2011. december 23., péntek

Szent karácsonyt!

Istenes, gyermeki, rácsodálkozós, szentmisén résztvevős, nem veszekedős, nem visszabeszélős, másikhoz odafordulós, örömökön együtt örülős, másik szavába nem belevágós, vendégeket szeretős, együttevős, nem duzzogós, nyugodt, pihenős, nem tanulós karácsonyt kívánok minden kedves Idetévedőnek, de legfőképpen a családomnak, mert ugye másutt flottul megy minden!  ;-)
Venite adoremus!


Jól látható az arculatváltás. Azért lett dinnyés, mert szeretem a dinnyét, mint gyümölcsöt és a többi gyümölcsöt is, ami a dinnyék mellett vannak.

4 megjegyzés:

  1. Helloo!!
    Nagyon tetszik a blog, elolvastam az összes kalandot, eléggé megindító!:)
    És külföldre (több ezer kilométeres utak), nem volt még szerencséd kistoppolni? Ha igen, állati kíváncsi lennék az akkor szerzett tapasztalataidra.

    Üdv.
    Oli

    VálaszTörlés
  2. Kedves Oli!
    Örülök, ha tetszik a blog! Ismerjük egymást személyesen is? Ha nem honnan hallottál a blogról (pusztán érdeklődés...)? :-)

    Külföldön sokat stoppoltam már (Olaszország), de ezt mindig úgy tettem (tettük), hogy innen kirepcsiztünk pl. Velencébe, Pisába, Milánóba és utána nem vonatra szálltunk, hanem kamionra, autóba stb. ami felvett. Én már nagyon kipróbálnám a magyar-olasz stoppos utat, de azért félünk egy kicsit az éjszakázástól, hogy hol tudunk megszállni... De már tervezünk tavaszra egy ilyesmit...

    Még egyszer köszönöm, hogy megtisztelsz figyelmeddel!
    Szeretettel,
    Kata

    VálaszTörlés
  3. Úgy volt, hogy egy karácsony előtti sörmámoros estén egyik kedves ismerősömmel elhatároztuk, hogy nyáron elstoppolunk Párizsba, és nagyon rápörögtünk mindketten, aztán beírtam a googlbe ilyesmit, hogy stoppolás, és kiadta a blogod.
    Egyébként a szántóföldes sátrazás nem opció?:)

    Hajrá tavasszal nektek!
    Üdv

    VálaszTörlés
  4. Áh vagy úgy! Hát ez tök jó, hogy a google még belátható oldalszámon belül teszi az oldalamat.
    Igazából Párizs megjárható 24 óra alatt, ez a minimum.
    Én amúgy úgy szoktam (ez túlzás, mondjuk, hogy előfordult) hogy ahol épp vagyunk becsöngetünk a plébániára és szállást kérünk. De ez nem egy életbiztosítás.
    A szántóföld melletti alváshoz még félős vagyok :-) Meg ezzel az is a baj, hogy leraknak titeket akárhol egy városban és ott hol találsz ilyet...

    VálaszTörlés