A hülyék köztünk járnak, de szerencsére az értelmesek is.

Kedveseim!

Pünkösd ünnepét Homokkomáromban töltöttem (alvással XD) a Nyolc Boldogság Közösségnél. És ugye stoppal mentem, mint ahogy ez már szokásom. Az útvonal megint a szokásos ÉRD- NAGYKANIZSA, M7-es autópályán keresztül. Most nem is mondanék el minden apróságot, ami nem is annyira érdekes csupán pár dolgot emelnék ki:

1. A fehérvári pihenő. Jézus ereje, mennyi hülye van itt! Várnom kellett vagy egy órát és azalatt mik voltak! Először jött egy házaspár és kérdezte meddig megyek, mire mondtam, hogy Nagykanizsáig. Mondták, hogy Siófokig el tudnak vinni. Mondom jó és mire nyúlok a cuccomért, már ott sem voltak! nyasgem...
2. Másik sztori szintén a fehérvári pihenőben:  a pihenő kijárata egy Y alakú kihajtó és egy autó beállt a felfestett részre, ahol a két út találkozik. Ez nem is lett volna gond, amíg el nem kezdett volna ott forgolódni!! Basszus és ezt eljátszotta négyszer különböző időkben, amikor a legtöbben akartak kimenni. Olyan anyázás és dudaszó volt, hogy nagyon! Amúgy simán lehetett volna videóra venni és feltenni a youtubra, már annyira gáz volt. És mindennek a tetejébe én ezen már visítva röhögtem, szóval vártam, hogy mikor száll ki az öreg fószer, aki forgolódott és meglincsel. :D
3. Végül felvett egy montenegrói kamionos, aki vitt Nagykanizsáig. Kicsit ingerszegény utazás volt, be is aludtam. Erre éppen valami tök szépet álmodok és a mély, öblös, bagós hangján üvöltve így szól montenegrói nyelven: "CAFFFÉÉ!" (Ami talán magyarul így hangzana: Hölgyem, elnézést, hogy felébresztem, itt van egy pihenő, meghívhatom egy kávéra? :D :D) Úgy összerezzentem és azt sem tudtam mi van. De nem volt baj, mert már közeledtem a nagykanizsai lehajtóhoz, mondtam neki, hogy please stop here és ez a kedves meg is állt az út közepén. Öhí, na mondom jó azért kicsit lejjebb vihetett volna... Mindegy az autópálya szélén egy árokban végigsétáltam egy biztonságosabb pontig és fogtam egy Audit, ami bevitt Kanizsára.

Visszaút.  Volt ott HK-ban egy nagyon kedves házaspár, akik felajánlották, hogy elvisznek Balatonvalameddig. Így pünkösd vasárnap ebéd után, miután Klára nővérrel elgondolkodtunk az okokról és a miértekről arra nézve, hogy ugyan miért öntötte telibe a fehér habitusát brassóival, elindultunk. Siofókon kipakoltak és utána megállt az első autó, egy BMV-s csávó, akivel egy nagyon jót beszélgettünk. Elvitt Érdig és minden nagyon szép és jó volt.

Pünkösd!

E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: "Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?" "Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk." (ApCsel 2,37-39)

Áldott Pünkösdöt, minden kedves Olvasónak! Kívánok mindegyikőtöknek "igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet" (Szent Ferenc) és igaz naponkénti Istenhez fordulást, mely csak a Lélek által lehetséges!

Eső és a diplomata

Szeretteim, Drágáim, Népem!

Van egy régi régi székely mondás, miszerint sose állj ki stoppolni eső előtt, mert lehet elázol. XD
Csütörtökön Budakeszi és Budaörs között stoppoltam, oda-vissza, mert a Decathlonban kellett vennem hátitatyót. Lehet az első pasas is hallhatta ezt az általam kreált ősi-ősi székely mondást és pár perc alatt megállt az esőre álló időben. Ablak leteker és a következő párbeszéd hangzik el:
Én: "Meddig megy?"
Sofőr: "Maga meddig megy?"
Én: "Budaörsre!"
Sofőr: "Hát, az nem teljesen jó, de az elágazóig el tudom vinni!"
Én: "Nagyszerű" és beülök.
Mondom a csókának, hogy csaknem Érd fele kanyarodik, mert ha igen kardomba dőlök, mert amikor Budakesziről Érdre stoppolok mindenki Budaörsre megy, most az egyszer amikor Budaörsre mennék, nehogy már egy érdi vegyen fel.
Válasz: "Én sokkal messzebb megyek!"
Én: "És meddig, ha nem vagyok indiszkrét?"

Nincs válasz... hallgat.

Én magamban: "ÖÖÖÖ, ki ez az ipse?"

Aztán másról kezdünk dumálni és végül kinyögi, hogy ő tkp. Budakeszire ment, csak a túloldalról meglátott és az esőfelhőket is és megszánt! Gondolta, ameddig tud elvisz! DE JÓ FEJ!!!

Visszafele meg nagyban stoppolok Budaörsön a Budakeszi elágazó előtt és mennek az autók szépen, erre jött egy diplomata autó és basszus megállt! Úh mondom, ezt nem is hittem volna! És a benne ülő egy francia nő volt, aki csak franciául meg angolul beszélt. Na és a legdurvább, hogy ugye én nem tudok angolul! És képzeljétek előkapartam az összes angoltudásomat és elmondtam neki, hogy Budakeszire megyek, elvitt odáig és közben beszélgettünk!! Angolul!! Mesélte, hogy sátrat vett a gyerekeinek, mert nyáron sátrazni mennek Olaszországba, meg hogy lesz Sting koncert Pesten, meg mittomén. Olyan büszke voltam magamra, hogy ihaj!

Puszpá

Égés

Gyerekek, ezt a bazi nagy beégést!!
Máma stoppolok Budakesziről Piliscsabára s Piliscsabán felvesz egy hapsi a lenti CBA előtt. Mondja, hogy az egyetemig megy. Mondom jó.
Elkezdtünk beszélgetni.
Én: "Oktató?"
Sofőr: "Hát igen, hallgatónak egy kicsit öreg lennék."
Én: "És milyen szakon?"
Sofőr: "Angolon. És maga milyen szakos?"
Én: "Hát... én vallástörténet szakos vagyok, de ha megkérdezne egy vallástöris tanárt, szerintem rohadtul nem vágná ki vagyok, mert baromi nem jártam be az órákra..." És itt még tovább ecsetelem, hogy hova miért nem járok be és stb.

Bekanyarodunk a Pázmányra és a kocsi megáll a dékánhelyettes helyén. Arohadtélet, ki ez az ember?? Kérdezem magamtól. Gyorsan megnéztem erre kiderült, hogy a Pintér Károly, az oktatási dékánhelyettes, aki minden óráért és a neptunért és szabályozásokért, benemjárásért felelős. Gratulálunk Kata, Ön ma is jól beégett! :S :D

Cinque terre

Kedveseim!
Máma olyan szép utam volt Budakesziről a Pázmányra!

Kiállok Budakeszin a szokott helyen, rögvest megáll egy furgon és mondja, hogy ő csak Telkibe megy. Mondom jó, már megszoktam. Majd elkezdünk beszélgetni. Kérdezem: "Mivel foglalkozik?" Válasz: "Mentős vagyok, arra tettem fel az életem, hogy másokon segítsek!" Nagyon rendes pali volt, annál is inkább, mert Telkiben azt mondta, ha az nekem segítség, akkor elvisz Perbálig (nagyon nagy segítség!), Perbálon meg azt mondta, hogy végülis 5 km Tinnye elvisz odáig! Pedig Telkiben időre ment és engem mégis elvitt!! Isten áldja meg ezért és fizesse neki sokszorosan vissza!!!

Hogy miért "cinque terre" a cím? Azért mert ez nekem már fogalom. Egyszer mesélte egy ausztrál pasas, aki magyar nőt vett feleségül, hogy stoppoltak egyszer Velencében (Cinque Terréig mentek) és egy hapsi csak 30 km-re akarta őket vinni, de valahogy nem volt kedve lehajtani az autópályáról, mert annyira megszerette két stopposát és elvitte egészen Cinque Terréig, ami Olaszország másik fele (úthossz:380 km)!! Szóval ez van...

Buona giornata a tutti!!

RÓKA

Hú, máma egy valami  minisztériumi csókával utaztam Piliscsabáról Budapestre. Az egészen részletkérdés, hogy végülis az Árpád-hídnál volt szerencsém megkérdezni, hogy tulajdonképpen merrefele is megyünk, mert addig folyamatosan hívták; az viszont már igenis nagy probléma volt, hogy olyan gyorsan sikerült mennie a 10-es úton és olyan manőverekbe kezdett, hogy én majdnem Leokádiáztam (Leokádia = 1. a prehisztorikus korban volt egy két szerencsétlen nővérke, akit így sikerült elnevezni, 2. lehet mindez csak legenda -  én ebben reménykedem) az egész kocsit.XD
De végülis nem tettem, mert ugye minisztériumi emberke volt egy A6-os Audival és ha netalántán sikerült volna megszelídítenem a kicsi rókát, akkor lehet a tisztításért is néköm kellett volna fizetni.

Egy jó pont: a halálfélelem ellenére 20 perc alatt a Kossuth téren voltam...

Kinder surprise

Jajj micsoda reggelem volt Kedveseim!

Félálomban ballagok reggel nyolckor a budakeszi koliból a stopposhelyemre. Éppen befordulok a Telki útra, amikor a buszmegállóból egy nagyon pöpec kocsiból kiszól egy úr: "Jó napot kívánok!". Én magamban: "Jajj hagyámá, nem ismerem Budakeszit, ne szólj hozzám, hulla vagyok." Na erre így szól ismét: "Nem Piliscsabára megy?" Én [felderült fejjel]: "Áh, jó napot kívánok Horváth tanár úr, dehogynem!" És beültem a kocsiba!

Tök jó volt ez, mert 10-től elvileg előadtam volna egy órácskán és volt időm készülgetni rája! Isten annyira gondoskodik! Zsírjó! na pőpá