Kedveseim!
Múlthét pénteken reggel egy pázmányos tanárnő vett fel engemet, látásból ismertem, mert járt még anno a Patronában (gimim) reklámozni a Pázmány pszichó szakot. Aztán a pázmányon is találkoztunk főleg akkor, amikor fel kellett vennem egy két pszichós tanegységet.
Na szóval ő vett fel még pénteken, teljesen csodálkoztam, hogy Budakeszin lakik, még sosem futottunk össze. Mesélte, hogy a kocsiját szervizbe kell adni így majd ő is stoppolni fog. Mondta, hogy máma fog kijönni. Ahogy kislattyogtam a stoppos helyre én figyeltem őt de nem láttam. Pikk-pakk felvettek Budakeszin, egy terepjárós pasas jött és láttam, hogy ki van írva a kocsijára, hogy "Pilisi parkerdő"! Bevágtam magam a kocsiba mondtam, hogy Csabára megyek, mondta, hogy ő meg Visegrádra. Óh mondom, akkor találjuk ki mi legyen. Mondta, hogy Pilisjászfaluig fog vinni, mondom jó.
Na és akkor nagyban megyünk egyszer csak az imént említett tanárnő ácsorog az út szélén és próbálkozik. Nagyon vicces volt én ott kiabálok a kocsiban, hogy "a tanárnő, a tanárnő", de úgy ledöbbentem kicsit, hogy az már nem jött ki a számon, hogy "álljunk már meg" végülis a söfőr kapcsolt csak kicsit messze állt meg. Futott a tanárnő, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg.... minket a kocsiban, elújságoltuk neki a jóhírt, hogy megyünk Jászfalura és örültünk. Dumáltunk egy csomót a sofőrrel, kiderült, hogy erdész, beszélgettünk a fákról meg ilyenek. Mondta, hogy a legszebb fák Zemplénben és a Bükkben vannak, szóval oda tessék mönni kirándulgatni.
Más: tegnap hívtak a rádióból, hogy szívesen várnak egy interjúra. WOW!
Aki dolgozik, annak jó munkát, aki tanul, az meg tanuljon. Lelküket csókolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése