kondenzációs kazán

Kedves Mindannyian!

A napokban egy rég ismert útvonalon közlekedtem: Érd-Szeged-Hódmezővásárhely, illetve Hódmezővásárhely-Érd pályán keringtem, de nem mint gólyaizé a levegőben, hanem bent a kocsiban igényesen. Az Érden stoppolóknak mondom jó tanácsként, hogy tökjó kis hely (már másodjára vált be) az M0 diósdi felhajtója! Pikkpakk felvettek, M5-ös táblával álltam ki amúgy. Először egy olyan úr vett fel, aki Békéscsabára ment előadást tartani ilyen megújuló energiák témában, kondenzációs kazán stb. Tökjó volt, mert éppen érdekelt ez a téma és jól elbeszélgettünk. Kiderült egészen jól áll a házunk a kérdésben. Kecskemétig vitt, onnan két fuvarral jutottam el Vásárhelyre, semmilyen különösebb esemény nélkül.
Pár napos ott tartózkodás után, barátok és ismerősök végiglátogatása és néminemű feltöltődés után (hogy miért lásd később) elindultam Érd irányába. Három fuvarral jöttem: Vásárhely-Szeged útvonalon egy autószerelő hozott, Szeged-Kecskemét vonalon egy nagypapa korú bácsi, aki szegény elég meg volt már keseredve, de teljesen érthető. Fia hegedűművész valahol külföldön végzett épp és MO-n nem akarják alkalmazni, + a bácsi felesége nemrégen halt meg. Próbáltam bátorítani, de nem nagyon sikerült, így inkább jobbnak láttam imádkozni értük. A kecskeméti pihenőben egy üzletember vett fel és ez, na ez ütős volt! Annyira jót beszélgettünk! Kiderült, hogy keresztény és egészen Érdig (merthogy Érdig elhozott) egy nagyon nagyon mély és intelligens beszélgetést folytattunk hitről és az általam nem egészen elfogadott nagy figyelmeztetésről. Szóval ezúton is köszönöm neki, azt hiszem az ilyenek teszi érdekessé a hétköznapokat.

csőváz

Ajándék

A következő történetet azért osztom meg, mert annyira szép (szerintem). Igazi vasárnapi ajándékként kaptam. :) Még arra is figyeltek odafentről, hogy szinte végig árnyékban stoppoljak.

Szóval javult az egészségi állapotom és úgy gondoltam, hogy a mai napon elnézek egy kedves baráti társasághoz Csákberénybe. Érden álltam ki a sóskúti útra 8,50-kor. Bár nagyon gyorsan jött az első fuvar,de azért látszódott a mellettem elhaladó autókban ülők tekintetén, hogy éppen egy UFO-t látnak az út szélén... No mindegy egy fiatalabb házaspár vett fel és Sóskút központjáig a feleség idegenvezetést tartott nekem, tök jó volt. "Erre látja a Habsburg kastélyt, balra a sóskúti mészkövet itt ezt ott azt stb." A házaspártól elválva elsétáltam egy tetszetős helyre. Következőleg egy középkorú manus vett fel, aki a Biatorbágy előtt található halastóig vitt. És ő azért ment oda, mert építkezik és az építési telkén sok a gaz, gondolta kiírtja, mert nem szép. Leesett az állam! Hány olyan ember van, aki abszolút nem foglalkozik a kerttel, míg a ház el nem készül?! Jó volt látni ezt a takaros emberkét. Őutána egy fiatalember vett fel, aki egészen hosszasan vitt: 811-es út csákvári lehajtójáig. Kiderült, hogy nagy Dél-Amerika fun, ott diplomázott, nagyon izgalmasakat mesélt! Vértesboglárra vitt egy kisgyermekes anyuka, ő is csupa mosoly volt és törődés, ahogyan a gyerekével foglalkozott. Onnan egy vicces bácsika vitt a zámolyi elágig. Még ki sem tettem a kezem, már meg is állt. A kocsija kezdetben egy Maruti volt, de amint beültem láttam, hogy az egészet maga rakta össze. De végülis működött. A marutis után kezdődött a kihaltság, de végülis 15 perc várakozás után felvett egy Csákberényben nyaraló hölgy és így 11,20 felé megérkeztem a barátokhoz. 

Egy nagyon jól sikerült nap után hazafelé vettem az irányt. Hárman indultunk el egyszerre, ketten a buszt választották én a stoppot. Versenyeztünk. Kissé pökhendien mondtam, hogy úgy is én nyerek. De azt még én sem gondoltam komolyan, hogy már az első autó meg fog állni mellettem és el is fog vinni Érdre ugyanis odavalósi volt a pali. :D Szóval nagyon szuper volt. Az érdi csóka amúgy ralliversenyző volt, ezt  meg is éreztem a vezetési stílusán. :D És!

Platánsor ősszel (tessék elmenni!)

Visszafelé Alcsútdoboznak mentünk, ahol egy olyan gyönyörű platánsort láttunk, hogy tejóég. A visszefele út számokban: 16,50-17,45-ig tartott és még az egyetlen 18-as szentmisére is odaértem.  

HungariGó a fárúl...

Hahó Emberek!

Múlthéten a Rio de Janeiro-ban megrendezett Világifjúsági Találkozó párhuzamos magyar eseményét Pécsett rendezték meg. Nagyon találóan a "hungario" nevet adták neki, mi meg rögtön átköltöttük a hull a szilva a fáról c. népdal alapján "hungariGó"-nak... A ferencesek is kivonultak oda testületileg és mivel van (volt) némi közöm a Ferences Klubbhoz (ld. oldalt a linkeknél)  engem is megkértek, hogy tegyek arrébb ezt azt ottan. Az oda és visszautat is stoppal tettem meg, elég vicces volt. 

Mivelhogy lassan kettő darab hónapja itthon vagyok Érden, kezdem észrevenni, hogy nem is olyan ratyi ez a város. Nagy előnye, hogy van egy csomó autópályája meg ilyenek. Pécsre úgy indultam el, hogy elsétáltam az érdi tescó-ig, ugyanis ott kezdődik a 6-os út. Itt már volt egy szimpatikus kis rész, meg tudott mellettem állni a kocsi, szóval ott letelepedtem és azt mondtam magamban, hogy mindegy, hogy visznek majd le, pályán vagy a régi úton, jó lesz. 10 perc várakozás után megállt egy kisbusz, összes ablaka le volt tekerve és benne ült egy bácsika. De olyan öreg volt, mintha IV. Amenhotep gurult volna mellém be. :D Szegénykének volt valami a torkával, nehezen beszélt, de végülis megtudtam, hogy Kulcsra fog menni a sima 6-os úton. Mondom jó. A beszállás után a bácsika olyan manőverekbe kezdett, hogy én csak kapaszkodni bírtam. Úgy éreztem magam ott elől, mint Fanni Faludy György mellett. :D Elvitt a kulcsi lehajtóig, ott ismét nekiálltam stoppolni 15 perc múlva vett föl a következő fuvaros, aki tényleg fuvaros volt, amolyan kereskedő féle. Dunaföldvárig vitt, jót beszélgettünk. Kérdezte miért megyek Pécsre, én meg mondtam, hogy lesz ott egy fesztivál. Aszondja: "Csak nem a rockfesztivál lesz ilyen korán??!" Nagyot nevettem, mondtam, hogy nem és elmeséltem mire megyek. Tök érdeklődő volt az egész iránt. Földváron elköszöntem újra stoppolni kezdtem a fő úton, egy kamionos vett fel. Vele mentem egészen Pécsig. Miskolcról jött. Pécsett nem nagyon talált megfelelő helyett a kipakolásomra ezért megunta a dolgot és megállt a full forgalmas út közepén és kérte, hogy szálljak le. Csak nevettünk az egészen... Stoppos Kata megérkezett... :D Szumma: délben álltam ki az érdi tescónál és három órára már Pécsett voltam.

Visszafelé is hasonlóan zökkenőmentes volt minden. Hétfői nap került sor a hazautazásra. Gyalogoltam kb. 4 km-t a Budai Iskola elé, ahol is volt egy nagyszerű buszmegálló. Zárójelben jegyzem meg, hogy Pécs mellett van ugyan a pálya, mapson megnéztem és a nagy hőségben esélytelennek gondoltam azt, hogy elgyalogoljak odáig... Maradt ez a sulis izé. Itt egy 40 percet várakoztam, felvett egy idősebb úr, aki az elején nagyon mogorva volt, de aztán felengedett ő is, én is (már mutatkozott rajtam a jelenlegi brutál megfázásom tünetei :-( ) kiderült, hogy reggel szembe jött vele egy őz és kicsit karcolódott az autója ezért még útközben elugrottunk az autószerelőhöz. Senkinek sem ajánlom az őzzel való találkozást, drága mulatság... Tolnai volt az ipse és mielőtt még elkanyarodott volna afelé, kirakott a szekszárdi autópálya felhajtón, még kb. fel sem ocsúdtam előző bácsikámból már meg is állt egy furgonos pasas, aki mondta h már látott Pécsett, csak dolga akadt és most szívesen elvinne Pestig (ilyen táblám volt). Szóval beszálltam, Érden kirakattam magam, rendes volt ő is, az utcánk végéig elhozott. Ja amúgy versenyeztem a vonattal elmenőkkel és természetesen nyertem. :-) Szumma: 9,40-kor álltam ki Pécsett és 12,15-kor már éppen zártam a kaput itthon. 

A találkozó leírása nem a blog szerves része, egy-két gondolatot azért szívesen megosztok. Szóval számomra úgy tűnt éles határ húzódott meg a helyi lakosság és az érkezett fiatalok közt. A pécsiek olykor bizalmatlanul tekintettek ránk, amit azért furcsállottam is, de tulajdonképpen megértettem: furcsállottam, mert máskor voltak ott már nagyszabású rendezvények, ugyanakkor értettem is, hiszen mégiscsak a "katolikusok" jöttek. Két dolgot éreztem végig, amely szorosan összefügg egymással: az egyik az, hogy Isten valóban létezik, hiszen láttam azt a sok embert, aki az Ő nevében ment le Pécsre. A másik dolog: Jézus is biztosan létezik, hiszen, ha fiktív személy lenne, akkor hogyan lenne képes ennyi fiatal hinni és bízni benne?! 

Adj mellé hitet!

És úgy tűnik "érdemes" is hinni szavának és ígéreteiben, hiszen ettől volt boldog az a sok emberke, pedig hány és hány személlyel beszélgettem, akik nem éppen a legegyszerűbb körülmények közt élnek, de mégis a tekintetükben látszik az igazi tisztaság, bizalom, hit és szeretet. 

A találkozó mottója: "Adj mellé/ adj hozzá hitet!" Mint a sót az ételhez. A keresztény életünk egyik lényege az, hogy éljünk úgy, mint bárki más, csak adjunk mindenhez egy csipet hitet, hiszen, ha akkora hitünk lesz már, mint egy szem mustármag akkor hegyeket mozgathatunk meg! Hajrá Mindannyiunknak, Kedves Fiatalok! :-)

Dilemmák

Szeretteim, Drágáim, Népem!

Újabb út elmesélésbe kezdek, mely két hete történt. Hát kellett egy kis idő a feldolgozásához...

Szóval Homokkomáromban voltam a Tábor Hegyi Napokon, mely évek óta meghatározó program a nyaramban, mert ott különleges módon van jelen Jézus. A Vele való együttlét mellett, igazi nagy találkozások mennek végbe Általa a másik emberrel, meg lehet tapasztalni az Egyház szépségét, közelségét, örömét, frissességét és fiatalságát, ahogyan Márta nővér az itt megtekinthető videóban is mondta.

A tábor egy bizonyos szerdán kezdődött nekünk segítőknek. 13 órára voltunk hivatalosak. Hát sajnos nem sikerült időben elindulnom, mert voltak olyan dolgaim, amik nem tűrtek halasztást. :D Szóval hát 10-kor indultam el Érdről és 10,40-re értem ki a stoppos helyre, ami az M7 felhajtója volt Érden. No ekkor jött ez első sokk. Kiérek felhajtóhoz erre mit látok?! Egy csaj meg egy hapsi keringőt jár... asszem bécsit. Meg közbe a hapsi felemelte a csajt a derekánál. Na mondom ez jó lesz... Odamegyek hozzájuk és jött a hidegzuhany: kiderült, hogy ők is stoppolnak csak unalmukban már nem tudnak mit csinálni, egy jó ideje ott vannak már. Az mondom szép. Ebben az is kakimatyi, hogy három embert szinte 100 hogy nem vesznek fel így én feljebb tipegtem, mert amúgy is ez a stoppos etikett és vártam, hogy mi sül ki ebből. Végülis 30 perc múlva felvették őket és utána 5 percre engem is. Időközben olyan álmos lettem, hogy majdnem elaludtam fuvarosom oldalán, de igyekeztem kitartani. Ekkor még nem is értékeltem a szavakat, amiket mondott (ilyen kocsi alkatrészekről, később fontos lesz). Ha épp nem ezzel küzdöttem, azon agyaltam, hogy hogyan fogok leérni én egyre, amikor a fuvarosom csak Siófokig fog vinni. Viszonylag hamar túltettem magam ezen és elengedtem az ügyet, de akkor azért kicsit felszisszentem, amikor megálltunk kávézni. Ez a magam részéről meglehetősen nagy bunkóság volt, mert azért álltunk meg, mert látta h álmi vagyok. És ahogy ott kávézgatás közben elnéztem ezt a fickót, meg a kiejtését egyre gyanúsabb lett, hogy ez nem magyar. Rákérdeztem és erre mondta, hogy KURD. Én meg nem értettem jól és visszakérdeztem: TÓT? :D Na az vicces volt, főleg h úgy nézett ki mint egy indiai. :D És ezért mondom, hogy értékelnem kellett volna azokat a szavakat, amiket tudott. Nagyon jól beszélt magyarul pedig csak 20 éve lakik itt. :D Tafiknak hívják, ezen azért magamban felrötyögtem. Siófokon elköszöntünk és ott következett egy 2 órás várakozás.

A két órás várakozásba meg persze próbálkozásba 1,5 óra múlva történt változás. A pihenőbe behajtott egy nagyon menő kocsi. Kiszállt belőle egy kigyúrt fickó és a barátnője egy guminő. A nő nem nagyon tudott menni a 30 centis magassarkújában, de ennek ellenére megkíséreltek átmenni a felüljárón a másik oldalon lévő pihenőbe (a felüljáró "anyaga" ilyen apró lyukacsos volt, amibe mindig beakadt a nő csukája). Persze a gumicicának ez nem ment, amin iszonyat jókat derültem lent. A nő amikor "elment" nem messze tőlem, akkor még azt hittem transzvesztita, de később kiderült, hogy valóban nő. 30 perc után látom őket visszafelé tipegni és beülni a kocsijukba. Na ekkor szerettem volna láthatatlan köpenyt húzni, mert éreztem, hogy itt valami lesz. Vagy bemutatnak vagy leköpnek, de valami lesz. És lett is: a guminő kiszólt: "50 km-rel arrébb megyünk, van kedved jönni?!" Ez elég sokkoló volt és rögtön elszégyelltem magam, mert rosszat feltételeztem róluk. De aztán a hapsi hozzátette, hogy ne aggódjak, de ők inni fognak (ezért mentek át a túlsó pihenőbe) vezetés közben, meg lehet vicces cigit kóstolgatni és mást is. No de mit mondjak erre a másodperc leforgása alatt?!?!?! Ha azt, hogy nem köszönöm, akkor kitudja mit csinál velem a hapsi. Ha igen, lehet karambolozunk az ittassága miatt. Hát valami belső hang azt súgta üljek be. És beültem. De az az 50 km maga volt az örökkévalóság. Nagyon veszélyes volt, de végülis túléltem és kitettek valahol Lelle környékén. Gondoltam megjegyzem a rendszámukat és teszek lépéseket az ügyben, de féltem a következményektől.

Ezen a pihenőhelyen is következett egy órás várakozás, de végül egy kanizsai fiú felvett és vitt egészen Kanizsára. Ő nagyon kedves volt és aranyos. Időközben arra kezdtem gondolni, hogy hogy a rákba jutok majd ki Homokkomáromba, mert éppen amikor Kanizsára fogok érni nem lesz busz, oda stoppolni meg szinte reménytelen. Ekkor jött a hívás onnan, hogy páran boltba mennek és lehet össze tudják egyeztetni azt, hogy engem is felvegyenek. És ez meg is történt. Így 16,00-ra kiértem HK-ba, három óra késéssel, pont annyival amennyit várakozásban töltöttem a pihenőkben.

Visszafelé út is dilemmás volt. Egy hétfői napon indultam vissza reggel. Olyan 8,30-kor szálltam le a Homokkomárom-Nagykanizsa buszról és ahogy szokott lenni elindultam az M7 felhajtóig, ami pontosan 4 km és ez általában 40 percig szokott tartani nagy pakkal emelkedőnek felfele. Az út felénél jártam pontosan, amikor előttem megállt egy autó és láttam, hogy matat a sofőr. Gondoltam keres valamit. Elhaladok mellette, amikor megszólít és kérdezi merre megyek. Mondtam, hogy az autópálya felhajtóig. Mondta h szívesen elvisz addig, mert ő is odamegy, ja amúgy egy férfi volt. Amikor beszálltam láttam, hogy költözik és ez kicsit félelmetes volt, nehogy elvigyen magával. Aztán mondtam, hogy Pestre megyek és mondta, hogy ő is. Hát mondom jó. Én elég hosszasan feszült voltam, mert túlságosan kedves volt és azt figyeltem hol a bibi. Megint nagy tanítás volt ez arról, hogy jó emberek igenis léteznek... Szinte hazáig vitt Érdre.

Hamarosan jön a következő! ;-)

Szülinapi stopposságok

Hahó Emberek!

Maresz barátnőm szülinapja volt május 25-én és azt találtam ki, hogy utazzunk el egy pár napra kettecskén, mert már olyan rég volt ilyen. Csak annyit kértem tőle, hogy mondjon egy célállomást a világtérképről a többit pedig bízza rám. Győrt mondotta. Négy napra mentünk (kedd-péntek), első nap volt Győr a többi napokon pedig Lébény, Pannonhalma, Bakonybél, Veszprém. Minden reggel kapott egy kis rejtvényt, amiből kiderült, hogy hova megyünk aznap. Szerencsére mindegyiket megfejtette vagy megtalálta, úgyhogy el tudtunk indulni... Természetesen minden utat stoppal tettünk meg. Akkor lássuk a részleteket:

kedd:

egy nagyon nehéz rejtvény megfejtése közepette

Kedden reggel 8,30-kor indultunk Budakesziről és 10,50-kor már a győri Széchenyi téren főztük a kávénkat.  Utunk zökkenőmentes volt, Budakeszin az első kocsi megállt, elvitt a budaörsi Mekis parkolóba. Ott pedig felvett egy Didák testvér hasonmás emberke, bár ő inkább azt mondta, hogy Martonyi Jánossal keverik össze. Letett Győr szélén, mert egy üzleti találkozóra ment az ipari parkba. Ott felvett egy 70 év körüli stüszivadászbácsi egy Volkswagennel, e kettő összhatása elég komikus volt. A belváros közelében tett le. Elsétáltunk a Széchenyi térre és nekiálltunk kávézni. Kávézásunk közepette egyszerre csak megjelent egy kamerás muki és utána pedig az OMEGA zenekar. :D Nagyon vicces volt, hogy az Omega zenekar mögött ittunk a gázrezsós kávénkat...

még az Omega is minket néz

Mivel nem tartozik szorosan a stoppoláshoz ezért csak megemlítem, hogy végignéztük Győr főbb nevezetességeit, délután visszasétáltunk a bencés gimibe, ahová még délelőtt lepasszoltuk a cuccunkat és elindultunk Lébény felé, mert ott volt a szállásunk. Kisétáltunk Győr szélére, ekkor tudatosult bennünk, hogy itt voltunk már korábban is, amikor Bécsből jöttünk haza másfél éve éjjel. Egy rövid várakozás után felvett egy anyuka két fiával és vitt Lébénybe, ahol kirakott a szállásunk előtt. Lébényben eltöltöttünk egy hűvös éjszakát és Maresz elkezdte kitalálni hova megyünk másnap.


szerda:

Reggel megfejtette, hogy Pannonhalma lesz úticél, ahol először két vagy három testvérünkkel fogunk egyet találkozni és utána elmegyünk bort kóstolni. Testvéreink semmit sem tudtak az egészből, csak annyit, hogy kettőre jelenjenek meg a Főkapunál. Külön köszönet Hódsági-Molnár Jánosnak és Szalai Zsoltnak a fiúk elengedésért! :-)
Az útról: Lébényből olyan 12,30 felé indultunk el Győr felé. Eldöntöttük, hogy csak olyan autóba szállunk be, ami elvisz a pannonhalmi autópálya lehajtóig. Nem sokat kellett várnunk a jó autóra (15 perc kb). Egy uraság vitt, akinek elég csípős megjegyzései voltak, de végül elvitt majdnem Nyúlig. Nyúl előtt pedig van a győrújbaráti elág, ahol is mink stoppoltunk Phalma felé. Egy pasas lekanyarodott Győrújbarát felé, aztán megfordult és visszakanyarodott mondván eldob minket a Qupacra. Nagyon rendes volt tőle. 13,30-kor már ott ebédeltünk.
Kettő órakor jött a két öcsénk és egy óra múlva csatlakozott Maresz Bandi testvére is hozzánk. Testvéreink után találkoztunk két borral is meg a kecskesajttal. Maradandó az élmény! :D

Urbanicsok meg a Sümeghyk

Végül Asztrik apátúrnak is integettünk. A pannonhalmi akció végén lesétáltunk a falu végére és Bakonybél felé vettük az irányt, mert a következő két szállásunk ott volt a bencéseknél.... Pannonhalmán gyorsan felvettek (18 óra után álltunk ki) és elvittek Écsre. Écsen elnyaltunk egy fagyit és utána elstoppoltunk Zircre. Egy pasas vett fel és metált hallgatott. Hát most is megállapítottuk, hogy ez nem a mi műfajunk... Zircen letett a bakonybéli elágnál, ahol felvett egy középkorú házaspár. Ők pedig letettek a bakonybéli szállásunknál 20,10-kor. A bakonybéli szállásunk, hogy a Szent Margit Gimnázium tanulóinak szavajárásával éljek: "ótvar volt". Én nem emlékszem olyan fejezetre a bencés Regulából, hogy mindenféle meztelencsigával és óriáspókokkal riogassuk a vendégeket... Sebaj, diadalmaskodtunk felettük meg a kosz felett is.

csütörtök:

ez lett volna a program...

Sajnos ez volt az egyetlen nap, amikor számítottam volna a jó időre, mert kirándulni mentünk volna fel a Kőris-hegyre. Persze, hogy egész nap ömlött az eső. :S Reggel megnéztük a Pannon Csillagdát, ami nagy élmény volt. Mint kiderült egy volt patrónás az egyik alkalmazott.... Délután punnyadtunk. Egyszer csak kopogtatnak. Félálomban kiszóltam, hogy mi tetszik és Csilla nővér (iskolanővér Szegedről) nézett be. Közben kiderült, hogy Gemma nővérék is itt vannak, csak más helyen. Este meglátogattuk őket.



péntek:

Utolsó nap reggelén Maresz kirakta Veszprém képét a reggeli rejtvényből, ebből sejteni lehetett, hogy oda tartunk. :-D

Bakonybél szélére kisétáltunk onnan egy hölgy elvitt minket Zircre. Zircen még sétálni kellett a veszprémi elágig, de miután odaértünk ott is hamar felvett egy méhész. Elvitt Veszprém szélére, ahonnan egy újabb úrral befuvaroztattuk magunkat a Centrumba. Onnan felsétáltunk a Városháza elé. A Városháza közönségét megtiszteltük azzal, hogy végignézhették az előző napi spenótos tésztánk gázfőzőn való megmelegítését és megevését. Szerintem még mindig erről beszélnek. Veszprémben jó sokáig esett az eső, de ezalatt megnéztük a Szaléziánum múzeumot, ami nagyon kerály volt. Utána még bolyongtunk egy sort és elindultunk hazafele. Veszprém határában vett fel minket Zsolt (aki engemet haza is vitt Érdre, Mareszt meg bedobta a Móriczra), aki csapatépítő tréner. Kiveséztük vele a Ferences Klubbot (reklám helye: klub.ferences.eu) és meg is hívtam őt, hogy rázzon egy kicsit gatyába minket.

Nos hát ennyi! És végül a legfontosabb:

Az őrültek és a műfogsor

Kedveseim,
most értem vissza három napos hódmezővásárhelyi utamról, ahol inkognitóban voltam, több - kevesebb sikerrel.

Egy pár szösszenet az útról: három napja reggel kilenckor indultam el Budakesziről. Most új útvonalon próbálkoztam, természetesen táblával. Budakeszin hál' Isten hamar felvettek és az M0 egyik MOL kútjára vittek  még az M5 lehajtó előtt. Hát itt kettő percet várakoztam, amiből egy percet a budin. Ezután egy furgonos rögtön kiszúrta a Szeged táblámat és mondta, hogy oda megy, menjek vele. Nagyon vicces pali volt. Házhoz szállított Szegeden belül, ugyanis Alsóvárosban dolgom akadt.

Az alsóvárosi esemény után nekiindultam, hogy függőlegesen átszeljem a várost. Már a vége felé jártam, amikor az út túloldaláról egy kissé fedél nélküli kinézettel megáldott fiatalemberke kiabált hozzám. Én rá se hederítettem, de gyorsítottam (bár a csigaházammal a hátamon nem éppen ment). Utolért. A frászt hozta rám. Elkezdte a meséjét, hogy ő is stoppos, az élete tönkrement, most épp edz, de azt nem nagyon értettem mire. Peruig akar eljutni, közben el akarja adni a veséjét. De Ózdon kirabolták. Kicsit beszélgettem vele, elég spirituális beállítottságú volt, csak az volt a baj, hogy magában hitt. De a gondviselésről egyformákat vallottunk. Végülis sikerült "leráznom", mert boltba kellett mennem, de ott azért egy kicsit féltem, nehogy ő is velem tartson az én kontómra vásárolgatni...
Mondta, hogy menjek el a bolt után valamilyen villamos végállomására majd menjünk együtt Vásárhelyre, merthogy ő is odatart. Na mondom fityisz. Szóval leráztam, de azt láttam, hogy a boltos akcióm után észrevett ismét, de nem jött utánam. Nagyon imádkoztam, hogy valaki vegyen föl hamar. Meg is lett. De cseberből vederbe. Egy olyan hapsi szállított, aki azt hitte, hogy mesehős, konkrétan Csőrike. Úgy beszélt velem is meg azokkal is akik felhívták, néha vakkantott is. De végülis elvitt.

A visszafele út annyira Gondviselés ízű volt! :-) 18,20-kor indultam el Vásárhelyről, és azt mondtam az Úristennek, hogy olyan jó volna 19,00-ra a pesti M5 felhajtón lenni. És lássatok csodát, ott voltam! :-) Aztán az M5 felhajtón is mondtam, hogy milyen jó lenne, ha a stoppjaim égi segítői hoznának egy autót 19,30-ra. És láss csodát, épp akkor állt meg a következő autó. Ott ismerkedtem meg eddigi egyik legszuperebb sofőrpárosommal Jánossal és Katival. Kiderült, hogy Biatorbágyra mennek, így végül a Budakeszi úton tettek le. Kati dentálhigiénikus, végre kendőzetlenül faggathattam egy hozzáértőt a kivehető műfogsorokról. :-) Nem mintha szükségem lenne rá, de érdekelt. Sok minden másról is beszélgettünk persze.
Amikor beszálltam Jánoshoz és Katihoz, János kérdezte, hogy mi a vágyam, mikorra szeretnék felérni. Mondtam, hogy 21,30-ra jó volna Keszire érni, erre ő nagyot hümmögött... Mondanom sem kell, hogy 21,15-kor tettek ők ki a régi 1-esen és már az első autó fel is vett és vitt Keszire és 21,30-ra értem a házba be.

Nagy tisztelettel csókolom a lelküket.

700 km a héten...

Hellóbellló!

Gondoltam két bejegyzést írok az elmúlt hétről, mert két utam volt, de aztán úgy gondoltam, hogy lerövidítve (sokak nagy örömére próbálkozom ezzel) megkísérlem összefoglalni ama cikra 700 km-et, amit lestoppoltam.

Egy hete pénteken immár visszatérően Homokkomáromba utaztam. A rövidítést azzal kezdem, hogy nem írok megjegyzést arról, hogy miért mentem oda, akit érdekel nézze meg föntebb vagy alább.  Az volt a felállás, hogy nekem 16,00-ra oda kellett volna érnem egy megbeszélésre. Délben indultam el Budakesziről és 12,30-ra értem Törökbálintra az autópálya felhajtóhoz, természetesen stoppal. Az volt a cél, bár egy kissé lehetetlennek tűnt, hogy 14,40-re leérjek Nagykanizsára, mert akkor még pont el tudom érni azt a busz, ami kivisz Homokkomáromba, ha azt viszom lekésem, akkor szívás van, mert vagy gyalogolni kell vagy megvárni a fél hetes buszt. Elővételezve a dolgot, természetesen 14,40-kor még az autópályán voltam, de ami jó hír, hogy már nem Törökbálinton... :-) De amúgy továbbra is nagyon frankó a törökbálinti M7 felhajtó, mindig beválik, bár most azért kellett várni egy darabig. Egy 20 perc várakozás után megállt egy hapsi és vitt Törökbálintról Siófokig. Növényvédő szer párlatért ment a világvégére.

Siófokon két cigány srác vett fel, szívesen beültem melléjük, mert siettek, bár azért voltak érdekes dolgok. Megálltunk valamelyik Balaton parti városban egy lányért (ahogy ők mondták: a nőért), akivel rohantak tovább Sopronba valami papírügyet intézni, mindezt a mutatvány egy-másfél óra alatt kellett volna véghezvinni, hát nem tudom sikerült-e nekik.

Ismerős helyen tettek ki, azon a Balaton parti pihenőn, ahol tudjátok van az benzinkutas, aki stoppot fog nekem. Sajnos épp aznap nem volt, de nélküle is viszonylag hamar kijutottam a pihenőből. Egy fiatal pár vette fel, Zalakarosra mentek üdülni. Lekanyarodtak az autópályáról és kiraktak a hetes úton. Innen már csak egy 15 km kb Nagykanizsa. Annyira jó volt, mert ezután is hamar felvettek: ismét egy pasas vitt. Na de ekkor már egy fél órával elmúlt 14,40! És ekkor indult el a Gondviselés... vagyis korábban is volt, de ekkor nagyon durván! :-) A legutolsó fuvaros Zalaegerszegre ment épp, és Homokkomáromra a zalaegerszegi útról kell lekanyarodni!! Kitett az elágazónál. Ekkor 15,15 volt. Gondoltam, ha még ekkor nyakamba kapom a nemtomit (mit is szoktak az emberek a nyakukba kapni?!) akkor gyalog felérek 16,00-ra megbeszélésre. Na de képzeljétek! Teszek két lépést egyszer csak megáll mellettem egy autó egy középkori hölggyel! Megkérdezte hova megyek, mondtam hogy hova. Mondta, hogy addig nem megy el csak a korábbi faluig (Hosszúvölgy), de én már ekkor tudtam, hogy át fog dobni Homokkomáromba! És így is lett! Azon aggódtam, hogy nem fogok 16,00-ra odaérni erre 15,30-ra már ott is voltam!!!

Vasárnap innen elindultam visszafele. Majdnem lett egy hely egy kocsiban, de aztán mégsem és emlékeszem, hogy Mária nővér mondta, hogy lehet fontos emberekkel kell ma találkoznom. És képzeld Mária nővér így lett! Vagy nagyjából így lett! Eljöttem busszal és elsétáltam a nagykanizsai m7 felhajtóig (ez most másfél órás procedúra...), ahol viszonylag gyorsan felvett egy kocsi. Ketten utaztak benne, két pasi, lehet, hogy az egyik horvát, ilyen szláv ákcentusa volt neki. Kérdezte, honnan jövök. Én meg bátran ráfeleltem (elvégre ilyenekről olvasunk most az Apostolok Cselekedeteiből): "Homokkomáromból, a barátaimtól." A hapsi elképedt! Mármint a sofőr. "Csak nem a Nyolc Boldogság Közösségből?!" - kérdezte. Mondtam, de de. És ott láttam a rózsafüzér gyűrűt az ujján. Tuti vallásos volt, mert azt a gyűrűt csak az veszi fel, aki bírja az aszkézist, úgy nyomja az ujjat! :-)) Lényegében ennyit volt az össz kommunikáció, mert hamarosan kitettek a keszthelyi lehajtón, de valahogy megmelengette a szívemet ez a találkozás. Kiszállás pikk-pakk felvett egy srác és hozott Törökbálintig. Idegenvezető volt, akadt egy-két közös témánk. Törökbálinton kiszállva épp összefutottam két Ferences Klubbossal, utána meg hazastoppoltam Keszire.

Eddig az első történet, ugye milyen rövid volt?? B-)

A második kedden történt, amikor nekivágtam első külföldi egyedülstoppolós utamnak. Sárkány Klári barátnőmet látogattam meg Felvidéken Nádszegen (Győrtől 45 km). Úgy tudtam, hogy végig magyarlakta az a rész, de azért egy kicsit tojtam az egésztől, mert mégiscsak tótok. Mi lesz ott... Nem tudok egy szót sem... Végeredménybe iszonyat király volt. De mielőtt tovább olvasod e sorokat kedves Olvasó ide kattintva készüljél fel a hangulatra! :-) Kezdődött azzal, hogy Budakeszin épp egy olyan kocsit fogtam ki (nagy duma... a GONDVISELÉS ADTA!!), aki pont a budaörsi mekis parkoló mellé ment, ahonnan én stoppolni szándékoztam. A parkolóban egy-két perc múlva felvett egy srác és vitt a győri tescoig. Itt tök vicces volt, összefutottam Marcsival, akivel azelőtti nap is összefuthattam volna, ha elmegyek vele születésnapozni. Beszélgetés, meg sofőrös kávézgatás után kiálltam a tesco elé SK feliratú táblával. Itt is viszonylag hamar felvettek. De tejóég ki! Egy baptista tanító. Be nem állt a szája...gyááá!!! Elvitt Győr másik végébe, de még ott is csak mondta mondta a pokolról meg mennyről szóló, amúgy kissé érdekes "tanítását" és még vagy 15 percet biztos, hogy a kocsiban ülve kellett hallgatni... -.-
A mesede után felvett két fiatal srác, akik Dunaszerdahelyre mentek. Hát először nehezen értettem őket. Bizonyos Alistálon kitettek, itt van Nádszeg felé a lehajtó. Ott is gyorsan felvettek és vittek máris a végcélba.

Csütörtökön visszafelé az volt a gond, hogy egész nap zivatarok voltak... Délután végülis olyan háromfelé épp derült volt az idő ezért úgy döntöttünk elindulok. Rögtön jött egy zivatar, amit a helyi temetkezési vállalat irodájában vészeltem át. :-D Ezután elvitt valaki Nyárasdra, vagyis egy faluval arrébb. Ott viszont felvett már egy magyar kamion és 17,00-ra a bábolnai pihenőben voltam. Itt tartottam egy szünetet, mire újabb zivatar jött, de mire épp elvonultam volna az eső elől két srác meglátott engem és a kezemben lévő Budapest táblát és megszánt. Velük mentem Zsámbékig. A lehajtónál kitettek. Itt felvett egy srác, aki bevitt Zsámbékon lévő pátyi elágig. Pátyra is átvittek. Itt újabb vihar következett, amire én szintén fedett térbe vonultam és végül nyolc óra magasságában megérkeztem a Páty utáni elő faluba, Budakeszire.


A száguldó cirkusz nem állt le, folytatás következik! :-)