Hát képzeljétek, tegnap délután kiállok a Pázmánykán stoppolni olyan fél három fele pontosan és 2 perc múlva felvett egy ott kommunikáló lány (komm. szakos :-)) és képzeljétek mondja, hogy a 22-es busz vonalán tud kitenni én meg mondtam, hogy az nagyon jó mert Budakeszin lakom (oda a 22-es busz jár). Ő volt a kísértő, mert még sok dolgom lett volna Pesten de így hazamentem Keszire.
Du. 5 fele stoppoltam be Budakesziről Pestre és megállt egy két gyermekes apuka. Az egyik gyerek (5 éves volt kb.) teljesen odavolt, hogy ott ültem mellette, be nem állt a szája szinte már családtaggá fogadott. Megitattam, megetettem abban fél órában ő meg cserébe végig fotózott engem, de a végén mondtam az apukának, hogy mielőtt hazaérnek a képeket törölje ki, nehogy a felesége kiakadjon a "néni" miatt :D
Ma reggel meg szintén Budakesziről stoppoltam be Pestre és fölvett egy olyan finom úr, hogy teljesen olvadtam egész úton. Ennyi bókot! :-)
Csak egyet emelnék ki: kissé záróvonalon keresztül előzött erre ilyet szól: "Hát, nem vagyok az aszfalt ördöge, de a csábításé igen!" :D Najó, meg egy másikat is mesélek, ami megfogott: az elején mondta amikor beültem, hogy akkor "én vagyok az ön hétköznapi messiása" és tulajdonképpen valóban! Röviddel később derült ki, hogy zsidó felekezetű mégis ezt mondta, amit mondott. Megérintett.
Aztán egy kis ünnep:
„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen.” (Lk 9, 23)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése