Párna fidei, avagy a hit párnás pajzsa

Szervusztok Pajtások!

A hétvégi utamról szól ez a kis bejegyzés. Pilismarótra kellett eljutnom és onnan valahogy vissza Budakeszire. Ha valakit esetleg érdekel, annak elmondom, hogy célja is volt az utazásnak: a ferences ifjú titánokkal töltöttünk el imádságban, testvériségben, ferencességben egy-két keresetlen napot.

Pénteken elég intenzív napom volt stopp ügyben. Reggel még hazaruccantam Érdre Budakesziről (busszal), utána nem ment valamiért visszafele a busz, így maradt a stopp. Budakeszin gyors bepakolás után indultam ki stoppal Piliscsabára az órámra.  Képzeljétek, micsoda megtiszteltetés ért! Egy autóban utazhattam azzal a fiatal sráccal, aki több mint két évig szállította Franciaországból a büdös sajtokat a budagyöngyei sajtos boltba! Az egyetemi órám végén pedig elindultam Pilismarótra.

Az egyetem előtt felvett egy fiatal apuka két kisgyermekével. Két lényeges infót tudtam meg róla: a győri bencésekhez járt és medvehagymát szedni ment a gyerekeivel. Najó, ezen kívül azt is megtudtam, hogy szeret énekelni és latin-angol tanár Zsámbékon. Két napja ismerkedik a GPS-szel, de navigációnak hívja. Miattam egy kicsit máshogy ment a Pilisbe medvehagymázni, ezért állandóan ott kuruttyolt a "navigáció", az apuka meg nem azt csinálta, amit mondott a gép, ezért a gyerekek kb. szívinfarktust kaptak folyamatosan,  hogy a papa beviszi őket a málnásba, jobban mondva a medvehagymásba. A kis családtól Dorogon elváltam és elslattyogtam Esztergom felé. Itt eleinte nem ment a stopp, ezért elővettem a táblámat. Miután ezt kiraktam hamar megállt egy hapsi. Bevitt Esztergomba és ott vagy 5 percen keresztül magyarázta azt, hogy hogyan menjek egyenesen végig az utcán. :-D Miután mentem egyenesen végig, megcsodáltam a Bazilika gyönyörű virágzó fáit. Nekiálltam megint stoppolni és pár perc múlva megállt egy kis furgon és mentem vele Pilismarótra. Tök jól jött ki, mert akkor értem oda, amikor a többi ferences ifjú épp kijött a templomból. Este lett és reggel, az első nap.

Reggel lett és este, vasárnap. Kettőig ebédeltünk Pilismaróton. A többieket elbúcsúztattam, még ittam egy kávét. Na és a show ekkor kezdődött. Nagyban kávézom, amikor az étteremmel szemben található idősotthonból meglógott Lajos bácsi. Futottak az ápolók és kurjongatták a nevét. Végül Lajos bácsi a susnyásból előkerült, így már én is nyugodt szívvel indultam haza. 10 perc várakozás után felvett egy középkorú manusz, aki bevitt Esztergom közepéig. Elkezdtem lesétálni a Kerek-templom irányába, amikor is a távolból a templom előtt nagy embertömeget láttam meg. És az embertömeg közepén egy nővért, mármint szerzetest. Hú mondom! Ahogy közelebb értem azt hittem nyolcbések, közelebb érve derült ki, hogy redzsinapácsiszosok. És nem is egy volt, hanem kettő. Ismertem őket, de olyan régen találkoztunk, hogy gondoltam már úgysem ismernek meg, ezért direktbe nem mentem oda hozzájuk. Ahogy elhaladtam mellettük egyszer csak elkezd valaki ntegetni. Megismertem, Mimi volt a Ferences Klubból. Nahát! Közelebb mentem hozzá és kiderült, hogy egy rakás ferences klubbos volt ott! Annyira meglepődtem, és meg is hatódtam azon, hogy ők, akik -ha jól tudom- a Klubból ismerik egymást (melynek egyik vezetője volnék) elmentek közösen kirándulni. Azt éreztem, hogy van értelme a Klubbnak, és az én szolgálatomnak is valahogy... Egy fél órát beszélgettünk és én továbbálltam.

Ezután egy nagyon érdekes dolog történt. Az történült, hogy 40 percet kellett várnom Esztergomban úgy, hogy percenként mentek az autók mellettem. És amellett, hogy nem vett fel senki sem, még egy csomó megjegyzést kiabáltak oda, ami nem esett jól. És ekkor elgondolkodtam azon, hogy én miért is stoppolok. És újra megfogalmaztam azt, hogy számomra a stopp a szegénységnek, a gondviselésre való ráhagyatkozásnak az útja, az eszköztelenségé és a hité! Úgy éreztem elkényelmesedtem a korábbi sikereim miatt. És ezt nem szabad hagyni! Éber jelenlétben és hálában ki kell tartani. Úgy éreztem, hogy a hit kényelmes párna-pajzsa mögé kezdtem bújni: majd Isten úgy is gondoskodik, ha stoppolok. Hálás vagyok azért, hogy ezt ismét tudatosíthattam magamban a valódi szándékomat. És láss csodát: 40 perc várakozás után megállt egy úr, aki elvitt egészen Budakeszire!!! Az út során kiderült, hogy református lelkész, pszichoterapeuta és supervisor. Úgyhogy kezelésbe is vett az út alatt és lenyomott egy gyors tréninget! :-)

Nos ennyi. Azért nevettem este azon, hogyha valaki be akarta volna mérni a mobilom alapján lokalitásomat, akkor lehet beletörött volna a bicskája. :-) Érd-Budakeszi-Piliscsaba-Esztergom-Pilismarót-és visszafele mindez...

Egy átlagosnak tűnő reggel

Helló, helló, újra itt vagyok!

A mai Budakeszi-Piliscsaba utam úgy érzem méltó az elmesélésre.

Reggel 10-kor kezdődött az órám az egyetemen, ezért 8,40-kor indultam ki a stoppos helyre. Miért is fontos ez? Nos azért, mert az első illető, aki felvett olyan tevékenységet űzött, amelyet ha a reggeli csúcsforgalomban tár elém mégjobban megrökönyödöm mint 2 órával később. Szóval ő Budapestről dekopázsolni jár ki Telkire. Elmesélte legújabb alkotását - melyet barátnője szülinapjára készít - ami nem más mint egy üveggömb, amiben egy idő után egy orchidea is fog tanyázni. Kívülről aranyfüst lemezkékkel (vagy arany lemezkék füstjével nem tudom pontosan...) díszíti, de ezzel a technikával nagyon kell vigyázni ugyanis egy nagyon könnyű, illanó anyagról van szó. Gondoltam, hogyha már ilyen fontos küldetést visz végbe a néni, akkor engem is kirakhatna valami jó helyen Telkin belül. Nem volt fogékony a kezdeményezésemre és a lehető legbénább szakaszon sikerült kitoszni.

A béna szakaszon 10 perc várakozás után megállt egy kitetovált punk hapsi, aki kb. velem egy idős volt, de végig magázott. Mondta, hogy elvisz Budajenőre, mondtam, hogy jó. Ahogy így utazunk mesélte, hogy ő is többször próbált már stoppolni, de valahogy nem sikerült. Asszondja: "Tudja kérem sokszor eltűnődöm azon, hogy lehet, hogy nincs jó ábrázatom?!" Hát én magamban elmosolyodtam és helyeslően bólogattam, mondván: fején találtad a szöget.

Budajenőn felvett egy csendes néni és vitt Perbálra.

Perbálon elkezdtem stoppolni erre jött egy traktor. Sajnos a traktorokkal van egy sztereotípiám, amit nem nagyon tudok levetkőzni. A traktor fülkébe legtöbbször lenne egy plusz hely, de azt rendszerint telepakolják, így nincs. Az utánfutóban meg általában sz*rt szállítanak. Ezért nem szoktam őket leinteni. Itt maga megállt a sofőr és felinvitált, 50 km/h-val mentünk, dupla annyi idő volt mint rendesen, de akkora élmény volt egy traktoron ülni! 450 literes a tankja és a csomagtartóban persze, hogy trágyát vitt. :D Elvitt Tinnyére, ahol én lettem a látványosság, ahogy kiszálltam a traktorból (nem estem nagyot :D).

Tinnyén pedig felkacarásztam, amikor befordult egy ezer éves sárga trabant, benne egy 70 éves bácsika. Az ajtót kinyitotta a vezető ülésből és csak ennyit mondott: "Hölgyem, az autó előállt!" :D És pont jó helyre ment, az egyetem előtt tett ki.

Más különben ennyi.

örömünk oka

„Áldott éj, a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus, és az alvilág mélyéről, mint győző tért vissza. Mert semmit sem érne földi életünk, ha a megváltás ránk nem árad.
Ó, milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk!” (Exultet)

Krisztus feltámadt!

Utazás tanárral

Szeretteim!

A héten történt ama gyönyörű dolog, amit mostan képernyőre vetek.

Szóval azt történt, hogy egyik éjjel alig bírtam aludni, mert szobatársamnak fél éjjel szólt a szundi, hogy kelljen fel. Ő nem kelt fel én ellenben igen... Nagyon hulla voltam, félálomban összepakoltam a cuccaimat és elindultam Budakesziről Piliscsabára, az egyetemre.

Nagyon jó út volt, mert Budakesziről rögvest Perbálra vittek, ami nagy szó!! Itt a sofőrrel alig beszéltem, mert még kb. aludtam.

Na itt jön egy kis magyarázat a továbbiakhoz. Szóval én ugye végeztem olasz szakot és van ott egy tanárom, akivel kicsit nehezebben jövök ki. Ezt mind a ketten tudjuk, sokszor megbeszéltük, hogy nem komáljuk egymást, ő túl érzékeny én meg túl flegma vagyok. Talán ez a legalapvetőbb gondunk. Ráadásul elég tekintélyparancsoló alkata van, így amikor vele beszélek szinte az egész olasztudásom elszáll (ő echte olasz).

Visszakanyarodva az úthoz: az volt, hogy mosolyogva félálomban állok Perbál szélén, autó megáll, ablak leteker  és az én mosolyom az ablak letekerésével egyenesen arányos módon kezd legörbülni, amikor megláttam az autóban az olasz tanáromat. Rohadtul féltem, hogyan fogunk társalogni, amikor épp ésszel is nehézkes, nemhogy ilyen álmosan. Végülis jó volt az egész, kedves volt velem. Kiderült kiköltözik Budakeszire (ó jee).

Ennyi. Holnap Virágvasárnap!!

Próféta meg a bácsi

Képzeljétek múlt pénteken, akivel utaztam kezdetben csak annyit mondott magáról, hogy feltaláló, 160-an valamennyi bejegyzett találmánya van (nagyon büdös volt, annak kezelésére is feltalálhatott volna valamit...), de hát nem nagyon veszik a dolgot. Mindenki hitegeti, hogy majd megveszi. Közben kiderült, hogy valamilyen ezoterikus szinkretista próféta, mondta, hogy szívesen beavat a tudományokba míg a Margit hídig érünk, majd ismét visszatért arra, hogy nincs pénze, esetleg egy százassal kisegíthetném... XD

A másik nagy menet vasárnap volt. Budakeszin voltam és Zuglóba akartam menni a Hermina útra. Budakeszin fölvett egy idősebb bácsika és pont Zuglóba ment, de nem egészen arra, amerre én. Örömében úgy paskolta a combomat, hogy már kifejezetten idegesítő volt. Beszélgettünk sokat. Ő a témáit a mozdonyvezetés témakörből hozta, én csak feszülten figyeltem. Kérdezte hova megyek, de annyira lehetetlennek látszott elmondanom, hogy Ferences Klubbos team megbeszélésre, hogy inkább körülírtam az egészet. "Egy kulturális-társadalmi szervezet vagyunk, minden héten találkozunk, közösen vacsorázunk, majd előadásokat hallgatunk meg." Első kérdés: "Csajok vannak?" Én: "Hát mondom igen..." Ő: "Jöhetek?" Én: "Hát korhatárhoz van kötve..." Itt a beszélgetés más irányba terelődött. Végül olyan jó fej volt a bácsika, hogy elvitt egészen az FMM nővérek elé a Hermina útra. Mondtam neki, hogy itt jó lesz, köszönöm. Válasz: "Dehát ez egy templom, ..... (sípszó) !!" Hát mondom igen, ide jöttem! A nagy megilletődöttségben még elmondtam neki, hogy egyházi fenntartású a szervezet, mosolygott és lassan továbbállt.

És még valami, a legfontosabb:
Annuntio vobis gaudium magnum, habemus Papam! Eminentissimum ac reverendissimum Dominum,  Dominum Jorge Mario Sanctæ Romanæ Ecclesiæ Cardinalem Bergoglio, Qui sibi nomen imposuit Francesco.

szolgáltatásaim

Tisztelt Nagyérdemű!

Úgy tűnik új szolgáltatással bővült a repertoárom: ez nem más, mint másoknak fuvart fogni. Persze én ezt örömmel teszem. Ma reggel is így volt, amikor kedves Makk Bernadett kolistársamnak fogtam 2 perc alatt egy fuvart Keszin. A fuvaros csóka rendes volt egy vadiúj és kényelmes Forddal utaztunk, én hamarább kiszálltam, de ő remélem még tovább a hapsival tartott, és utána könnyedén kijutott az Árpád-hídra (erről majd számolj be Berni!).

A délelőttömet a MOL-ban töltöttem, ami mindegy is, a lényeg, hogy nem olajban utazom. Szóval ott már megint rohadtul benéztem az időt és késésben voltam a du.-i pázmányos órámról (igen, péntek du. van órám...kivételesen busszal szerettem volna kimenni) ezért kirongyoltam a Flórián-térre, és amit még sohasem tettem, elkezdtem ott táblával stoppolni (a táblát gyorsan megírtam ott). Na hát az emberek konkrétan hülyének néztek, de végülis 8 perc alatt felvett egy családapa és elvitt Ürömig. Szegény nagyon sajnált, hogy csak addig tudott vinni, és aggódott, hogy nem fog felvenni senki... Óh, Pajtikám, tuti jön majd valaki.-gondoltam magamban. Kirakott és a már rögtön a következő kocsi megállt. Ezt még pont látta az előző fuvarosom és mint állat elkezdett dudálni, hogy gratulál. A forgalom meg kicsit leállt ettől ott Ürömön, de no para. Az új fuvarosom Solymári angol temetőig vitt, ezután 2 perc múlva vett föl az uccsó fuvarosom, aki már az egyetemen rakott ki. Az utolsóval Quimbyt hallgattunk, filing volt nagyon!

Lelküket csókolom milliomszor.

utóbbi időszak

Kedvese-i-m,

no arról van szó, hogy az utóbbi időben megint nem történt sok érdekfeszítő dolog, kb. mára tetőzött be a sok apróság, erre föl készítettem eme összefoglalót, amit fogyasszatok nagyon igényesssen.

• Volt olyan, hogy felvett Budakeszin egy ipse, aki hajdanában abban a japán autógyárban dolgozott, mely a Duna vonalán helyezkedik el, és mivel nem akarok márkát mondani csak annyit írok, hogy S-sel kezdődik és uzukival folytatódik. Hát ez a pasas nagyon nagy showman volt! Mesélte, hogy a gyárban a japi munkások Szlovákiából bérelt skodákkal járnak, a takarítónő perfect japán, és mivel itten mindenkinek sokat kell dolgoznia (ez a duma), akkor is bent vannak, amikor nincs munka, ilyenkor csak a kikapcsolt laptopot nézik órákig. Továbbá mesélt kedves ismerőséről, aki egy lefénymásolt jogsival járt...persze észrevették a rend őrei, de csak röhögtek, annyira szánalmas. XD
• Volt olyan, hogy péntek este éppen az egyetemről stoppoltam vissza Pestre, amikor is az Ambro büféjének egyik dolgozója, mondta, hogy letesztelne engem stopp ügyben és eljönne velem. 10 perc alatt fogtam neki fuvart, miközben persze azon lamentált, hogy milyen hülye volt, hogy erre vállalkozott. A fuvarossal kiderült, hogy ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz! Mekkora jó már?!
• Volt olyan, hogy 7,20-kor álltam ki Budakeszin és 7,40-kor már az egyetemen voltam! Szegény többi tömegközlekedő hallgatók... Majd összeszorult a szívem értük! :D Ekkor pont egy olyan úr vett fel, aki hozta haza a feleségét, aki éppen Hollandiából jött! Szegény nő, megérkezik és máris egy stoppos!
• És végül volt olyan is, mint pl. ma, hogy egy nagyon kedves nővérnek fogtam stoppot (mármint ő szerzetesnővér). Mondjuk az azért elég vicces volt, amikor beköszöntem a kocsiba és mondtam: "A nővér is velem van!" :D Úgy örültem neki, mert remélhetőleg beért időben a munkahelyére.

Amúgy meg tavasz van. Használjátok ki!