Helóheló,
micsoda ajánlatot kaptam ma! Persze más kérdés, hogy összejön-e.....
Budajenőről éppen utaztam Perbálra. Sofőröm nagyon érdeklődött a szakdolgozatom témája iránt, elmondtam mi az. Erről beszélgettünk. Kiszállás előtt odaadta a névjegykártyáját, hogy amikor elkészült a dolgozatom, tartsak egy előadást belőle Budajenőn!
Másik: kedden megyek Spányi Antal püspök atyához. Még nem találkoztunk csak egy közvetítő útján, aki már egyszer felvett és ő hívott meg a Katolikus Rádióba is. A püspök atyához most egészen más ügyben megyek (tanulmányok), ezért megkérdeztem a közvetítőtől, hogy mit mondott rólam, erre ő: "Hát a találkozásunkat meséltem el, meg hogy jó a blogja!" Remélem nem néz majd teljesen dilettánsnak a püspök úr! :-)))
Csocsi!
2013. február 15., péntek
2013. február 14., csütörtök
Isten útjai kifürkészhetetlenek
Hát ez milyen durva, képzeljétek!
Na az volt, hogy ma mentem ki stoppal az egyetemre már Budakesziről, mert visszaköltöztem a koliba.
No és akkor az volt, hogy Budajenőn elkezdek stoppolni, megállt egy ismerős lány, és rögtön be is pattantam, mert tudtam, hogy Perbálra megy, ami jó volt nekem.
De kiderült, hogy összekevertem őt egy tanárral, aki már többször fölvett engem.
De az volt a vicces, hogy én is nagyon ismerős voltam a sofőrnek, így ő sem nagyon gondolkodott, hogy ki vagyok egyszer csak mentünk. Nade, végülis mind a ketten félreértésben voltunk és ez kiderült az út során. Erre elkezdtük egymás faggatni vajon honnan ismerjük egymást??? Már 10 perce azon gondolkodtunk erre, végülis felkiált a sofőr: "Megvan! Együtt voltunk 2007-ben Taizében, Veled, Márta nővérrel és az Ecker Gáborral"
Húúú igen! És hogy emlékezett a nevünkre! És végül hozzátette: "Hát igen, Isten útjai kifürkészhetetlenek"
És valóban 6 év után ismét találkoztunk.
Ennyi volt a jó hír! Fogyasszátok!
Na az volt, hogy ma mentem ki stoppal az egyetemre már Budakesziről, mert visszaköltöztem a koliba.
No és akkor az volt, hogy Budajenőn elkezdek stoppolni, megállt egy ismerős lány, és rögtön be is pattantam, mert tudtam, hogy Perbálra megy, ami jó volt nekem.
De kiderült, hogy összekevertem őt egy tanárral, aki már többször fölvett engem.
De az volt a vicces, hogy én is nagyon ismerős voltam a sofőrnek, így ő sem nagyon gondolkodott, hogy ki vagyok egyszer csak mentünk. Nade, végülis mind a ketten félreértésben voltunk és ez kiderült az út során. Erre elkezdtük egymás faggatni vajon honnan ismerjük egymást??? Már 10 perce azon gondolkodtunk erre, végülis felkiált a sofőr: "Megvan! Együtt voltunk 2007-ben Taizében, Veled, Márta nővérrel és az Ecker Gáborral"
Húúú igen! És hogy emlékezett a nevünkre! És végül hozzátette: "Hát igen, Isten útjai kifürkészhetetlenek"
És valóban 6 év után ismét találkoztunk.
Ennyi volt a jó hír! Fogyasszátok!
2013. január 22., kedd
Új év, új foglalkozás
Kedves Egybegyűltek!
Mielőtt még azt hinné bárki is, hogy az újévi fogadalmam az volt, hogy nem stoppolok többet, mindenkit megnyugtatok, hogy ilyenről szó sincs. Csak egyrészt mostanában kevesebb lehetőségem adódott, vagy nem volt annyira érdekes, hogy leírjam. Most Érden vagyok, mert vizsgaidőszak van, itthon könnyebb tanulni, vagy mi.
Na de tegnap! Érdről stoppoltam be Pestre délután, nagyban lengetem kezem a Fürdő utcai buszmegállóban, amikor is csörög telóm. Arrébb álltam, de pont megállt egy kisbusz. Két pasas ült benne, annyira nem tűntek bizalomgerjesztőnek, de Pestre mentek... Beszálltam beszélgettünk egy sort erre kiderült, hogy mivel foglalkoznak. Ipari alpinisták voltak! Még sosem utaztam ipari alpinistával!! Győrben volt dolguk. Kérdeztem, hogy mi volt eddig a legdurvább meló. Mondták, hogy a feljutás egy magaslatra nem para, inkább a körülményeket utalják. Egyszer valamit a -27 fokos zalai faluban kellett csinálni, hát az volt a legcudarabb. Hát elhiszem... én már mínusz párnál is kivagyok...
Mindenkinek szép napot!!
Mielőtt még azt hinné bárki is, hogy az újévi fogadalmam az volt, hogy nem stoppolok többet, mindenkit megnyugtatok, hogy ilyenről szó sincs. Csak egyrészt mostanában kevesebb lehetőségem adódott, vagy nem volt annyira érdekes, hogy leírjam. Most Érden vagyok, mert vizsgaidőszak van, itthon könnyebb tanulni, vagy mi.
Na de tegnap! Érdről stoppoltam be Pestre délután, nagyban lengetem kezem a Fürdő utcai buszmegállóban, amikor is csörög telóm. Arrébb álltam, de pont megállt egy kisbusz. Két pasas ült benne, annyira nem tűntek bizalomgerjesztőnek, de Pestre mentek... Beszálltam beszélgettünk egy sort erre kiderült, hogy mivel foglalkoznak. Ipari alpinisták voltak! Még sosem utaztam ipari alpinistával!! Győrben volt dolguk. Kérdeztem, hogy mi volt eddig a legdurvább meló. Mondták, hogy a feljutás egy magaslatra nem para, inkább a körülményeket utalják. Egyszer valamit a -27 fokos zalai faluban kellett csinálni, hát az volt a legcudarabb. Hát elhiszem... én már mínusz párnál is kivagyok...
Mindenkinek szép napot!!
2012. december 26., szerda
karácsonyra és esztendő fordulójára
„Előszer
azért kell örülni, mert Isten emberré lett, hogy ember lenne Ísten. Másodszor
azért, hogy az Úr lött szolga, hogy a szolga lenne úrrá, és mennyországnak
királya. Harmadszor azért, mert Isten
mennyországból leszállott, hogy ember földről mennyekbe fölmenne. Negyedszer
azért, hogy Istennek lőtt embernek fia, hogy ember lenne Istennek fia. Ötödszer
azért, mert haláltalan Isten lett halálossá, hogy az halálos ember lenne
haláltalanná. Hatodszer azért, mert az gazdag Isten lőtt szegénnyé, hogy
szegény ember lenne gazdaggá.”
(Cornides-kódex karácsonyi prédikációja szerint)
Csatlakozva
e örömhöz, kívánok áldott karácsonyt és szerencsés új esztendőt minden Olvasónak és Utazónak!
2012. december 14., péntek
Il mondo proprio piccolo
Kedveseim!
Szerdai élményem, nagyon durva :)
(Zh-k, referátumok miatt csak most sikerült megírnom...)
Csabáról mentem vissza fővárosunkba, amikor is hát stoppoltam. Viszonylag hamar megállt egy autó, beszállok a kocsiba és a sofőr jelezte, hogy halkan mert telefonál. Hallom, hogy jó kis ákcentussal beszél és végül úgy köszönt el, hogy "Ciao!". Letette a telefont, én rögtön kérdeztem tőle, hogy olasz? (Mármint ezt olaszul kérdeztem.) Mondta, hogy igen olasz, és bemutatkozott magyarul. Én meg bemutatkoztam olaszul. Na ezen már kicsit lehidalt a sofőr. Elkezdtünk beszélgetni, kérdezte merre jártam Olaszországban, én meg mondtam, hogy sokat voltam Soverében (Nyolc Boldogság Közösség exlakhelye, Bergamo mellett). Na erre aztán teljesen kész volt, mert kiderült, hogy ő meg kb. emellett a falu mellett lakik, ha nem MO-n!!! Nagyon duuurrrrvvaaa!! És volt is abban a kolostorban, ahol én is laktam!
Aszondja a sofőr, hát ez troppo forte! :D
in italiano:
Carrissimi,
vorrei raccontarvi un episodio del viaggio di mercoledí!
Sono andata da Piliscsaba (luogo dell'universitá) a Budapest (capitale). Velocemente é fermata una macchina e quando volevo salirlá l'autista mi ha indicato con un gesto di rimanere in silenzio, perché lui telefonava.
Sentivo dal suo accento ungherese che viene dall'estero :-) Ha congedato alla fine del telefono cosí: "Ciao! Ciao!" Io pensavo che lui é un italiano e per questo subito l'ho chiesto. Mi ha rispoto che sí, l'italiano e si é presentato in ungherese, dopo anch'io, ma io in italiano. Lui si rimaneva sorpresi! :-) Dopo mi ha chiesto che dove ho studiato in italiano, io ho risposto che nel liceo, e a Sovere (accanto a Bergamo). L'autista gridava: "Non é vero, non é vero! Io abito accanto a Sovere, quando non vivo in Ungheria!"
Wao!! Il mondo proprio piccolo! :-))
Szerdai élményem, nagyon durva :)
(Zh-k, referátumok miatt csak most sikerült megírnom...)
Csabáról mentem vissza fővárosunkba, amikor is hát stoppoltam. Viszonylag hamar megállt egy autó, beszállok a kocsiba és a sofőr jelezte, hogy halkan mert telefonál. Hallom, hogy jó kis ákcentussal beszél és végül úgy köszönt el, hogy "Ciao!". Letette a telefont, én rögtön kérdeztem tőle, hogy olasz? (Mármint ezt olaszul kérdeztem.) Mondta, hogy igen olasz, és bemutatkozott magyarul. Én meg bemutatkoztam olaszul. Na ezen már kicsit lehidalt a sofőr. Elkezdtünk beszélgetni, kérdezte merre jártam Olaszországban, én meg mondtam, hogy sokat voltam Soverében (Nyolc Boldogság Közösség exlakhelye, Bergamo mellett). Na erre aztán teljesen kész volt, mert kiderült, hogy ő meg kb. emellett a falu mellett lakik, ha nem MO-n!!! Nagyon duuurrrrvvaaa!! És volt is abban a kolostorban, ahol én is laktam!
Aszondja a sofőr, hát ez troppo forte! :D
in italiano:
Carrissimi,
vorrei raccontarvi un episodio del viaggio di mercoledí!
Sono andata da Piliscsaba (luogo dell'universitá) a Budapest (capitale). Velocemente é fermata una macchina e quando volevo salirlá l'autista mi ha indicato con un gesto di rimanere in silenzio, perché lui telefonava.
Sentivo dal suo accento ungherese che viene dall'estero :-) Ha congedato alla fine del telefono cosí: "Ciao! Ciao!" Io pensavo che lui é un italiano e per questo subito l'ho chiesto. Mi ha rispoto che sí, l'italiano e si é presentato in ungherese, dopo anch'io, ma io in italiano. Lui si rimaneva sorpresi! :-) Dopo mi ha chiesto che dove ho studiato in italiano, io ho risposto che nel liceo, e a Sovere (accanto a Bergamo). L'autista gridava: "Non é vero, non é vero! Io abito accanto a Sovere, quando non vivo in Ungheria!"
Wao!! Il mondo proprio piccolo! :-))
2012. december 3., hétfő
WAÓ!
Kedveseim,
képzeljétek máma mi történt!!
Perbálon stoppoltam ma reggel (Budakesziről indultam, Piliscsabára mentem egyetemre). Egy autó lelassít és tétovázik végülis megáll. Ablak leteker, kérdeztem hova-meddig megy. Válasz: "Én Tinnyére megyek, de maga nem a Stoppos Kata a tévéből?" Hát felröhögtem! Mekkora jó már :D Mondta, hogy nagyon tetszett neki a műsor, és rögtön megismert az út szélén, csak tökre ledöbbent, hogy találkozhat velem.
Szép napot Néktek, és minden bányászt, kohászt, tüzért, tűzszerészt, ágyú- és harangöntőt óvja a mai nap szentje, Szent Borbála!
képzeljétek máma mi történt!!
Perbálon stoppoltam ma reggel (Budakesziről indultam, Piliscsabára mentem egyetemre). Egy autó lelassít és tétovázik végülis megáll. Ablak leteker, kérdeztem hova-meddig megy. Válasz: "Én Tinnyére megyek, de maga nem a Stoppos Kata a tévéből?" Hát felröhögtem! Mekkora jó már :D Mondta, hogy nagyon tetszett neki a műsor, és rögtön megismert az út szélén, csak tökre ledöbbent, hogy találkozhat velem.
Szép napot Néktek, és minden bányászt, kohászt, tüzért, tűzszerészt, ágyú- és harangöntőt óvja a mai nap szentje, Szent Borbála!
Nyolcadik Bé
Mes chers Amis,
az a helyzet, hogy hétvégén Homokkomáromban jártam, tudjátok az Óperencián túl.
Itt különösen megemlékezem az ottani közösségről, a Nyolc Boldogság Közösségről, akik elindítottak a "Stoppos Katává" válás rögös útján. :D (Tudom, hogy szerettétek volna, hogy ezt itt is nyomatékosítsam :D)
Szóval pénteken indultam el Érdről. 13,15-re értem ki a stoppos helyre (ld. fenti fül, hogy hol). 30 perc várakozás után felvett egy német rendszámú kocsi. Amikor megállt, eléggé megijedtem, de hősként szedtem össze az összes némettudásomat, mire kiderült, hogy magyar. Érdi volt a csávó Siófokig ment, majd utána Sümegre. Na mondom tökjó! Nagyon jó fej volt a pasas, még Barsi Balázsról is beszélgettünk.
Kirakott Siófok körül, ahol egy gyors szünet után ismét nekiálltam stoppolni, mert féltem, hogy rámsötétedik. Kb. az első kocsi már fel is vett: apja és fia ültek benne és a balatonkeresztúri pihenőig vittek. Nagyon vicces volt, mert autógumikkal foglalkoztak. Na mondom ez engem nem érdekel, behunytam a szemem és pihenni szándékoztam. Ment is, mire egyszer csak tök hirtelen hátrafordultak és a képembe kiáltottak: "Jól van?" Frászt kapva felkiáltottam, hogy "igen!". Kávéra nem volt szükségem utána... :-)
Elvittek a keresztúri pihenőbe, ahol nagyon érdekes dolog történt. Nyáron, amikor a THN-re mentem szintén Homokkomáromba, akkor ugyanebben a pihenőben kapott el egy nagy zuhé. A benzinkutas srác beinvitált a benzinkútra és felajánlotta, hogy szerez nekem kocsit. És tényleg szerzett! Most, amikor becammogtam a benzinkútra ugyanaz a srác volt ott, és képzeljétek! megismert!!! Köszöntött és tök udvariasan leültetett a benzinkúton, mondta, hogy igyak egy kávét, egyek, igyak, olvassak ő addig szerez nekem kocsit. Egy 30 perc után tört magyarsággal rongyol be egy ipse, hogy akkor elvisz. Sajnáltam, mert éppen egy tök érdekes cikknél tartottam a Rubiconban, meg cseverésztem a benzinkutas hölgyekkel is. A hölgyek nagyon örültek, hogy ilyen simán ment a dolog.
A fuvaros szlovén-magyar volt, rohant haza, mondta, hogy nem tud bevinni Kanizsára. De aztán, amikor odaértünk és kiderült, hogy nem vagyok gengszter mégis megszánt és elvitt Kanizsán abba a buszmegállóba, ahol fel tudtam szállni a HK-s buszra. Ide 16,35-re értem, a busz '42-re volt kiírva. Na mondom ez szuper. Itt volt egy kis szépséghiba, hogy a busz késett én meg már totál be voltam gazolva, hogy mi lesz. De végülis 50-re odaért és olyan 17,20-ra elfoglaltam hadiszállásomat HK-ban, a 8Béseknél az Óperencián túl.
(Visszafele nagyon furcsa dolog történt: kocsival elhoztak...)
az a helyzet, hogy hétvégén Homokkomáromban jártam, tudjátok az Óperencián túl.
Itt különösen megemlékezem az ottani közösségről, a Nyolc Boldogság Közösségről, akik elindítottak a "Stoppos Katává" válás rögös útján. :D (Tudom, hogy szerettétek volna, hogy ezt itt is nyomatékosítsam :D)
Szóval pénteken indultam el Érdről. 13,15-re értem ki a stoppos helyre (ld. fenti fül, hogy hol). 30 perc várakozás után felvett egy német rendszámú kocsi. Amikor megállt, eléggé megijedtem, de hősként szedtem össze az összes némettudásomat, mire kiderült, hogy magyar. Érdi volt a csávó Siófokig ment, majd utána Sümegre. Na mondom tökjó! Nagyon jó fej volt a pasas, még Barsi Balázsról is beszélgettünk.
Kirakott Siófok körül, ahol egy gyors szünet után ismét nekiálltam stoppolni, mert féltem, hogy rámsötétedik. Kb. az első kocsi már fel is vett: apja és fia ültek benne és a balatonkeresztúri pihenőig vittek. Nagyon vicces volt, mert autógumikkal foglalkoztak. Na mondom ez engem nem érdekel, behunytam a szemem és pihenni szándékoztam. Ment is, mire egyszer csak tök hirtelen hátrafordultak és a képembe kiáltottak: "Jól van?" Frászt kapva felkiáltottam, hogy "igen!". Kávéra nem volt szükségem utána... :-)
Elvittek a keresztúri pihenőbe, ahol nagyon érdekes dolog történt. Nyáron, amikor a THN-re mentem szintén Homokkomáromba, akkor ugyanebben a pihenőben kapott el egy nagy zuhé. A benzinkutas srác beinvitált a benzinkútra és felajánlotta, hogy szerez nekem kocsit. És tényleg szerzett! Most, amikor becammogtam a benzinkútra ugyanaz a srác volt ott, és képzeljétek! megismert!!! Köszöntött és tök udvariasan leültetett a benzinkúton, mondta, hogy igyak egy kávét, egyek, igyak, olvassak ő addig szerez nekem kocsit. Egy 30 perc után tört magyarsággal rongyol be egy ipse, hogy akkor elvisz. Sajnáltam, mert éppen egy tök érdekes cikknél tartottam a Rubiconban, meg cseverésztem a benzinkutas hölgyekkel is. A hölgyek nagyon örültek, hogy ilyen simán ment a dolog.
A fuvaros szlovén-magyar volt, rohant haza, mondta, hogy nem tud bevinni Kanizsára. De aztán, amikor odaértünk és kiderült, hogy nem vagyok gengszter mégis megszánt és elvitt Kanizsán abba a buszmegállóba, ahol fel tudtam szállni a HK-s buszra. Ide 16,35-re értem, a busz '42-re volt kiírva. Na mondom ez szuper. Itt volt egy kis szépséghiba, hogy a busz késett én meg már totál be voltam gazolva, hogy mi lesz. De végülis 50-re odaért és olyan 17,20-ra elfoglaltam hadiszállásomat HK-ban, a 8Béseknél az Óperencián túl.
(Visszafele nagyon furcsa dolog történt: kocsival elhoztak...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)