Na hello-bello!
Hát eddigi életem legnagyszerűbb, leggondviselésesebb útján volt szerencsém részt venni! Besírtok!
Na az volt képzeljétek, hogy tegnap ugye hazajöttem Érdre kiscsaládomhoz és úgy voltam vele, hogy na majd hétfő reggel nagyon korán felkelek, elmegyek szentmisére, összedobom a cuccomat és uzsgyi egyetem. Na hát igen ez volt a terv... na erre reggel hétkor feleszmélek, hogy reggel 7 van és úgy gondoltam, hogy jajj csak 5 percre pihentetem a szemem... Na erre 9-kor kinyitom a szemem, na mondom bakker.
Gyors összekészülődés, kis imádság, és 10-kor elindultam a buszhoz, hogy elmenjek vele a Diósd, Törökbálinti elágazóhoz és onnan a budakeszi buszra (10.20-kor indul) fölszállván eljussak Keszire és ott felmarkoljam a tesis cuccom és a zsolozsmáskönyvemet és utána kistoppoljak az Egyetemre, ahol 11:30-kor megbeszélésem van. Na ezek lettek volna a teendők, feladatok... Dehát így reggel 10-kor ez lehetetlennek tűnt, már belül lemondtam a megbeszélést, a kolis cuccok felszedését, sőt azon gondolkodtam, hogy egyáltalán beérek-e az utolsó órámra... Emlékszem, hogy úgy zártam be a kapunkat, hogy azt gondoltam magamban, hogy Istenem bírnám, ha valami csodát tennél velem... és nekiindultam.
Na 10.20-ra kiértem Érden a buszmegállóba és konstatáltam, hogy na most megy a budakeszi buszom... Nekiállok stoppolni... semmi... jött az érdi buszom, hát gondoltam magamba erre most felszállok. Felszálltam, elmentem vele a törökbálinti elágazóig és ott arra gondoltam, hogy mivel keszis buszom elment, nekiállok stoppolni, de nem úgy, hogy elmegyek az első buszmegállóig, ami 20 perc gyalog, hanem egy lehetetlen és kicsit veszélyes helyen nekiálltam lengetni, rögtön a kereszteződésben. Meg is állt rögvest egy nő, aki csak a Törökbálint előtti ún. Pannon telepig vitt, és ott nekiálltam továbbstoppolni körforgalomban.
Na és most jött a csoda!!!!! Megállt egy 10 perc után (10:40) egy kocsi, benne nagyon szimpi szakállas pasas és én kérdezte hova megyek, hát mondom Budakeszire, és mondja, hogy ő is odamegy, és hozzátette, hogy igazából Solymárra megy. Mondom ilyen nincs!!! Mondtam neki, hogy én Csabára megyek, csak előtte beugrottam volna a koliba a két cuccomért (van bőr a képemen :D) és mondta, hogy persze megvár, nem gond! Mondom ilyen nincs!!! Eljutottunk Keszire, felmarkoltam a cuccomat és repültünk tovább. Ekkor mondta, hogy ő Solymárra nem Tinnye fele megy, hanem Nagykovácsi felé, szóval a lényeg az, hogy engem nem tud elvinni az egyetemre. Mondtam, hogy áh nem gond! Így is egy csoda az egész! Na Nagykovácsi után ment tovább Pilisjászfalura és ott kikanyarodott a főútra, ahonnan az egyetem, amúgy 5 km-ra van és képzeljétek!!! nem Solymár fele ment ki, hanem az Egyetem fele és mondta, hogy gondolta mégis elvisz, ha már eddig elhozott... Mondom, nem hiszem el!!! És kirakott 11,25-kor az egyetemnél, és én eljutottam a 11,30-as megbeszélésemre és a deles órámra is, amin épp ülök. :D
Na erre varjatok gombot! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése