1200 km...

Szeretteim, Drágáim, Népem!

Most hétvégén Rómából (!) egyedül (!) felstoppoltam (!) Milánóba (!). :D 

Igazából rengeteget gondolkodtam és imádkoztam ez előtt az út előtt. Mert Milánó azért mégiscsak 600 km-re van tőlem, meg azért mégis csak egyedül indulok neki és hát lány vagyok na... oké hogy ki tudom tekerni a sofőr kezét, ha elkezd nyúlkálni felém, de hát na. Itt azért felmerült bennem, hogy nem vakmerőség-e mindez? De aztán belül azt éreztem, hogy "menj nyugodtan, előkészítettem az utadat". 

Az út apropója az volt, hogy a hajdani soverei Nyolc Boldogság Közösség egykori papja negyven éves lett és éppen 10 éve szentelték pappá. Ezért egy hálaadó szentmisét mutatott be a Milánótól 30 km-re levő caravaggiói Mária-kegyhelyen. Ebben a közösségben töltöttem egy nyarat és még utána is többször visszatértem. Minden fontos hitbeli lépésem oda kötődik, ezért nem szívesen mondtam volna le az utazásról. A dolog slusszpoénja még az volt, hogy szállásom sem volt. :D Végül, summa summarum elindultam. 

Egy "véletlen" folytán máshova jutottam ki a busszal a Grande Raccordo Annulare felé, egy sokkal jobb helyre... Elkezdtem stoppolni táblával (A1 volt kiírva). Az egész utcában semmi lakóház nem volt kivéve egyet, ami előtt stoppoltam. 30 perc várakozás után a semmiből kitoltak elém egy mosógépet és egy mosogatógépet. :D Rómában minden előfordulhat és annak ellenkezője is :D Mert ezután 10 perccel megjelent a semmiből egy román kocsi, amiből kipattant két román és felpakolta a cuccot. :D Pont ott, ahol én próbálkoztam.... Na mindegy, ezután 20 perccel felvett egy fiatal csávóka és vitt kb. 100 km-rel arrébb Viterbo felé. Barista. Ezután felvett egy spanyol házaspár, tejóég... kézzel lábbal beszélgettünk, de nagyon jó volt! Firenzéig vittek. Firenzéből egy Bolognába, a lánya államvizsgájára rohanó apuka vett fel. Hát, hamar odaértem. Ott volt egy kis szívás... Az történt, hogy láttam egy magyar kamionost, akit megkérdeztem, hogy nem vinne el esetleg Milánó felé. Mondta, hogy ő megy haza másik irányban, de kérdezzem meg a mellette levő kollégát. Olasz rendszámú volt, gondoltam olasz. De hát a mi kedves szőröstalpú szomszédaink inkognitóban utaznak, de akkor már nem volt visszaút, be kellett szállnom a románhoz. Hála Isten csak Pármáig vitt. "Rendet rakott" a kabinban a rohadó ételeit arrébb dobta, így már volt helyem. Ezzel még nem lett volna gond, de aztán rövidesen elkezdte a romándumát: "akarsz szeretkezni?" és ez ment Pármáig. Én meg mindig válaszoltam, hogy nem és hogy tartsuk tiszteletben a másikat. Végülis felfogta és a végén elnézést kért a viselkedéséért, és mondta, hogy milyen jó, hogy egy ilyen jó lányt ismerhetett meg. Valahol ez is evangelizáció! Ha képes a másikban meglátni a jót!! És ha az a jó belőlünk fakad! Isten műve...

A pármai kaland után lodi-i lehajtóig vitt egy ipse. Nagyon kedves volt! Onnan egy kisebb úton kellett menni még kb. 30 km-t. Ezt két fuvarral tettem meg. Az út időben: reggel 9-kor álltam ki a stoppos helyre, este 6 körül érkeztem meg Caravaggióba.

Szállást találtam a helyi Caritásznál. (Erről eszembe jut magasröptű patrónás szójátékunk: "Takarítasz Caritas?" :D) 

Vasárnap visszafelé kicsit lassabban ment, mert kevesebb volt a kocsi. Hét autóval mentem, reggel nyolctól este 7-ig.    

Az első 6 nem annyira lényeges, de a hetedik tejóég! Egy nápolyi vett fel! Hát egy élmény volt! Az egy dolog, hogy végig ordibált nápolyi dialektusban és ezerrel gesztikulált és Katyusának hívott meg minden, de egy idő után elmeséltem neki, hogy azt hittem román kamionos először (mielőtt felszálltam volna) és ez annyira szíven ütötte (ő sem kedveli őket), hogy elkezdte bebizonyítani, hogy ő márpedig nem az, mindezt oly módon, hogy elkezdte nekem ajándékozni a fél kabinját. Kaptam fél disznót, szűzanyás karkötőt, techno CD-t, csokit, sütit, gyümölcslevet és ezen kívül meghívott vacsorálni is a kötelező szünetben, merthogy 300 km-en keresztül hozott. :D :D :D

Az út vége felé meg elálmosodtam és mondta, hogy aludjak, mondtam jó. Benyomta nekem a fűtést, de hát félpercenként felvert mert menet közben ő még előszedett nekem 3 takarót két kabátot és állandóan ellenőrizte, hogy vajon  működik-e nálam a fűtés. :D Nagyon jó fej volt, de a nevét nem tudom sajnos. 

Hát ilyenek történnek velem...

bénázás

Ciao!

Hát hadd meséljem el szerencsétlenkedésem történetét! :D 

Rómából hazaugrottam egy hosszú hétvégére Magyarországra (repcsivel), húgom szalagavatója miatt. Időközben kiderült, hogy ekkor lesz egy kedves volt osztálytársamnak is az esküvője Gyömrőn, amely helyet  ezóta nem a legkedvesebb helyszínek közt őrzök a szívemben... Azt történt ugyanis, hogy puccba vágva elindultam az esküvőre Érdről és egy ponton vontra kellett volna szállnom a Keletiben. De amikor megérkeztem, a Keletiben nem volt egy gramm vonat sem abba az irányba! Lementem az információs pulthoz, ahol kígyózott a sor.... Közben azt is tudtam, hogy óránként mennek a vonatok ezért sietni kell, így figyeltem a hangosbemondóra is, ami persze recsegett... és éppen úgy értettem, hogy szálljak fel a nyíregyházi IC-re mert az jó lesz... :D aha a frászt :D utolsó pillanatban felpattantam rá, elindultunk. Amikor rongyoltam oda a kalauzhoz megkérdezni, vajon jó-e a választásom, baromira lesújtott, mert azt mondta, hogy nem, sőt az első megálló Füzesabony!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! Hát teljesen kész voltam... Még meg is kellett volna bírságolnia, de látta, hogy épp elég nekem az, hogy nem érek oda időben... sőt sehogyan sem érek oda az esküvőre. Másfél órát utaztam, majd leszálltam szép ruhában a puszta közepén. Na mindegy, gondoltam csak Zita szalagavatójára érjek oda... :D Nekiálltam stoppolni és viszonylag hamar fel is vettek és egy közeli autópálya-pihenőbe vittek. Ott nem érdekelt semmi, az első autóst megkérdeztem nem megy-e véletlen Pestre és ment! Hála Isten! Elég pianóban haladt, de végül felértem és 15 perccel a szalagavató előtt át is léptem az iskola küszöbét.... Na mindegy... erre nem vagyok büszke, de már röhögök az egészen... 

Assisi!

Kedveseim!

Képzeljétek el, hogy megtörténült első római stoppolásom! Assisit lőttem be úticélul, sőt jobban mondva lőttük be, mert megfűztem kedves Dóbék Ágnes barátnőmet, hogy menjünk együtt. Neki ez volt az első komolyabb stoppolása ezért mind a ketten izgultunk, de alapjaiban véve jó utunk volt. Az út apropóját az adta, hogy Ferenc pápa Szent Ferenc október 4-i ünnepe alkalmából apostoli látogatást tett névadója lakóhelyén.

Róma úgy néz ki, hogy neki is van egy "emnullása", amit úgy hívnak, hogy Grande Raccordo Annulare. Erről a körgyűrűről indul az A1-es autópálya, ezen kellett menni egy egy darabot, majd utána egy kisebb úton egy másik darabot. Kb. 160 km összesen amúgy Róma-Assisi asziszem. :D

A stoppolás pedig úgy zajlott, hogy megnéztem a neten azt, hogy hogyan menne fel egy autós a római M0-ra. Megnéztem az utolsó pontot, ahová még kivisz a tömegközlekedés és oda kiálltunk. Időközben kellett keresnünk kartonpapírt, amit egyszerűen szemétnek hívtunk. :) Szóval kerestünk szemetet, amire felvéstük az irányt. Ágnes meg is örökített a táblával meg a májkonzervvel, ld. a kép.

Amikor kiálltunk, egy darabig azért bizonytalankodtunk, hogy vajon tényleg jó-e az irány, mert annyira kevés feedback-et kaptunk, de aztán megállt valaki és mondta, hogy igen. Nem sokkal később pedig jött egy bácsika, aki elvitt az első pihenőig az A1-es autópályán. Ott kiálltunk Perugia táblával stoppolni. Nem sokkal később odajött hozzánk egy lány, aki mondta, hogy barátjával oda mennek, mi mondtuk, hogy igazából Assisibe, mondták, hogy nem gond, elvisznek minket oda. Nagyon jó fejek voltak jajj. :) Szóval kb. 11-kor álltunk ki és 15 órára már ott is voltunk Assisiben. Szerintem első útnak nem is rossz!

Mivel nem tartozik szorosan a témához ezért az ott tartózkodásról nem sokat írok. Itt  lehet megtekinteni a fényképalbumot. Egy fontos hírt azért kiemelnék: láttuk Ferenc pápát! Olyan kedves! Itt látható a videó!

Visszafelé azért nem ment minden annyira simán, de még éppen kibírható. Assisi határában esőben nekiálltunk stoppolni, egy kapott infó után átálltunk egy másik helyre, kb. 100 m-rel arrébb. Ott viszonylag hamar felvett minket Gianni, aki elvitt a A1-es autópályára -tudjátok az út két részből áll, autópálya és az azutáni autóút-   onnan következett egy jó hosszú várakozás, hol esőben hol anélkül. Végül a benzinkutas csávó szerzett nekünk egy fuvart Rómába és így meg is érkeztünk oda bele... :-)

római vakáció

Kedves Blogolvasó(k)!

Örömmel tudatom, hogy Istennek hála nyertem egy két éves ösztöndíjat az örök Városba, Rómába. Egyháztörténetet fogok tanulni s ezzel életem nagy álma fog megvalósulni.
Ezért most ritkulni fognak majd a magyarországi bejegyzések, de senki ne aggódjon, a stoppolás itt is folytatódik. Talán jót is fog tenni egy kis vérfrissítés. :-)

A kutyaszánversenyző

Salve!

Na a héten lelkigyakorlaton voltam, négy napig csendben. Odafele stoppal mentem és visszafele is. A helyszín Dobogókő volt, ahol amúgy már fagyott is, iszonyat hideg volt. Na mindegy is... Dobogókő a Pilisben van, ezért úgy gondoltam, hogy Érdről nem Pest felől (most a budaiak kikérik maguknak, szóval Buda felől :) ) közelítem meg, hanem Budakeszi irányából. Ezért tehát nagyjából ismerős út következett. Elstoppoltam Érdről Budakeszire, Budakesziről Pilisvörösvárra onnan Dobogókőre. Vitt biokertész, kereskedő, családos anyuka, munkába igyekvő leányzó... De a csúcs az az apuka volt, aki engedte a kb. 5 éves lányát vezetni a tök kacskaringós úton Dobogókő felé... Na ott azért be voltam tojva... Visszafele Pestnek vettem az irányt. Dobogókőn igen hamar felvett egy édesanya (egy étterem előtt stoppoltam, a teljes személyzet ott állt kint és nekem drukkolt, amikor megállt a kocsi taps...) aki, -hát ilyennel sem utaztam még- kutyaszánversenyző. Jobban mondva a lánya. Éppen idénynyitó versenyre igyekezett Dunaharasztiba. Most már ezt is tudjuk... Ő Szentendrén tett ki, onnan egy pasas vitt Békásra. Szegény vett egy macskát és egész út alatt az előző gazdi hívogatta, hogy mi van a cicussal.... :-) Békásról meg   jöttem HÉV-vel.....

Aki szeretne egy képes beszámolót megtekinteni ide kattintva élhet e lehetőséggel.

kondenzációs kazán

Kedves Mindannyian!

A napokban egy rég ismert útvonalon közlekedtem: Érd-Szeged-Hódmezővásárhely, illetve Hódmezővásárhely-Érd pályán keringtem, de nem mint gólyaizé a levegőben, hanem bent a kocsiban igényesen. Az Érden stoppolóknak mondom jó tanácsként, hogy tökjó kis hely (már másodjára vált be) az M0 diósdi felhajtója! Pikkpakk felvettek, M5-ös táblával álltam ki amúgy. Először egy olyan úr vett fel, aki Békéscsabára ment előadást tartani ilyen megújuló energiák témában, kondenzációs kazán stb. Tökjó volt, mert éppen érdekelt ez a téma és jól elbeszélgettünk. Kiderült egészen jól áll a házunk a kérdésben. Kecskemétig vitt, onnan két fuvarral jutottam el Vásárhelyre, semmilyen különösebb esemény nélkül.
Pár napos ott tartózkodás után, barátok és ismerősök végiglátogatása és néminemű feltöltődés után (hogy miért lásd később) elindultam Érd irányába. Három fuvarral jöttem: Vásárhely-Szeged útvonalon egy autószerelő hozott, Szeged-Kecskemét vonalon egy nagypapa korú bácsi, aki szegény elég meg volt már keseredve, de teljesen érthető. Fia hegedűművész valahol külföldön végzett épp és MO-n nem akarják alkalmazni, + a bácsi felesége nemrégen halt meg. Próbáltam bátorítani, de nem nagyon sikerült, így inkább jobbnak láttam imádkozni értük. A kecskeméti pihenőben egy üzletember vett fel és ez, na ez ütős volt! Annyira jót beszélgettünk! Kiderült, hogy keresztény és egészen Érdig (merthogy Érdig elhozott) egy nagyon nagyon mély és intelligens beszélgetést folytattunk hitről és az általam nem egészen elfogadott nagy figyelmeztetésről. Szóval ezúton is köszönöm neki, azt hiszem az ilyenek teszi érdekessé a hétköznapokat.

csőváz

Ajándék

A következő történetet azért osztom meg, mert annyira szép (szerintem). Igazi vasárnapi ajándékként kaptam. :) Még arra is figyeltek odafentről, hogy szinte végig árnyékban stoppoljak.

Szóval javult az egészségi állapotom és úgy gondoltam, hogy a mai napon elnézek egy kedves baráti társasághoz Csákberénybe. Érden álltam ki a sóskúti útra 8,50-kor. Bár nagyon gyorsan jött az első fuvar,de azért látszódott a mellettem elhaladó autókban ülők tekintetén, hogy éppen egy UFO-t látnak az út szélén... No mindegy egy fiatalabb házaspár vett fel és Sóskút központjáig a feleség idegenvezetést tartott nekem, tök jó volt. "Erre látja a Habsburg kastélyt, balra a sóskúti mészkövet itt ezt ott azt stb." A házaspártól elválva elsétáltam egy tetszetős helyre. Következőleg egy középkorú manus vett fel, aki a Biatorbágy előtt található halastóig vitt. És ő azért ment oda, mert építkezik és az építési telkén sok a gaz, gondolta kiírtja, mert nem szép. Leesett az állam! Hány olyan ember van, aki abszolút nem foglalkozik a kerttel, míg a ház el nem készül?! Jó volt látni ezt a takaros emberkét. Őutána egy fiatalember vett fel, aki egészen hosszasan vitt: 811-es út csákvári lehajtójáig. Kiderült, hogy nagy Dél-Amerika fun, ott diplomázott, nagyon izgalmasakat mesélt! Vértesboglárra vitt egy kisgyermekes anyuka, ő is csupa mosoly volt és törődés, ahogyan a gyerekével foglalkozott. Onnan egy vicces bácsika vitt a zámolyi elágig. Még ki sem tettem a kezem, már meg is állt. A kocsija kezdetben egy Maruti volt, de amint beültem láttam, hogy az egészet maga rakta össze. De végülis működött. A marutis után kezdődött a kihaltság, de végülis 15 perc várakozás után felvett egy Csákberényben nyaraló hölgy és így 11,20 felé megérkeztem a barátokhoz. 

Egy nagyon jól sikerült nap után hazafelé vettem az irányt. Hárman indultunk el egyszerre, ketten a buszt választották én a stoppot. Versenyeztünk. Kissé pökhendien mondtam, hogy úgy is én nyerek. De azt még én sem gondoltam komolyan, hogy már az első autó meg fog állni mellettem és el is fog vinni Érdre ugyanis odavalósi volt a pali. :D Szóval nagyon szuper volt. Az érdi csóka amúgy ralliversenyző volt, ezt  meg is éreztem a vezetési stílusán. :D És!

Platánsor ősszel (tessék elmenni!)

Visszafelé Alcsútdoboznak mentünk, ahol egy olyan gyönyörű platánsort láttunk, hogy tejóég. A visszefele út számokban: 16,50-17,45-ig tartott és még az egyetlen 18-as szentmisére is odaértem.