"...mert a Te bőkezűségedből kaptuk..."

Hahó Emberkék!

Tartozom két new sztorival, most van is időm ezeket elbeszélni Néktek.

Az egyik múlt pénteken volt:

Piliscsabáról mentem vissza Pestre és felvett hármunkat (hárman stoppoltunk az egyetem előtt) az egyik fő magyarországi romákat támogató szerv vezetője. Nagyon nagy élmény volt a vele utazás. Időnként azért úgy vagyunk mi emberek, hogy akadnak előítéleteink velük szemben. De ahogyan ez a pasas a saját népéről beszélt, az iszonyat jó volt. Olyan nagy szeretettel, de egy kicsit panaszkodva...

A másik pedig az idei októberi már már szokásosnak mondható Szeged-Makó-Hódmezővásárhely-Budapest utazásom leírása.

Könnyűnek mondható utam volt összességében.

16,35-re értem ki a stoppos helyre, azaz az M5 bevezető szakaszára (ide úgy kell jönni hogy Boráros tér, 54 v. 55-ös busz > Nagykőrösi utca ott egy picit egyenesen kell sétálni zebrán át, fal, és utána újra buszmegálló és ott). Csúcsforgalom volt, nehezen tudtam megállni, egy órát várakoztam ott azután leültem a padkára és ettem egy kicsit, de a kezemben ott volt a Szeged tábla, gondoltam hátha... és a leülés után már dudáltak is nekem! Odarohantam és egy fiatal gyerök vett fel és pont Szegedre ment, mert ott lakott a központban. Nagyon jót dumáltunk, mesélte, hogy ő is stoppolt sokat, de a legabszurdabb alvópoziciója az akkor volt, amikor az egyik haverja megadott egy címet Franciaországban (vagy Németo-ban?), hogy ott lesz szállásuk, erre volt is: a fürdőszobában! :D :D :D

Levitt szóval Szegedre, 19-re értem oda, vacsorkáztam utána felkerestem a szállásomat.

Szombati napomat nagyon jól töltöttem ismerősökkel és rég nem látott barátokkal majd estefelé vagyis inkább délután elindultam Makóra. Ennek is van már egy bejáratott útja, át kell menni a belvárosi hídon utána pedig követni kell a Makó irányt, míg nem egy sportcsarnok elé nem keveredünk. Itt nekiálltam stoppolni táblával, 10 perc múlva meg is álltak egy olyan hiper szuper kocsival, hogy ajha és wáó. Elvittek Makó központjába elsétáltam a második szállásomra és ottan nagyokat beszélgettem jó sokáig Veronika nővérrel.

Vasárnap reggel szentmise után indultam Vásárhelyre. Van közvetlen út Makó és Vásárhely közt, de az annyira nem frekventált, hogy kb. évente megy arra egy kocsi, így érdemesebb visszamenni Szögedre és onnan kimenni Vásárhelyre. Így is tettem, de ez a makói dolog azért rohadt vicces. Amikor kiállok a Szegedi útra a mamik és a papik kikönyökölnek az ablakba kb. és tapsolnak, ha felvesznek, mert annyira nem látni stoppost. Hamar megállt egy ótó, de sajna csak Kübekházáig vitt (pár km.) ott kirakott a semmi közepén az elágazóban. No, azért itt elgondolkodtam, hogyan jutok tovább, de egy 20 perc múlva jött egy zsigulis ősz hajú bácsi, akivel kb. 20-as tempóban becsurogtunk Szegedre, de legalább nem messze tett ki az Algyői úthoz képest. Itt az Algyői úton van egy bukkanó utána van egy buszmeg, ott kezdtem stoppolni és 5 perc múlva megállt egy hölgy, akivel mentünk Vásárhelyre. Fú mekkora jó volt ez az út. Mesélte, hogy békafóbiájától pszichológushoz járt, de kért imát is tőlem egy orvosi vizsgálat miatt, amitől fél, továbbá megálltunk egy savanyú kútnál kulacsot tölteni és sok sok ilyen apróság. Délután azzal voltam, akivel itt találkoztam Vásárhelyen... :-)
Na, itt volt egy vicces szitu: nagyban sétálni indultunk Vásárhelyen, amikor is fut felém egy lányka, miközben kurjontá: "Stoppos Kata! Stoppos Kata!" Ismerősöm néz, én is nézek, erre kiderült, hogy Tóth Hajni volt, aki hallott engömet még Homokkomáromban a nyáron. Tökjó volt, hogy találkoztunk! :-)

Estefelé elindultam visszafele. Vásárhelyen visszastoppoltam Szegedre az északi felhajtóra, majd ott 10 perc múlva felvett egy ipse, aki Bécsbe ment!!!WOW! Szóval ő elhozott Törökbálintra, ott nem volt túl sok autó, átsétáltam a METRO áruház elé, ahol szintén nekiálltam stoppolni és hamarjában felvettek és vittek Budakeszire.....

Hát ennyi!

"Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk" mindezeket....