mert kevesebb volt a kocsi. Hét autóval mentem, reggel nyolctól este 7-ig.
Az első 6 nem annyira lényeges, de a hetedik tejóég! Egy nápolyi vett fel! Hát egy élmény volt! Az egy dolog, hogy végig ordibált nápolyi dialektusban és ezerrel gesztikulált és Katyusának hívott meg minden, de egy idő után elmeséltem neki, hogy azt hittem román kamionos először (mielőtt felszálltam volna) és ez annyira szíven ütötte (ő sem kedveli őket), hogy elkezdte bebizonyítani, hogy ő márpedig nem az, mindezt oly módon, hogy elkezdte nekem ajándékozni a fél kabinját. Kaptam fél disznót, szűzanyás karkötőt, techno CD-t, csokit, sütit, gyümölcslevet és ezen kívül meghívott vacsorálni is a kötelező szünetben, merthogy 300 km-en keresztül hozott. :D :D :D
Az út vége felé meg elálmosodtam és mondta, hogy aludjak, mondtam jó. Benyomta nekem a fűtést, de hát félpercenként felvert mert menet közben ő még előszedett nekem 3 takarót két kabátot és állandóan ellenőrizte, hogy vajon működik-e nálam a fűtés. :D Nagyon jó fej volt, de a nevét nem tudom sajnos.
Hát ilyenek történnek velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése